Létrontás - a hitvány elit VII. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2020. január 04. szombat, 09:01 |
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár Létrontás - a hitvány elit - VII. Petőfi Sándor SZOMORÚ ÉJ
Éjfél lesz, és én mégsem alhatom, Mert gondomat el nem altathatom. Mi fog történni vélem s a hazával? E kettős kérdés tépi lelkemet. Ah, nem érem be a magam bajával, Még te is gyötresz, hazaszeretet!
Ez hát a költő sorsa, mindig ez, Hogy örök vészű tengeren evez? S mit ér, ha őt a haragos habokból Mentő sajkával partra is tevék, Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból, Kik ott maradtak a hajóba’ még?
Apám, apám, mért is taníttatál, Miért az eke mellett nem hagyál? A könyvet szép, de csalfa tündér lakja; Ha fölnyitod, megkapja szívedet, És fölvisz a legragyogóbb csillagra, De le nem hoz... a magasból levet.
Inkább a napba, mint a könyvbe nézz. A napvilágtól szemed fénye vész. Nem így a könyvvel; oly világ van ebben, Mely erősíti még szemeidet, S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben Tünik föl, hogyha távol nézheted.
Miért tanultam? mért nem maradék Földmívelő, aminek szánt az ég? Nem tölteném most kínos virrasztással A végtelenbe nyúló éjszakát; Lelkem fölött az álom víg dallással Madár módjára ringatná magát.
Volnék földmíves, vagy volnék juhász! Ki messze, kint a pusztákon tanyáz, S mig ellegelget kolompolva nyája, Ő hűs bokorba vészi bé magát, S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja Saját kedvéért a kis furulyát.
Vasárnap tisztát venni hazajár, Hol a szerelmes lyányka várja már. A lyányka jó, friss, szereti a dolgot, S oly szép, mint a megszületett tavasz; Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog, Hiszi tehát, hogy a világ is az.
Pest, 1847. január
*
1. Kerüli a nyílt vitát, a szellemi erőpróbát 2. A hajléktalanon átlépve ment kóbor cicát 3. Ő csóró: nem az örökkévalóságnak pingál 4. Hóembernél sem maradandóbb, amit alkot 5. Nincs szakmai kamarája, céhes önvédelme 6. Nem a társadalom, de a világcég rendel tőle 7. Nincs mecénása, max. csak háklis szponzora 8. Nem elődei nyomába lép, ő „új” úton jár 9. Mindent tud a költőről, de versét nem érti 10. Kutatja/kiírja költője háló/betegszoba titkait 11. Ha nem kvantifikálható, nem méltó tárgy 12. Hozzá frigid a múzsája: elhidegítette Őt... 13. A pipafüstben elmereng: csak jön az ihlet 14. Eszmei érték/kár: ezt csak forintosítva érti 15. Munkamennyiség-növelő = minőségalkotó 16. Őstehetség, nem poéta doctus: nem tanul 17. Áldozatos odaszánással térítget a tévhitre 18. Szerzetesi alázattal másolgatja fércműveit 19. Nem mászik: a humor szellemi magaslat 20. Komoran komoly: a humor éltető nedve? 21. Nem kreatív, mert csak görcsöl és gürcöl 22. Neki minden csak játék, bármikor kiszáll 23. A völgyben éheznek, de ő csúcsot hódít 24. Önmaga/elvtelen cimborái fényezésében jó 25. Silány portéka szédelgő feldicsérésében jó 26. Le-leborul a saját nagysága előtt: önimádó 27. Napi jópont: heroikus szellemi pótcselekvő 28. A szellemi szükségmegoldásokból rendszer 29. Részegen „ihletett”, józanon nem ellenőriz 30. Sikeréhes, szomjazó piás: „remekművet” ír 31. Agyafúrt: csak még nem nőtt be feje lágya 32. Önbizalmas táltostanfolyamos koponyalékelő 33. Házilag barkácsolt vallással jónépet ámító 34. Neki jó a mértékét épp megütő nem rossz 35. Nem, ő nem maximalista, de minimalista 36. Nem a mindenséggel, kicsikkel méri magát 37. Ahhoz képest: mint „amatőr”levédi magát 38. A besúgói jelentései katalizálják karrierjét 39. A protekciója védi,hogy eltiltsák hivatásától 40. Szakmai etikai testület: a mundér becsülete 41. Rossz szülő, de a gyámügy nem köthet bele 42. Úgy oktat, hogy a diák ne is merjen kérdezni 43. Anno a vizsgaidőszakban még tanult valamit 44. A vad ifjakat ő töri be lojális alattvalókká 45. Mindennapi tanárkodása unt-untató rutin 46. Az előd-kortárs óriások vállán ugráló törpe 47. Ha alkot: hegyek vajúdnak, kisegér születik 48. Ahogy gólért lelkendezik, úgy a hazáért sem
*
A JÓ TANÍTÓ
Van biz ott a sok rosz között, Van jó tanító is; Volt nekem sok rosz tanítóm, Volt nekem egy jó is.
Meg is maradt a fejemben, Úgy emlékszem rája, Mintha vén kopasz fejével Most is itten járna.
Kopasz volt az istenadta, Nem tehetek róla; Vén legény volt, ifjusága Régen elvirúla.
Elhervadtak virágai, Egy maradt meg épen, Egy nagy bazsarózsa nyílott Az orra hegyében.
Talán minden reggel ujra Kivirult az orra, De nem csoda, mert gondosan Táplálgatta, borral.
Már hiába, ha ez olyan Különös plánta volt, Hogy nem szivelt egyebet, mint Pincei harmatot.
Ez alatt az orr alatt egy Nagy bajúsz ácsorga, Egyik rúdja égbe készült, Másik le a porba.
A bajúsz alatt szája volt, Szájában pipája, Lapátnak is beillet vón Köpcös szopókája.
Zrínyijét még valamikor Árpád idejében Készítették, semmi szín sem Volt már a szinében.
Gombok voltak akkorák rajt, Mint egy-egy pogány fej, Használták is tán a török Hadba buzogány helytt.
Mindenféle zsinorral úgy Ki volt kanyargatva, Hogy a mennydörgős mennykő is Eltévedett rajta.
A szabó jó szűkecskére Szabta a nadrágot, De azért egy kicsit mégis Pőtyögősen állott. -
Hosszan bajlódtam tán vele, De megérdemelte, Mert szörnyen jó ember volt az Istenteremtette.
Olyan jó tanító volt ő, Amilyen csak kellett, Esztendőn át asztal alatt Hevertek a könyvek.
Ha leckémből fél betűt sem Tudtam felmondáskor, Azzal vigasztalt, hogy sebaj, Megtanulom máskor.
Ki is mutattam iránta Jószivűségemet, Vittem neki ajándékot, Mikor csak lehetett.
Lelopkodtam sonkát, kolbászt Saját kéményébül, Ez volt ajándékom, s ő még Meg is hítt vendégül.
Petőfi Sándor Pest, 1848. Január
*
49. Mint focimeccs közvetítő jön csak extázisba 50. Már csak egy kártyaparti hozza őt izgalomba 51. Kisujjában a filozófiatörténet, de nem bölcs 52. Ő a magát kocsmában produkáló „filozófus” 53. Öregen is csak tehetséges szárnypróbálgató 54. A diákok önképzőkörét ő csak fúrja-faragja 55. „A tudomány mai állása szerint” impotens... 56. Titokzatos-titkolózó fehérköpenyes omnipotens 57. Ő inkognitóban, de pácienséről mindent tud 58. Halotti lepel/csont: itt keresi Jézus szellemét 59. Engedéllyel gyaláz hullákat, és rabol sírokat 60. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal exhumál stb. 61. Belterjesen tanácskozik a maga tolvajnyelvén 62. Holtig a halál elleni orvosságot/szert kutatja 63. Ő mindent jól/jobban tud, más meg rosszul 64. Közélet: csak megtartott magánvéleménye van 65. Tudós becsvágyánál csak rangkórsága nagyobb 66. A Mesterétől csak allűrjeit, heppjeit veszi át 67. Megfogyva nem, sőt meghízva, de megtörve... 68. „Beilleszkedett”: már az anyja sem ismer rá 69. Világmegváltó ifjonti lendülete/havi 200 fix... 70. Az uralkodó elithez asszimilált elsőgenerációs 71. Versenyszellem élesztő: destruktív rivalizálás 72. Áskálódó intrikus: összeveszít pályatársakat 73. Szociológusi tudását zsarnokok kezébe adja 74. Tudósnak álcázva kémlel ki bennszülötteket 75. Nehezíti/gátolja az eltérő kultúrák megértését 76. Degenerált/elkorcsosult szellemiség átörökítő 77. A régi/új nemzedékek közé éket verő/tágító 78. A viszály szellemét idéző: csoportközi ékverő 79. Nézetkülönbséget áthidalhatatlan szakadékká... 80. A lelkiismeretét bérbe adja, az eszét elissza 81. Olcsó, híg levű import szappanopera importőr 82. Elavult/kishibás szellemi termék végeladója 83. Minden részt konyít, de az egészből semmit 84. Ő nem szakbarbár, nem: ő egy ál-polihisztor 85. Amit ember tudhat, azt ő - jobban - tudja 86. Magának osztogat kitüntetést, szinekúrát stb. 87. Az emberiség jótevője: a meleg víz feltalálója 88. Okos Kata: minden kérdésre kész a válasszal 89. Okos tojás: feleslegesen, .károsan kekeckedő 90. Nem töltekező, csak leadó üzemmódú tanító 91. Köztörvényes bűnöző/egy cigány-zsidó áldozat 92. Egy hazug, aki bizonyítani tudja: ez helytelen 93. Minden idegen tőle, ami oly sajátosan emberi 94. Tüntető embergyűlöletét elvileg is megalapozó 95. Elvtelen kutyahűségű, kenyéradói talpát nyaló 96. Úgy okít-butít, hogy tőle mindig függő maradj
*
A MAGYAR NEMES
Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja, Rozsda marja, nem ragyog. Én magyar nemes vagyok!
Munkátlanság csak az élet. Van életem, mert henyélek. A paraszté a dolog. Én magyar nemes vagyok!
Jól készítsd, paraszt, az útat, Mert hisz a te lovad vontat. Csak nem járhatok gyalog. Én magyar nemes vagyok!
Tán a tudománynak éljek? A tudósok mind szegények. Nem irok, nem olvasok. Én magyar nemes vagyok!
Van, igaz, egy tudományom, Ebben párom ritkán látom: Enni, inni jól tudok. Én magyar nemes vagyok!
Milyen jó, hogy nem adózok. Gazdaságom van, de nem sok, S van adósságom, de sok. Én magyar nemes vagyok!
Mit törődöm a hazával? A hazának száz bajával? Majd elmulnak a bajok. Én magyar nemes vagyok!
Ősi joggal, ősi házban Éltemet ha elpipáztam: Mennybe visznek angyalok. Én magyar nemes vagyok!
Petőfi Sándor Borjád, 1845. *
NEM SEGÍTŐ, SŐT ÁRTÓ ELIT A fejétől bűzlik a hal
A legszentebb hivatások, avagy a leghitványabb mesterségek...!? Akik elmulasztják a jót, sőt teszik a rosszat A szellemi, gazdasági, politikai elitek árulásai
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírák, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
*
p.s.: A „gyengébbek kedvéért”: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de - kontrasztban - a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |