Az elit hiba/bűnlajstroma - III. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2023. május 12. péntek, 07:12 |
Eugéniusz: Az elit hiba/bűnlajstroma - III. A poklot nem járó dudások Az áruló ún. írástudók korholása A legszebb isteni-emberi hivatások, vagy a leghitványabb sátáni mesterségek Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni: akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk. mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk. Arany János Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -” Midőn fölzengi myriád ajak S a millió szív egy dalon hevül, Egy lángviharban összecsapzanak?... Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon Merő szokássá szent imád ne váljon! . Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád; Nem mondom: a hont ők nem szeretik; De jobban a tapsot, mint a hazát... Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon Olcsó malaszttá szent imád ne váljon! . Fényt űz csinált érzelmivel nem egy, Kinek világát csak divat teszi: Őnála köntös, eb, ló egyremegy, S a hon szerelmén a hölgyét veszi... Oh, értsd meg a szót s függve női bájon, Külcsillogássá szent imád ne váljon! . Van - fájdalom! - kinek cégér hona. Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár: Ki innen! e hely az Úr temploma: Rátok az ostor pattogása vár!... Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon: Nyerészkedéssé szent imád ne váljon! . Szeretni a hont gyakran oly nehéz: - Ha bűnbélyeg sötétül homlokán, Gyarló erényünk öntagadni kész, Mint Péter a rettentő éjtszakán. Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon - De kishitűvé szent imád ne váljon! . Szeretni a hont - ah! még nehezebb, Midőn az ár nő, ostromol, ragad... És - kebleden be-vérző honfiseb - Bújsz a tömegben, átkos egymagad. Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon Káromkodássá szent imád ne váljon! . Hallottad a szót: „rendületlenül?” Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, - Lenn a sikamló tér, nyomás felül, Vész és gyalázat el ne rántsanak. Oh, értsd meg a szót: árban és apályon - Szirt a habok közt - hűséged megálljon! (1860.) p 1 p p Aki nem lát át társadalmi-politikai kontextust: őt/művét mire használják… p p Fejben mindent csak szétszed/szételemez, de összerakni már nem tud/akar p p Ő mindent megtesz, hogy a helyén te el ne mondhassad az ellenvéleményed p p Aki majd mindent jól megtanult, de sajnos ebből semmit nem felejtett el… p p Egyszerre mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akarná átépíteni a hajót p p Aki mindent elkövet azért, hogy azért ne nagyon vegyék őt túl komolyan… p p Aki mindig úgy szól, ír stb., hogy ne is lehessen érezni a dolog lét-tétjét p p Aki mindent csak imitáló, és ezt a mentalitást szánt szándékkal terjesztő p p Aki a nem „haladó szellemű” elitet szilenciumra/pályaelhagyásra ítélő p p A mindenkit megnyugtató: a Tudomány-isten minden problémát megold p p Aki egyedül/mindenkinél jobban érteni véli, de nem élvezi a műalkotást p p Aki bárkinek ellent tud mondani, az asszonyt kivéve: otthon papucs alatt p p Az áldott magányból házisárkány-kormánya alá menekülő költő, tudós p p Aki felhagy a bölcselkedéssel: a pártpolitizálásban vél megváltást találni p p Akinek elviselhetetlen kín, ha egy ideig magára marad a külön-véleménye p p Aki szelektíven oszt áldást, s nem nyit ki templomot koszos hajléktalannak p p Ő „nem politizáló” Egyházfő: pl. nem foglal állást a bankuzsora ügyben sem p p Aki nyíltan rajtad röhög(tet)ő – mint anno a sivatagban bárkát építő Noén p p Aki mindenki mást is megállítana, ha őneki már itt van a Kánaán bősége p p Aki a legesleg különb lehetne, ha bátran nevén merné nevezni a dolgot p p Térítő: csak egy kicsit térít el az igazságtól s a tempód fokozását javallja p p Aki mindenáron, még itt és most/ma akar műveivel nagy sikert aratni p p Minden tanulmányút/zarándoklat csak tivornya alkalom a leépülésére p p Magától ingyen az alkotmány szellemében jogszabályt nem vizsgál át… p p Nem is vizsgálja meg a börtön társadalmi intézményének rossz hatásfokát p p Amíg ő nem kerül pár napra börtönbe, addig nem tudósít a közállapotáról p p Aki abba bele se fog, amire itt és most nincs leelőlegezett megrendelése, p p Aki nem is érti, mi az a társadalmi megrendelés: „szerződés” kp. nélkül!? p p Ő szakmai jótanácsot nem fontolgat, s döntést sem hoz: majd úgyis eldől… p p Aki a napi sportközvetítésben az unfair play szellemét szolgáló/propagáló p p Ő minden művet/alkotót stigmával skatulyáz: elit-tömeg, könnyű–komoly… p p Aki a közbeszédénél nem érzi át: hányan hallgatják szinte orákulumként p p Mintha egy kis isten lenne ő: a lényegesebb dolgokban csak kinyilatkoztat p p Akinek minden kezedet túl nehéz: a világ jobbítását sem önmagán kezdi el p p x
Arany János A RÉGI PANASZ
„Eh! mi gondod a jövőre? Eh! a múlttal mi közöd? Könnyel a múlt sirja dombját S a reménynek száraz lombját Hasztalan mit öntözöd? Századoknak bűne, átka Mind csak téged terhel-e? Nem talán még sokkal érzőbb, Nem talán még sokkal vérzőbb Honfitársid kebele?...”
Oh, tudom; de bánatomban Meg nem enyhit társaság; Mint szülétlen több gyerekre Osztatlan száll s mindegyikre Az egész nagy árvaság. Sőt azáltal súlyosb részem, Hogy míg a tett melege Más sebét enyhőbbé tészi: Ő, szegény, csak kínját érzi - A lant méla gyermeke.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk! És magunkban mekkorát!... Hisz csak egy pontot kerestünk: Megtalálva, onnan estünk; Így bukásunk lelki vád. Mennyi seprő a pezsgésben, S mily kevés bor!... Volt elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot, Nehogy más elkapja még.
Mennyi szájhős! mennyi lárma! S egyre sűlyedt a naszád; Nem elég csak emlegetni: Tudni is kell jól szeretni, Tudni bölcsen, a hazát. Vagy nekünk már így is, úgy is Minden módon veszni kell? Egy világ hogy ránk omoljon? Kül-erőszak elsodorjon?... Vagy itt-benn rohadni el?
(1877. július 26.)
p 2 p p Aki nem ad kezdő lökést, ami beindíthatna a szellemi műhelyt, ill. fórumot p p Ő minden hagyományt a magáénak vall: akár még az egymást kizárókat is… p p Aki az eszmei kárt, értéket azonnal lefordít az általa ismert pénznyelvre p p Ő az ígéretes civil kurázsis kezdeményezéseket szétcincáló/aggályoskodó p p Aki rendőri, megélhetési, önigazolási stb. kényszer nélkül nem tanúskodik p p Akinek mindegy, hogy híres vagy netán hírhedt lesz, csak beszéljenek róla… p p Aki zárt körben nyílt-burkolt zsidózó, de nyíltan elhatárolódik magától is p p Aki zárt, pláne nyílt körben (nem leleplez le) rágalmazó antiszemitázó(t) p p Aki a legvédtelenebb kisebbség rovására próbálja népszerűségét növelni p p Ő a rózsadombi villából tiltaná ki a közbeszédből pl. a cigánybűnözés szót p p Aki önhitt mimóza szektavezér: egyre inkább allergiás az építő bírálatokra p p Ő nem akarja/tudja lecsendesíteni az általa felbujtott lincselő csőcseléket p p Aki kiengedte a rossz szellemet a palackból: nem úr a vérszomjas tömegen p p Akinek a nép szava isten szava: a „népítélet”, lincselés is az, helyesli is azt p p Aki nem is próbálja filippikáival feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársait p p Övé a mikrofon-erősítő/néptévé: túlüvölti az amúgy is oly csendes többséget p p Aki miközben megkerüli, úgy tesz, mintha megválaszolná a lényegi kérdést p p Aki meddő órákat tölt írógépénél, miközben felesége szül, főz, mos, takarít… p p Aki nem akar alázattal-fáradtsággal jó ügyet szolgálni, pl. népzenét gyűjteni p p Ő épp rosszkor a leghajlékonyabb nád, illetve a legkeményebb törzsű tölgy p p Az ő bölcsnek láttatott kompromisszumai már rég a megalkuvása álruhái p p Aki stréber tanítvány: mihelyst bajba kerül Mestere, ő tagadja meg először p p Miért is lenne pont ő egy tisztességes értelmiségi? Hisz kiterítik őt is úgyis! p p Aki a hiányzó egyetlen szabad gyerekszáj: pedig lám, a király meztelen! p p A közbaj okát kinyomozó (újság)írót nyíltan megbélyegző: „a nép ellensége” p p Ő nem mindig tud üzenni: a börtön falára minek írjon utolsó csepp vérével? p p Ő mindig „összekeveri”: civilizáltság/kulturáltság – s így fejlődést vél látni… p p Aki sandán magáról rád vetíti a gyanú árnyékát: Te a Hatalom embere vagy p p Aki le nem írná, legfeljebb négyszemközt mondja – másként meg letagadja p p Ő az utolsó pillanatig hitegető, majd pont a vészben cserbenhagyó, lelécelő p p Ha nagy bajba kerülsz, még azt is letagadja, hogy ismer: ahogy anno Péter… p p Ő a fő riválisa hibáit jól felnagyító, viszont az erényeit meg le-lekicsinyítő p p Ő a szájából is segget csináló – akinek csak egy disznóláb az adott keze…! p p Aki a szájhős nagy „oroszlánvadász”, akire már egy patkány is frászt hoz p p x
ARANY JÁNOS ÍRJAK? NE ÍRJAK? I Írjak? ne írjak? egyre számolom Határozatlan az öt ujjomon. Nem írni, vétek; írni, kész harag... De mikor Bikfic is verset farag! Eh, félre tőlem együgyű szerénység! Máshol megy az: itt minden a legénység; Szegény koldúsnak táskája üres; Ki mer, nyer, és talál az, ki keres. . Nincs szebb dolog, mint az őszinteség; Elrejtett gyertya mi haszonra ég? Vagy, például, mit érne a tojás, Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!" Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget; Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet, Kivált az érdem olcsó vakbora, - Nehezen akad erre cimbora. . A nagy Simon (ki nem isméri őt!) Az álszerénységből szépen kinőtt. Ő az, kitől (bizony már jó minap) Egy hirdetést hoz valamennyi lap: Hogy ő az apja lelkinek se vár (Nem oly bolond ő, mint Shakespeár') Elismerésre, költői babérra, Halál után egy foghagymát sem ér a; Patkó se kell, ha már nem él, a lónak, S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap: Ismerje meg hát a világ jelenben És bálványozza lángeszét; különben... . No, mások ezt más útakon teszik, S mindegy az út, ha összeérkezik. Ezt elragadja "villám képzelet" És hordja fenn "a csillagok felett"; Azé "miként sas" röptiben merész, Felhőt eszik s bátran a napba néz; Sok a babért fitymálja, megveti, Mint gyermek a babot: "kell is neki!" Míg más, ki páva-tollakkal ragyog, Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!" Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő; Már most is óriás... hát még ha nő! A másik így zár minden éneket: "Lesz oly idő még, mely megemleget!..." . II Hogyan? nem írni most? letenni tollamat, Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat? Midőn az olvasó már-már olvasni kezd, S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt! Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar: Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar; Az üzlet új, hanem elég böcsűletes, A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes; Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll, Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál; Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma... De hisz oly régi már s kopott ez adoma. . Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká: Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát. Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes - Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes; A legtisztábbik is, gondolta, nehezen Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen. Nem volt inyére a hétköznapi modor, Virágillat helyen nem a lucri odor: Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company, Ily szókat ő ki sem birt volna mondani. Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián, Övedzve néha mint karcsú görög leány, Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád, Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját. Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion", S nem árulá kecsét... leszállított dijon!... . III Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás: Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás. Mert kinek arca van és háta ép, Ily had közé bizony átallva lép, Kivált ha nincs is méltó fegyvere, (Mit ér a szó, hol ostor kellene!) S a közmondás hamar fejére gyűl: "Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!" De mikor a civódás tére szent! Patkóiktól még az oltár se' ment! Fut a kilenc szűz, döng a hét halom! Ocsmány ökölharc az irodalom! E szentegyházbul ostorral sem árt Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt. . "Vitatkozás az elmét növeli", Kocódni kissé, ez is emberi, S az író, hogyha máshol emberebb, Bizonyos pontig jól áll a szerep: Míg tárogatva zeng a csatadal, Lovagkesztyűben foly a viadal, S borítja bár az arcot vas lemez, Hisszük, nemes vonásokat fedez. Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza, Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa; S ha olykor közbe szól a szenvedély, Ha nem mindig volt más az ügy s személy Nem kofanyelven hallá a közönség: Az, és philippica... van ám különbség. . Való, hogy a személyes galibát Az üggyel összevétni nagy hibád: De mit teszesz, ha egy masült zseni Arcodba körmöl és fogát feni? Ha rossz poéta és rossz költemény - Apa s fiu - ugyanazon személy. Mert, mint a tigris védi kölykeit, Úgy védi a papa szülötteit? Ilyenkor nagy baj a határvonás: - De egy epigram' mégse záptojás!... (1856) p 3 p p Aki a felfelé seggnyaló, oldalt könyöklő, és lefelé taposó bősz karrierista p p Ő egy sportszerűtlenségei miatt világhírhedt unfair play díjas ún. vérprofi p p Aki csak az állami/kormánypárti védettségben lett oly nagy „fenegyerek” p p Ő elvállalja a főhóhér Haynau szerepét: a kíméletlen megtorló „szabad kéz” p p Ő a zabigyereksége miatt ért (vélt) sérelmeiért az egész világon áll bosszút p p Aki haraggal és elfogultsággal igazságtalanul ítél még főbenjáró ügyben is p p Aki a bátor „kiszivárogtató” – így törekszik hitelesíteni a dezinformálását… p p A naiv, gyanútlan kis fogyasztók átverési trükkjeinek avatott nagymestere p p Ő az a végrehajtó, aki nem szól/figyelmezteti jogaira a kifosztandó polgárt p p Ő a kisajátítási eljárásban a független értékbecslővel összejátszó ügyvéd p p Ő szándékosan vagy gondatlanul, de nem gyógyszer-, hanem méregkeverő p p Aki a lázas semmittevéssel hatékonyan szabotálja a szellemi közmunkákat p p Az óriási jótékonykodó cégérrel álszentül takargatja a sötét sátáni üzelmeit p p Aki bujtogat, felbiztat stb., majd időben felszívódik, és ki is hátrál mögüled p p Aki kéretlenül is osztogatja – a kalács helyett – az oly „bölcs” tanácsait p p Aki úgy „győz le”, hogy egy-két idegen óriást hív be magának segítségül p p Aki elcsábít, majd eldob, hogy lelki vergődésem közelről tanulmányozza p p Aki elfoglalja, okkupálja házam-hazám, majd a kedvére átírja történetem p p Ő támadja meg a hazámat, majd háborús bűnösnek kiáltja ki az áldozatot p p Aki előbb másol, leutánoz, majd meg még engem vádol meg plagizálással p p A menten élünkre álló zsidó Pál apostol, ha másként nem tudott legyőzni!? p p Ő engedi megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt ő még aktív botrányhős is p p Ő csak annyira enged egy icipicit érvényesülni, hogy őt el ne homályosítsd p p Aki az építő-tápláló szellemi eledel helyett álkérdést-gumicsontot lök eléd… p p Ő a rabság kis körében mutatja meg: így kell a rabosítást nagyban is csinálni p p Ő nem mutatja be a teljes választékot: ő így korlátozza a döntési szabadságot p p Ő a(z ál)tekintélyével visszaélve rávesz szellemi aranyaid elkótyavetyélésére p p Aki a „Beszélni nehéz” címmel egy nagyon rossz üzenetű rádióműsort vezető p p Aki papírtalpú bakancsot stb. küld a téli frontra, ilyen áron gazdagszik meg… p p Ő csak egy tudásvágy-lehűtő, igazság-szomjúság kioltó képesítetlen tanerő p p Aki arra képesített, hogy bármelyik csodagyerekből hülye-gyereket csináljon p p Aki egy kibúvó, kifogás kereső-ajánló, alibiszállító kényszer-kisvállalkozó p p Aki hipnotizőri képességű: fizikai erőszak nélkül is kifoszt, megaláz stb. stb. p p Ő az emberek gondolkodását a balek-birka szerepre sunyin átprogramozó p p x Arany János: A TUDÓS MACSKÁJA
Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta. . Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen-földön, Két avagy négy lábon: De a kendermagos cicát - S hajna! Éktelenül megszerette, Majdhogy fel nem falta. . Szolgája is volt; a háznak Ez viselte gondját, Hogy lába ne keljen és a Szelek el ne hordják. Hű cseléd volt félig-meddig, - S hajna! Koplalás lőn este reggel Bőséges jutalma. . Máskülönben ment a dolga A kedves cicának : A reggelin gazdájával Ketten osztozának. Búsan nézte ezt a szolga - S hajna! Fél zsemlére, pohár téjre Nagyokat sohajta. . Mert tudósunk a magáét Ha fölreggelizte: Felét a cicának adni Volt a szolga tiszte. Úriasan élt a macska, - S hajna! Csak nem akart, csak nem akart Meglátszani rajta. . "Hé... izé... mi baja lehet Annak az állatnak? Szőre borzas, csontja zörgős, Szédelegve ballag." "Jaj, uram, hát a sok éhség! - - S hajna! Kétszereznők csak a tartást; Mindjárt lábra kapna." . S az napságtól itce tej járt, Kapott egész zsemlét: A tudós csak lesi, várja Hogy ha nekitelnék. De a macska nem üdűlt fel, - S hajna! Elfogyott a fogyó holddal, Sarlóvá hajolva. . Kendermagos szegény cica Nyavalyába esvén, Fölvette a néhai nevet Egy szép őszi estvén. "Átszellemült kedves állat - S hajna! Falatom megosztom vele Mégis meg van halva!" . "Mi tagadás" - mond a szolga, "A cicus nem vétett: Én evém meg ő helyette Reggel az ebédet. Mondtam, menjen egérfogni, - S hajna! Nem tanyáz ám ott egér, hol Üres minden kamra." . Nagy volt, mondok, a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna! Kevés hozzá A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Ilyen ápró dőreségek Gyakran estek rajta. (1847) p 4 p p Akinek a közünnepek államosítása, kiüresítése vagy elszabotálása a célja p p Az erkölcsi balek-törvényt hozó: ha ütik egyik arcod, tartsd oda a másikat is... p p Aki az örök hallgatási fogadalmát (pl. omerta) be is tartó cinkos bűnpártoló p p Aki az élő fába is belekötő, a kákán is csomót kereső felbérelt profi fikázó p p Aki a „Csak a kísértésnek ne állj ellen!” cinikus „bölcs” igének a hirdetője p p Ő abortuszt mond latin tolvajnyelven: magzatgyilkosságot szépítő, tussoló p p Aki a kisebbrendűségi érzése miatt olyan betegesen hiú, allergiás mimóza p p Aki pártállami-állampárti rendelésre gyárt, hamisít/kozmetikáz, töröl hírt p p Aki az ingyen kegyelmet nem ismerő/tagadó/kicsinyítő érdemelvű egyházfi p p A kereszténymentő – sok/kevés? – zsidót soha nem díjazó, ki nem tüntető… p p Aki szigorú erkölcsi alapon áll, a „titkos” Talmudén: a gój csak egy állat!? p p Ő egy professzor, aki profi a rafinált hazudozásban, a rabulisztikában stb. p p Aki a kontextusból kiragadott, lecsonkított idézetekkel „igazol vagy cáfol” p p A mondandóját magyartalan, képzavaros, konfúzus mondatban fogalmazó p p A kisgyerek rajzoló, mesélő képzelőerejét sorvasztó, csonkító szülő/óvónő p p Ő a „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…” –féle „állásfoglaló” p p Aki nem a mindenséggel méri magát – ő oly „szerény”: a kevéssel is beéri… p p Aki a „pogány” magyar imát/népdalt/népmesét kitiltja a szentbeszédekből p p Aki a keresztény istentiszteletet mindig egy ótestamentumi „igével” kezdi p p Az Ó/Újszövetség közt nem gyökeres szakítást, de folytonosságot lát(tat)ó p p Aki egy szellemi meddő, aki hegységként vajúdva max. egy kis egeret szül p p Aki az a hadvezér, aki soha nem azt mondja: „Utánam!”, csak azt: „Előre!” p p Ő egy szakbarbár: nem látja a nagy Egészet, így a részről se tudhat eleget p p Ő csak még töredezettebbé teszi, ha már úgyis „Minden Egész széttörött”? p p Aki az egyetemes műveltséget összerakhatatlan kid puzzle-ra szedi szét… p p Aki babonának minősíti le a népi csillagjóslást, bölcseletet/asztrológiát… p p Aki egy harcos antiklerikális és istentagadó: neki a vallás a nép ópiumja… p p Aki a szentségek és az egyházi méltóságok árulója és vevője (szimónia) p p Akik az ún. bűnbocsátó cédulák ötletgazdái és annak templomi kufárjai p p Aki egy nihilista „bölcs”: nincs abszolút érték, relatív, hogy mi a jó/rossz p p Örül, ha indiszponált/gyenge napot fogott ki a nagy (sport stb.) ellenfele p p Aki a kápók csapatkapitánya: haláltáborban hívja ki meccsre a rabokat p p Aki a szólásszabadság nagy híve: de ő az országos tévében, te a blogodon p p Akivel „vitáztok”, de nála van a mikrofon ki-, s a süllyesztő bekapcsolója p p x
Arany János Epilogus
Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon'... Legfölebb ha omnibuszon. . Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se' irigyeltem. . Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy' áll orra Az út szélin baktatóra. . Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, -- Félreálltam, letöröltem. . Hiszen az útfélen itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. . Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve, kevesebbet. . Ada címet, bár nem kértem, S több a hírnév, mint az érdem: Nagyravágyva, Bételt volna keblem vágya. . Kik hiúnak és kevélynek -- . Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. . Mily temérdek munka várt még!... Mily kevés, amit beválték Félbe'-szerbe' S hány reményem hagyott cserbe!... . Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. . Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve: S ő halasztá évrül-évre. . Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. . Munkás, vídám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban véget... Ennyi volt csak; S hogy megint ültessek, oltsak. . Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső: Mert hogy’ szálljon, Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877. július 6.) Áruló elitek A hivatása alján levő, és a pokoljárást kerülő, az alkalmatlan, hitvány, értelmiségiek-vezetők típusai, és azok korholó számonkérése, tükörbe néző megtérésre hívása… A nemhogy javító-segítő, de passzívan, sőt aktívan ártó elit? A lelki-szellemi, segítő, társadalmi, és gazdasági/politikai vezetők árulásai
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései, avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen, akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium, Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek, akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák, akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők, de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb. p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |