Az ún. elitek és árulásaik - V. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2023. február 06. hétfő, 07:31 |
Az ún. elitek és árulásaik - V. Írástudó, szellemi stb. vezető: bűnlajstrom Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, - vagy a leghitványabb sátáni mesterségek… Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán Reviczky Gyula Túlélek én minden csalódást
Túlélek én minden csalódást! Nem öl meg engem fájdalom. Sok bánat eltompítja lelkünk', S ez jól van s bölcsen is nagyon.
Mit innom hágy a sors, a mérget, Mint a dohányt, bort megszokám. Szerelmi bú, nyomor, szegénység Kétségb'esést nem hoz reám.
A keresztlevelem hazudja, Hogy fiatal vagyok, pedig A vénség szomorú nyugalma Lehatott már a lelkemig.
Mesés világba nem ragad már A nagyravágyó szenvedély, S szivem, mely annyira csalódott, Csak az emlékezetnek él.
A nagyralátás büszke szárnyon Ragadt magával el, tova. Nem látszott onnan, a magasból A bűnös ember nyomora.
Felhőkbe törve égtem én a Vágyak tüzében egykoron. Elhamvadt bennük ifjuságom, S a tűz utója már korom.
Mint az angyallal Jákob egykor, A boldogsággal küzködém; De áldását hiába kértem; Nem tudtam lenni boldog én.
Fáradt vagyok a küzdelemtől; De megpihenni nem tudok. Most is kínlódom, mint az angyal, A ki az égből lebukott.
Mit ér, hogy annyiról lemondtam? Mit ér, hogy bölcs türő levék? Szerelem, ábránd, hit, vidámság Nélkül mit ér a bölcseség!...
Lelkem sajog s bár türelemmel Van mint a szentirás tele: Csak más olvas belőle vígaszt; Nekem a kínok kútfeje.
Reményt! reményt! Óh, hagy hihessem: E nyomor egykor véget ér. Oly iszonyú a mult; fülembe Kiáltja minden percze: vér!
Nem haltak még ki a Kaínok, Még nem sülyedt el Szodoma. Az ember most is csak a régi, S óh jaj, nem is lesz más soha!
S habár uj Messiás születnék, Nem hozna ő se jobb időt. A gonoszság, mely nem hisz Istent, Halálba vinné most is őt.
Mig butaság, gőg, szívtelenség Élet-halálra versenyez: Nagy lélek, nagy erény örökké Üldözve, számkivetve lesz.
Hogy koldusbot jutott Homérnak S Jób hamudombon szenvedett; Hogy megölték képmutatók azt, Ki békességet hirdetett;
Hogy lesz még számos méla Hamlet, És lesznek bűnös Gretchenek; Hogy fájdalom minden nagy érzés: A bölcs megérti és nevet.
A szellem sorsa harcz; de ritkán Jut czélra, ritkán győztes ő. Ha kimerűlt a küzdelemben, Elsöpri földi, nyers erő.
Kezdettül óta e világon Erőszak a hatalmas úr. Erény, lángelme, szellem, ihlet, Mit ér, ha gyönge és mazúr?
Úgy, úgy! A zsákmányon hizott bűn Magasan hordja fenn fejét; S a gyönge vértanú s a lángész Könnyezve rágja kenyerét.
Mindenha úr lesz és hatalmas Fegyver, erőszak, pénz, tömeg. S e bitor eszközök bukását Az öreg föld nem éri meg.
Bohócz-világ! megszoktalak már, Hisz' ennek így kell lennie. Nem szomjazom jobb korra többé; Nem fáj nekem már semmise.
A balga hisz csak lehetetlent; Én hát türök, ha tűrni kell. Nagy bölcseség veszteg maradni, És nem törődni semmivel!
p 1 p p Nem felkészült és logikus vitatkozó, vagy csak egy öncélú vitázó p p Főleg a hallgatási pénzből él jól – hogy csak ki ne nyissa a száját p p Csak fülemüle perek bírója, de még ő is könnyen megvesztegethető p p A közutált stréber tanítványok, akik még fel is falják mesterüket p p A „bátor” ítész, aki a döglött oroszlánba rugdos, de abba jó nagyot p p A minden útjába kerülő lényt felfaló telhetetlen mohó kis gömböc p p Sehol egyetlen szabad gyerekszáj: pedig lám, a király meztelen…! p p Szellemi könnyűbúvár (képző), pedig az igazgyöngy jó mélyen van p p Műhibás: a jó lábát vágja le – de van vigasza: a „rossz” gyógyul… p p Sokáig oly hű volt a hamison, hogy majd meg csapodár lett a jón p p Tapintat/empátia-hiányos nevelő: mint elefánt a porcelánboltban p p Aki olajat önt a tűzre – a segíteni akarásával csak tetézi a bajokat p p Az ún. békeközvetítő: mindkét peres felet átverő/szakadékot mélyítő p p p 2 p p Ő majd belülről bomlaszt? De végleg beépül, bedarálja a Rendszer p p A közmédia félelem-keltve népbetegítő esze, napszámosa/sztárja p p A ténymegállapításait ő a kisujjából szopva állít meghökkentőket p p A gyereknevelésben ő az ökör-következetes - az elvei bebetonozva p p Hetenként más és más nevelési elvet követ/elvet - emberkísérletek p p Otthon csak/semmiért is dicséri, idegenek előtt mindenért csak szidja p p Anyafarkasként védi kölkét, ha azt akárcsak egyetlen „rossz szó” éri p p Ellenségtől igen, még élete árán is, de a Gonosztól nem védi gyerekét p p Még a szüleit is besúgó gyerek teszi meg az iskolai pozitív mintának p p Ige-hirdeti: ha nem Jehova az istene, az kártékony, s így irtható lény p p A szabadon gondolkodó főket ön-, de főleg közveszélyessé nyilvánító p p A materialista rossz tudást igen jól alkalmazó, amúgy idealista orvos p p A közbaj okát kinyomozó (újság)írót megbélyegző: „a nép ellensége” p p p 3 p p A középszer zseni-gyilkos társaslélektani/politikai terroristája p p Mint a zsoldos katona: csak addig-úgy szolgál, amíg-ahogy fizetik p p Az álpálforduló „megtérő” – így közelebb kerül a húsos fazékhoz… p p A neofita túlbuzgó: mindenkit térítő és pápább lenne a pápánál p p Ő éjjel leveri a folyóba a vaskos cölöpöket, majd nappal „vízen jár” p p Amit/akit nem tud legyőzni, annak az élére áll és így félre is viszi p p Egy kontár: vagyis nem szakmának a mestere, de pont a hóhérja p p A ravasz csábító, aki arra vesz rá: nyújtózkodj tovább a takaródnál p p Aki csak azért ad hitelt/kölcsönt, hogy jöhessen dobra verni a házad p p Aki bűnösen eltékozolja az alkotásra nyíló időablakot, a kegyelmi időt p p Aki óriási fejlődésnek ábrázolja és tanítja a Nyugat/Európa alkonyát p p Aki csak más farkával veri a csalánt, aki más bőrét viszi a vásárra p p Ő csak fizetőképességi alapon-arányban véd ügyet, gyógyít beteget p p p 4 p p A jó imázs kedvéért szegénynek is rendelő: böjt, diéta a receptjén… p p Az óriás-nagy jótékonykodó cégérrel takargatja el a sötét üzelmeit p p Még a sírodban sem hagy nyugton, még ott is megforgat, sőt kirabol p p A mostoha diák, színház, régió stb. rovására kivételez a kedvenccel p p Az életteredbe időzített szellemi bombát/trójai falovat betelepítő p p Aki tényleg a hathatós tettek embere: a rémtetteké, a gaztetteké stb. p p Ő úgy elzsibbaszt, lebénít, megdermeszt stb., mint anno egy Gorgó fő p p Mindig ő vindikálja magának: az utolsó szó joga, összegzés- zárszó p p Átengedi a tanácskozási és határozathozatali munkát, de övé a vétó p p Ő csak sejtelmesen utal, célozgat, hogy ne értsd/ki tudja magyarázni p p Ő önkényesen kódol, rejtjelez, hogy csak a beavatottak érthessék meg p p Csak az érdekli-izgatja, amivel épp itt-most a nőknek lehet imponálni p p Nem lát át társadalmi-politikai kontextust: őt/művét mire használják… p p x Reviczky Gyula Ma született a Messiás Hull, hull a felhő könnyü pelyhe; Én künn bolyongok, nincs családom, Az élet össze-visszasága A tékozló fiú kaczagja Ah, mind ugy van, bármerre nézek, Jőjj, csendes ágy! Borítsad, álom,
Reviczky Gyula Jézus Pilátus előtt (Munkácsy képe)
Állok merengve, hosszan, áhitattal: Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én; Álmomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúl: Az a te nagy lelkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon, S világrendünk hány bús kérdőjelét! A két kezet, mely áld, kötözve látom, Hallom a csőcselek »feszítsd meg«-ét.
És hallom azt is, százszor hangosabban, De nem a trón, a vádlott hirdeti, Hogy a mi nem veszendő, halhatatlan: Halandó ember meg nem ölheti!
Nincs a ki védje, nincsen pártfogója, Vérét szomjazzák a zsidó papok. Jósképpel áll; azt olvasom le róla: »Feszítsetek föl! Én meg nem halok!«
Nézzétek őt! Két keze megkötözve. A nép üvölt: »Feszítsd, feszítsd meg őt!« Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge. Leborulok ily óriás előtt.
Oly szelíd, alázatos, lemondó, - Ő az erény, igazság mártira. S oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó: Ez ő! a Messiás, isten fia!
Pilátus tétovázik... Nincs segítség! Látom, hogy el fogják veszíteni. De érzem: kikel sírjábul ismét... Meghal, mert ember; él, mert isteni.
* p 5 p p Mindent csak szétszed/szételemez - összerakni már nem tud/akar p p Mindent megtesz, hogy te el ne mondhassad az ellenvéleményedet p p Majd mindent megtanult, de sajnos ebből semmit nem felejtett el… p p Mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akarja átépít(tet)eni a hajót p p Mindent elkövetek azért, hogy ti ne nagyon vegyetek túl komolyan… p p Mindig úgy szólok, írok, hogy ne is lehessen érezni a dolog lét-tétjét p p Mindent csak imitáló: és eme mentalitást szánt szándékkal terjesztő p p A nem „haladó szellemű” elitet szilenciumra/pályaelhagyásra ítélő p p Mindenkit megnyugtat: a Tudomány-isten minden problémát megold p p Egyedül/mindenkinél jobban érteni véli, de nem élvezi a műalkotást p p Bárkinek ellent tud mondani, az asszonyt kivéve: otthon papucs alatt p p Áldott magányból a házisárkány kormánya alá menekülő költő, tudós p p Áldást szelektíven oszt, és nem nyitja ki a templomot hajléktalannak p p p 6 p p Nem politizáló Egyház(fő): pl. nem foglal állást a bankuzsora ügyben p p Ő is nyíltan rajtad röhögő – mint anno a sivatagban bárkát építő Noén p p Mindenki mást is megállítana, ha őneki már itt van a Kánaán bősége p p A legesleg különb lehetne, ha bátran nevén merné nevezni a dolgokat p p Csak egy kicsit térít el az igazságtól és a tempód fokozását javallja p p Ő mindenáron, még itt és most/ma akar műveivel nagy sikert aratni p p Ez nem tanulmányút/zarándoklat, ez csak tivornya a leépülésünkre p p Ha nem fizetik az alkotmány szellemében a jogszabályt átvizsgálni… p p Amire itt és most nincs leelőlegezett megrendelése, abba bele se fog p p Nem is érti, mi az a társadalmi megrendelés: e „szerződésen” nincs kp. p p Szakmai jótanácsot nem fontolgat, döntést sem hoz: majd úgyis eldől… p p A napi sportközvetítésben az unfair play szellemét szolgáló/propagáló p p Minden művet/alkotót stigmás skatulyázó: elit-tömeg, könnyű–komoly p p p 7 p p A közbeszédénél nem érzi át: hányan hallgatják szinte orákulumként p p Mintha egy kis isten lenne: lényegesebb dolgokban csak kinyilatkoztat p p Minden kezedet nehéz: a világ jobbítását soha nem önmagán kezdi el p p Nem ad kezdő lökést, ami beindíthatna a szellemi műhelyt, ill. fórumot p p Minden hagyományt a magáénak vall: még az egymást kizárókat is… p p Az eszmei kárt, értéket azonnal lefordít az általa ismert pénznyelvre p p Az ígéretes civil kurázsis kezdeményezést szétcincáló/aggályoskodó p p Rendőri, megélhetési, önigazolási kényszer nélkül ő nem tanúskodik p p Mindegy, hogy híres vagy netán hírhedt lesz - csak beszéljenek róla… p p Zárt körben nyílt-burkolt zsidózó, de nyíltan elhatárolódik magától is p p Zárt, pláne nyílt körben (nem leleplez le) rágalmazó antiszemitázó(t) p p A legvédtelenebb kisebbség rovására próbálja népszerűségét növelni p p A rózsadombi villából tiltaná ki a közbeszédből a cigánybűnözés szót p p p 8 p p Önhitt mimóza szektavezér: egyre inkább allergiás az építő bírálatokra p p Nem akarja/tudja lecsendesíteni az általa felbujtott lincselő csőcseléket p p Kiengedte a rossz szellemet a palackból: nem úr a vérszomjas tömegen p p A nép szava isten szava: a „népítélet”, a lincselés is az – helyesli is azt… p p Nem is próbálja filippikáival feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársait p p Mikrofon és erősítő/néptévé: túlüvölti az amúgy is oly csendes többséget p p Miközben megkerülöm, úgy teszek, mintha megválaszolnám a kérdést p p Miközben meddő órákat tölt írógépénél, felesége szül, főz, mos, takarít… p p Alázattal fáradtságosan jó ügyet szolgálni, pl. népzenét gyűjteni: ezt ne! p p Ő rosszkor a leghajlékonyabb nád, illetve a legkeményebb törzsű tölgy p p Bölcsnek láttatott kompromisszumai már rég megalkuvása álruházata p p Mihelyst bajba kerül Mestere, a stréber tanítvány tagadja meg először p p Miért is lennék pont én egy tisztességes értelmiségi!? Kiterítenek úgyis! p p Reviczky Gyula: ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!
Ahasvér, az örök bolyongó Sóhajt minden gettó előtt: Hát meddig lesz még rajtam átok! Mikor lelek már pihenőt. - És titkos szózat zúg a légben: Mindaddig nem fogsz megpihenni, Míg egy gettónak lesz lakója... - Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Más istenünk van, más világunk! Mi meg nem értjük Jehovát. A régi istenek kivesztek; Mit kísértsen csak ő tovább! Villámszóró Zeusz sem él már; Alláht is látom útra kelni Európábul Ázsiába... Zsidók, keresztelkedjetek ki!
A haragos Jehova meghalt; Most szerető, jó Isten él. Lehet-e Isten bosszuálló? Kívánhat-é szemet-szemér'? Tilthatja-é a nem zsidóval Jót tenni, vele lakni, enni?... Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!... Zsidók, keresztelkedjetek ki!
Ezernyolcszáz és nyolcvan éve Hogy Ahasvér, szegény bolond, Elátkozottan, kitaszítva Ezen a földtekén bolyong. Szánjátok őt meg; mert ha többé Jehovát egy zsidó se zengi: Ahasvér akkor fog pihenni... Zsidók, keresztelkedjetek ki! „Értelmiségiek” A hivatás magaslata és a pokoljárás helyett az alkalmatlan, hitvány, áruló elit arcképcsarnoka és a korholó számonkérése, tükörbe néző megtérésre hívása… A nemhogy javító-segítő, de passzívan, sőt aktívan ártó elit? A lelki-szellemi, segítő, társadalmi, és gazdasági/politikai vezetők árulásai Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései, avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen, akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium, Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá… . Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól. . Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak. . Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb. . Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb. . A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot… . Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl... . Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek, akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák, akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők, de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb. p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |