Az elit hiba/bűnlajstroma - IV. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2023. május 12. péntek, 17:08 |
Eugéniusz: Az elit hiba/bűnlajstroma - IV. A poklot nem járó dudások Az áruló ún. írástudók korholása A legszebb isteni-emberi hivatások, vagy a leghitványabb sátáni mesterségek Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán Jót mulasztani, a jót rosszul, a rosszat jól tenni: akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk. mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk. Arany János JÁNOS PAP ORSZÁGA
Büszke, harcos, kalandor nép Volt a magyar nemzet, Kétélű kard, mely ha moccant, Jobbra-balra sebzett; S jobbra-balra, merre fordult, A fegyvernek éle, Puszta lett a népes ország És üvöltött rajta végig Farkasok zenéje. . Kin a német, minthogy őrá Járt a rud legjobban, Megfélemlék, megbusúla, Cselt szövött titokban: Nem birván az oroszlánnal, Annak vermet ása, Takarónak a veremre, Mint egyéb gazságra, jó lesz Krisztus szent vallása. . "Ázsiának sáska-féle Kóborló pogánya, Isten a te lelkedet bár Mind pokolra hányja! Ne legyen az idvességben Soha semmi részed: Lelked üdvösségeért nem; De saját bőrünk javáért Megtéritünk téged." . Így beszélt a német papság És a pénzbe markolt, (A papok nagytorku zsákja Már akkor is megvolt); Bor, tulok lett a dulásig, A pénzt nem kimélte, Tudta, nem vész kárba semmi, Húzni fogja firól-fira Az uzsorát érte. . Lett is aztán dinom-dánom, Keresztyén tivornya. Hirdeté az istenígét Papok bora, bornya. Kocsma lett az istenháza, Melyben ittak-ettek, - S egy-két szentnek a nevét ha Elgagyogták részeg fővel, Mindent megfizettek. . Kiváltképen egy pap, neve Iván, azaz János, Többi közt legjobban értett Ehhez a munkához. Udvarán örökké tombolt A lakzi, kaláka, Hét mérföldre érzett a szag S úgy hítták ezt a vidéket: János pap országa. . Kedves ország volt ez a táj Minden naplopónak, Kasza-kapa-kerülőnek, Éhen kóborlónak; Kujtorgó ebek lakoztak A jó sült szagával, Kujtorgó magyar nép dőzsölt - Ha tudott keresztet hányni - Jánossal magával. . Sült ökör hevert szanaszét János udvarában, Két szarván boros csobányok, Kés az oldalában. Akinek tetszett, odament, Az ökörből vágott, S jót ivott rá a csobányból, Nem is könnyen hagyta aztán Ezt a jó országot. . Alig futott ennek híre A népség között el, Aki nem jött a szagára, A hirére jött el, Nem, hogy jól lakjék, hanem csak Hogy valamit lásson, - S addig nézte, addig nézte, Hogy maga is megkivánta, Kívül a palánkon. . S aki egyszer megkivánta, Azt be is bocsáták, Pogány fővel el nem hagyta Többé a kalákát: Megtaníták kulacs-szónál A Krisztus hitére... Vagy nem is a hitre, hanem A vallást elundokító Sok mindenfélére. . Első ága volt a hitnek (Elmondom a nagyját): Hogy minden termék tizedét A papoknak adják, Bort és búzát és baromfit, Földeket is mellé S faluszámra jobbágy-népet, Aki a kövér pusztákat Ingyen megmívelné. . Másik ága volt a hitnek, Hogy: ne kapj a kincsen, Mennyországban a gazdagnak Semmi helye nincsen. Ne rabold el a némettől, Ami neki termett, Sőt ha ingedet lehúzza, Azt se bánd, mert Isten úgy ad Lelkednek kegyelmet. . Harmadik volt: országodat Pap kezére bízzad, Ő ráér tanácsot adni, Míg más ember izzad. Ő mindent végez helyetted, Kell-e több jó annál? Bízd rá, ami gondba jőne; Csak a pásztor legyen ébren, Hadd aludjék a nyáj. . Negyedik hitágazatja: Házasodjál össze, Gyenge a magyar, ha minden Nemzet nincsen közte; Hozz lakót, minél többfélét, Ültesd a nyakadra, S béketüréssel fogadjad, Ha tulajdon eszterhéjad Alól kizaklatna. . Ötödik... mit én tudom mi? Az is ilyenféle Rágalom s káromkodás a Megváltó nevére, Melyeken a jó magyarság Gyönyörűen épült: Idegen kalandoroktól Ki hagyá magát pusztítni Csaknem mindenéből. . Legott a királyi székre Német ember hágott, Aki fogta, másnak adta Titkon az országot. S amiatt, hogy másnak adta S a magyart megrontá, Iszonyú belháborúban Magyar a magyarnak vérét Esztendőkig ontá. . Attól kezdve többször is volt János pap országa. Sült galamb, borral folyó ér És ingyen-kaláka; Melyekért a jó magyar nép Mindenét od'adta, S tett olyat részeg fejével Hogy, mikor kijózanodott, Százszor megsiratta. . Most is vannak, akik ilyen Hizlalóba vágynak: Lomhán a gyomornak élni És élni az ágynak; Kik előtt, a hashoz mérve, A haza sem drága, S midőn ez küzdésre készti, Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el János pap országa. (1848) p 1 p p Akinek a vadcsikó ifjúság hatékony betörése, idomítása a tanult szakmája p p Aki a monopolhelyzetből „tárgyaló”: árak, bérek, munkakörülmények stb. … p p Aki ott áll a sírodnál, és nekrológja elmondja=elhazudja, hogy ki is voltál p p Aki csalással intéz/szerez felvételit, jó érdemjegyet, orvosi stb. diplomát p p Azon van, hogy értékeld le, veszítsd el a józan paraszti eszed: légy bábja p p A kishitűségedet felerősítő: te alkalmatlan vagy erre a feladatra/pályára p p Aki a politikai kapcsolatai segítségével szorítja ki a jobbakat a pályáról p p Ő egy „hazáját” szegényítő, önmagát gazdagító pártállami külkereskedő p p Aki egy meggyőződés nélkül, sőt dacára megélhetési oltáspropagandista p p Aki meghamisítja, kifényezi a saját életrajzát és befeketítgeti a másokét p p Aki a megesett lányok gyermekét zabinak csúfoló rigmust költve bántja p p Aki eltorzítva, kiforgatja „idézi” a vitafele súlyos szavait, komoly érveit p p A rossz osztály/munkahelyi főnök: ő csak szapul, stresszel, fenyeget stb. p p Aki kegyetlen kiképző katonai őrmester: egzecíroztat, megaláz, betör stb. p p Aki a bűneit erényként dicséri, mást meg káros-kórosan „bűn” -tudatosít p p Ő mindig csak a súlyosbító, sohasem az enyhítő körülményeket lát(tat)ó p p A szellemi erőfeszítést kikerülő: csak semmi kemény szellemi eledel! p p Ő a „mostoha” diákjai rovására folyamatosan kivételez a kedvenceivel p p Az édes/gondjára bízott gyerekeket elhanyagoló, átverő, megrontó stb. p p Ő az aranyaid takarva/sárnak mondva tenne egy örök elégedetlen lénnyé p p Aki fizetőképesség alapján-arányában tanít, véd ügyet, gyógyít beteget… p p A fölös-káros méreg(drága) „gyógyszerek” felírásáért kéjutazgató orvos p p Akit nem aggaszt, ha hullanak a „betegei”, hamar gyárt helyettük újakat p p Egy fizetett agent provocateur, aki profin lejáratja a tisztes tüntetéseket p p Őt a társadalmi pozíciója/vagyona semmire nem kötelezi, csak jogosítja… p p Aki csak előjogokat vindikáló elit: neki jobb kezelés, autó, villa, levegő jár p p Az idegen tollakkal éktelenkedő, a diadal-lóvét stb. érdemtelenül besöprő p p Aki egy világszámot mutat be, de rejtett védőhálók felett - „salto mortale” p p Aki beépített ember: pl. az aukción a kikiáltási árak felbérelt felverője stb. p p A házasságtörő nőre tüntetően az első követ dobó álszent parázna rabbi p p A már rég süllyedő hajón ő a hamis illúziókba ringató muzsikus/kapitány p p Aki fizetett hirdetésben, cikkekben stb. az egekbe dicsér(tet)i fel önmagát p p Aki önkezével csonkítja, majrézva cenzúrázza/heréli ki a jól induló műveit p p A szellemi bombát hatástalanító, ártalmatlanító: „ifjúsági verzió” készítő… p p x Arany János SZÉCHENYI EMLÉKEZETE 1 Egy szó nyilallott a hazán keresztül, 2 Emlékezünk: remény ünnepe volt az, 3 Immár az ég - ah, oly hideg korábban! 4 S fölzenge távol a menny boltos alja, 5 Mert élni hogyha nem fajúlva tengés, 6 Megrontva bűnöd és a régi átok, 7 De, mely a népek álmait virasztja, 8 Midőn magát ez nem tudá szeretni, 9 Bizton, ezer bajunk közt, megtalálta 10 És ég az oltár. Ím, körébe gyűltünk, 11 De hogy’ kövesse nyomdokát az ének? 12 Ird azt, ki a pusztán népét vezérli; 13 Ő szól: s mely szinte már kővé meredten 14 Hitel, Világ és Stádium! ti, három - 15 S lőn új idő - a régi visszacsökkent - 16 Majd elborúlni kezde láthatára: 17 Hosszú, nehéz, sötét lőn akkor éjünk, 18 Nem, Üdvezült, nem!... fájdalmunk hevében 19 Emléket, oh hazám mit adsz e sírra? 20 Duna, Tisza... ez mely prüsszögve hordja 21 Széchenyi hírét, a lángész csodáit, 22 Értünk hevült, miattunk megszakadt szív, 23 Szentebb e föld, honunk áldott alapja, 24 Nem hal meg az, ki milliókra költi 25 Te sem haltál meg, népem nagy halottja! (1860.) p 2 p p Az éjjeli menedékhelyen a fizetett vendég-dalos szerint már itt a Kánaán… p p Mohó hiú: az országrablókat „príma” pénz-díj elfogadásával szalon-képesíti p p Az Urakkal egy tálból cseresznyéző, mert ő főleg/csak velük akar jóban lenni p p A fekete szómágus: gyereket beszél hasadba, vagy a feketét fehérnek mondja p p Aki szerecseneket mos/mosdat előbb csak kis-, majd nagyüzemi méretekben p p Akitől te akár még éhen is halhatsz: mert aki nem ővele van, az mind ő-ellene p p Ő már nem is csak egy képmutató, de már pl. egy tüntetően büszke parázna p p Aki olyan, mint aki az idegenek előtt pont a saját becses családját becsmérli p p Ha egy kis koncot kap, akkor már elég jól ki is van fizetve az ő (el)hallgatása p p Aki destruktívan rivalizál – ilyen/bármi áron kerülne „jó” monopolhelyzetbe p p A magyar szellemet idegen formákba erőszakolva nemzetet bénít, sorvaszt… p p Ő nem áll a kenyérharcosok mellé, de a napi ingyen-cirkuszt azt szolgáltatja p p Aki introvertált/belterjes, saját levében fő, még álruhában sem jár nép közé p p Ő az a bennfentes, aki a tőzsdén, vagy lobbizásban hasznosítja információit p p A megmérettetést kerülő: ő lesz/lenne önmaga bírája, esetleg a cimborái… p p Ő az igazságot csak szeretné, mert „barátait” előnyben „kell” részesítenie p p Ő pont azzal követi el a legocsmányabb hazugságot, amikről most hallgat p p Ő már régóta nem a sportért stb. él-hal, hanem már csak a sportból stb. él p p Ő leértékeltetné a szerves kultúránkat – ő radikális: elvágná gyökereinket p p Ő egy epigon, hamisító és tolvaj, rabló, plagizátor - egy utánzó majom stb. p p Egy óvatos duhaj, aki szigorú öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is p p Aki „szellemi alkimista”, aki a szart próbálja neked aranyként bemutatni p p Aki nem tud fontosabbat, mint eldalolni a saját, privát (világ)fájdalmát p p Aki a Jóistent nem is keresi, így se hazáját, se családját nem is szeretheti p p Ő csak gyilkos szakmai rutinból dolgozva öl lelket, ízlést, egészséget stb. p p Akinek az álpálfordulása csak egy szervilis, szélkakas köpönyegforgatás p p Ő képes a csodagyerekekből szisztematikusan hülye-gyerekeket nevelni… p p Aki büntetlenül, sőt! szellemi kábítószert gyárt, hirdet, terjeszt és árul… p p Aki hírözönvízzel árasztja el a „lakosságot”, hogy ne tájékozódhasson jól p p Ő azon dolgozik, hogy a nemzetből nép, lakosság, sőt: tömeg stb. legyen… p p Ő módszeresen szellemileg kiskorúsítja, értelmi fogyatékosítja a jónépet p p Ő kiforgatja az embereket magukból - így mások meg majd mindenükből p p Aki cserbenhagyja a globális pénzvilági terror kiszolgáltatott áldozatait p p Aki az ún. zsidóságával stb. tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát p p x
- Arany János - A WALESI BÁRDOK Edward király, angol király . Van-e ott folyó és földje jó? . S a nép, az istenadta nép, . Felség! valóban koronád . S a nép, az istenadta nép . Edward király, angol király . Montgomery a vár neve, . Vadat és halat, s mi jó falat . S mind, amiket e szép sziget . Ti urak, ti urak! hát senkisem . Vadat és halat, s mi az ég alatt . Ti urak, ti urak, hitvány ebek! . Egymásra néz a sok vitéz, . Szó bennszakad, hang fennakad, . Itt van, király, ki tetteidet . „Fegyver csörög, haló hörög, . Levágva népünk ezrei, . Máglyára! el! igen kemény - . „Ah! lágyan kél az esti szél . Ne szülj rabot, te szűz! anya . De vakmerőn s hivatlanúl . „Elhullt csatában a derék - . „Emléke sír a lanton még - . Meglátom én! - S parancsot ád . Szolgái szét száguldanak, . S Edvárd király, angol király . Ötszáz, bizony, dalolva ment . Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal . Áll néma csend; légy szárnya bent, . Ha, ha! elő síp, dob, zene! . De túl zenén, túl síp-dobon, (1857. június.) p 3 p p Ő olyan, mint aki tűzoltóként égő házba szorulttal alkudozna a mentésről p p Ő mintha egy pókember akrobatikájával szövögetné az orv hálócsapdáját p p Ő az a patikus, aki egy lassan, de annál biztosabban ölő mérget keverget p p Aki túl bonyolultan, rébuszokban fogalmaz, mert ő maga se érti, mit mond p p Aki, mint egy bokszoló főleg övön alul akarna ütni, ill. övön aluli humora p p Aki mintha az óceánt titokban egy luxusjacht medencéjében úszná át p p Aki bolondnak mondja a teória igazolásáért az óceánon tutajjal átkelőt p p Akinek az obszcén viselkedése/műve megbotránkoztatja a kisdedeket p p Aki mintha pl. az egri várat is szigorúan csak a fix munkaidőben védené p p Ő szédelgőn feldicséri a dilettantizmust, hogy örökre pályatévesztő légy p p Aki úgy tesz, mintha csak a szakács döntene róla, milyen finom a főztje p p Ő mintha egy leveleket cenzúrázó ill. szelektíven kézbesítő postás lenne p p Ő egy szürke eminenciás, aki a sötét háttérből orvul mozgatja a szálakat p p Ő egy pszichopata cezaromán sátánista, aki vissza-él a nagy hatalmával p p Aki büszke, mert a macskakaparását gyönyörű sormintával választja el p p Aki mintha újra és újra ki akarná találni a kést és a villát/melegvizet is … p p Ő mintha a Holdon élne: nem tudja, hogy itt és most kinek hirdeti az Igét p p Ő mintha az a bölcsőt ringató kéz lenne, aki az épp bontakozó életre tör p p Aki a piramis csúcsáról irányít: beetet naiv, balek lelkes embercsoportot p p Aki mintegy szívességből teljesítgeti hivatali tájékoztatási kötelességét p p Aki, mint megalomániás tudós, azt képzeli: ő a mindent látó isteni szem p p Aki legsötétebb emberiség elleni konspirációt filantróp kirakattal fedezi p p Aki rossz társadalmi szeizmográf: nem érzi/jelzi a „földindulás” előjeleit p p Aki az a stréber tanítvány, aki kannibálként fel is falja a nagy mesterét p p Aki az idegen zászlós politikai (had)műveletek kiötlője s kivitelez(tet)ője p p Aki, mint paternalista „kívánságműsor” -vezető: diktálja, hogy mit akarsz p p Aki, mint a kommunista Liszenko: parancsolni akarna a természetnek is… p p Aki, mint új Kohlhaas: nem enged igazából, ha belepusztul is a családja is p p Ő inkvizítor lesz, ha egy outsider új paradigmája átformálná szakterületét p p Aki a konteó stigmát süti a titkos szervezkedéseket leleplezni próbálókra p p Egy rossz vendéglős-fogadós, idegenvezető: nem kiszolgál, de parancsolgat p p Aki, mint a rossz nagymami: nem tanít imádkozni, nem beszél a Jóistenről p p Ő egy karosszék tudós, de aki életrajzában vagány kalandhős: Indiana Jones p p Ő ilyen elsőgenerációs értelmiség: megalkuvó alkalmazkodó/teljes hasonuló p p x
Arany János FIAMNAK Hála Isten! este van megin'. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Látod, én szegény költő vagyok: Ártatlan szived tavaszkertében Mert szegénynek drága kincs a hit. Oh, ha bennem is, mint egykor, épen Majd ha játszótársaid közül Balzsamúl a hit malasztja légyen Majd, ha látod, érzed a nyomort, S a butának sorsa földi éden: És, ha felnövén, tapasztalod, Lelj vigasztalást a szent igében: Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
(1850)
p 4 p p Aki az oly élvezetesen ismereteket terjesztő mai Öveges profok leszólója p p Ő, mint egy „jó” titkárnő, aki falaz főnöke köz/magánéleti disznóságainak p p Ő, mint egy társalkodónő, aki csak hevesen legyezgeti úrhölgye hiúságát p p Aki rossz szereposztó rendező: képzetlen, alkalmatlan, protekciós jelöltek p p Ő csak a jegybevételre figyelő, s így sikerdarab-választó színházigazgató p p Ő a kortárs magyar drámának esélyt sem adó Nemzeti Színház-direktor p p Ő Cassandra (bal)jóstehetségét kenyérféltésből hiteltelennek minősíti le p p Aki, mint elrabolt keresztény gyerek janicsárként jön vissza mi-ellenünk! p p Ő egy egyetemi tanár, aki közpénzből magyarellenes értelmiségit képez ki p p Aki, mint arctalan hóhér: iróniájával mészárolja le a gondolatcsecsemőket p p Aki, mint egy hülye civil, aki a harctéren szerencsétlenkedve galibát okoz p p Aki olyan, mint amikor egy cirkuszi erőművész „óriás” kamu súlyokat emel… p p Aki olyan, mint amikor az állatok királya tüzes karikába ugrik: produkció… p p Aki nem bolond háborgó tengeren kerülgetni a Szkülla-Kharübdisz szikláit p p Ő csak egy aszfalt/kapcabetyár, de ő egy Rózsa Sándornak adja elő magát… p p Ő „okosan” kerülgeti az ún. érzékeny témákat, ami felsőbb köröket érinthet p p Ő csak addig elszánt oknyomozó újságíró/rendőr, amíg egy kishal a gyanús p p Aki a „zsidó”, „szabadkőműves” szavakat a vitákból kitiltó köztévé-vezér p p Aki a szellemi törpék országába tévedt óriással szörnyetegként bánik el… p p Aki rossz „vadász”: rövid türelemmel ül felajzott íjjal, s nem vár az ihletre… p p Ő se nem gyermek, se nem részeg: majd ők megmondják az igazat, a teljest p p Aki egyszer-egyszer még kis/féligazságot is kimond, hogy ez hitelesítse őt p p Aki felrajzolja a helyes irányt is, de elrejti azt sok-sok hamis vektor közé p p Aki, mint a Gazda jó pulikutyája: mindenkit a nyájba terel és el is birkásít p p Ő, mint egy „örök, nagy (fene)gyerek”: ő pont oly igen szörnyen kegyetlen is p p Aki minőségellenőrként arányt tévesztve a kis bolhából is elefántot csinál p p Aki műszaki átvevőként az életveszélyes épületre adja a szakmai áldását p p Aki harácsol: ő csak addig lehet helyén, amíg a kinevezője le nem váltja p p Egy rablógazda – minden rá bízott értéket kiuzsorázó: utána az özönvíz… p p Akit ne azért fizessenek, ha egészség van - ő a betegeiből éljen meg jól! p p Aki nemigen vigasztal, ritkán enyhít, de soha nem gyógyít beteg(ség)eket! p p Aki botcsinálta doktor: a betegpanasz ömlik rá – ő erre süket/neki is fáj… p p Aki minimum 8+4+5=17 év szorgos biflázás után már legalább jól keresne! p p Aki annál fényesebben világító és villogó, minél sötétebb a nép „világa” p p x
GONDOLATOK a béke-kongresszus felől
A mult időnek bölcsei Századokon keresztül Örök-mozgót követeltek A véges emberésztül: Az új kor bölcsesége, mely Amazokat neveti, Az örök béke, nyugalom - Vessző-lovát kergeti. . Nagy gondolat! képzelni is Dicső, fenséges eszme! Az embernem, mint egy család, Szeretettől övezve, Testvériségben, mint talán Kain előtt élhetett; - Az Irás, hol jegyezni kezd, Jegyez csak gyűlöletet. . Mikép egy isten-atyja van Az égben e családnak, Kit (a művelteken kivűl) Minden népek imádnak: Úgy lenne földön józan ész Az egy közös hatalom, Törvény, igazság... akitől Jő büntetés, jutalom. . Hogy vér a vért ne ontaná Hiú bálványi végett; Boszulni sértett áljogát, Vagy nemzet-büszkeséget; Hogy fajra fajt ne költene Az ápolt népgyülölség S nemzet ne kísérné tapssal Más nemzet sírbadöltét. . Hogy a virág és a gyümölcs, Mit a jó föld hoz ingyen, Soha ne lenne had miatt Feldúlva téreinken: S a vérvonalt, hol lengtenek Hazug hir-név zászlói, Ne kisérnék az éhhalál Sötét szárnyú hollói. . Hogy ne siratná az anya Élő fiát halottúl: Ne retteghetne a jegyes A mátkai napoktúl; Ne venné fel a kora gyászt Kicsiny árvákkal, árván, A nő, ki nem virraszta még Férje halálos ágyán. . Hogy az utódok sírjait Ne számlálná meg a vén, Hazája vagy idegen föld Vidékeit nevezvén; S ne nézne könnyező szemmel A kéklő messzeségbe, Keresve, kérdve hasztalan: Ki fogja már szemét be? . Hogy a késő Emlékezet, Mikép gyermek-korára, Álom gyanánt eszmélne csak A rég eltűnt csatákra; És lenne béke, oly örök, Mint isten szellemében; Megkezdve itt, - állandóul Folytatva majd az égben. . Hiú szándék! vesztett erő Ily küzdelemre szállni, Megáradott nemes lelkek Sziklába vert hullámi! A megkövült gonoszságból Melynek tövén kihaltok, Nem érdemes, ha mit talán Századokig lenyaltok. . Mióta és míg a világ, Nem volt-e, nem leend-e Erős, ki nyomni mindig kész, S ki elnyomassék, gyenge? Amazt mikép mérséklitek Hogy enyhe légyen lánca? Mikép ezt, hogy nagyon sulyos Békóit meg ne rázza? . Avagy ki fékezendi meg Az ember szenvedélyét, Midőn iszappal hányja fel Háborgó lelke mélyét? Midőn az Ész, a Bölcseség, Megbántva, meggyalázva, Mint a hajdan profétái, Vonul remeteházba? . Nem lophat-é megint egy új Prometheusz égi lángot, Kinek fénylő szövétneke Felgyujtsa e világot...? Nem lehet-é ismét egy új Népáradás e földön? Nézzétek a történetet! S mondjátok, képzelődöm. . Óh, a világ története Szomoru egy tanulmány! Mint buborék tünik fel ott Nép, nép után kimulván; Jaj annak, mely már tündökölt! Annak közelg halála, Elsímul a víz tükre és Új hab tolul reája. . Isten egészbe' működik Egészre fordít gondot; Midőn egy nép - mint a kovász - Megérett és... megromlott, Midőn satnyulva testben és Lélekben túlmüvelve, Békét ohajt a gyáva test, Az elcsigázott elme; . Midőn a renyhe társaság Büzhödt állóvizében Új bűnök milliárdjai Vannak keletkezőben; Midőn a munka és vagyon Egymástól messzi esnek, És a tökélyre vitt csalást Mondhatni rendszeresnek; . Midőn eltűnve a szerény Családiság zamatja, A nő erényét... s ami több, A férj nejét eladja; Midőn apát öl a fiú, Rokont öl a rokonság, S mérsékli bűne tudatát A kétes vér-azonság; . Midőn a gazdag megkövül És a szegény elfásul... Egyszóval a polgárodás Fordul reánk csapásul: Akkor elétör egy vad nép Szilaj vére s erénye És elborit, mint a tenger Hullámi, vagy fövénye. – . Hagyjátok a meddő vitát! Bölcs Isten az, ki rendel; Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának. Arany János (1850 szepember.) Áruló elitek A hivatása alján levő, és a pokoljárást kerülő, az alkalmatlan, hitvány, értelmiségiek-vezetők típusai, és azok korholó számonkérése, tükörbe néző megtérésre hívása…
A nemhogy javító-segítő, de passzívan, sőt aktívan ártó elit? A lelki-szellemi, segítő, társadalmi, és gazdasági/politikai vezetők árulásai
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései, avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen, akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium, Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek, akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák, akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők, de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb. p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |