Magyar írástudók árulása – II. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2022. február 10. csütörtök, 07:27 |
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim p p pp p p Eugéniusz: Magyar írástudók árulása – II. Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő, jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit p p pp p p Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modern mesékkel; száz év, de már kétezer óta hány szent vágy halt meg gaz szivében! Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha bukására döbben, mi lesz, ha újra földre száll a Megcsúfolt és Megfeszített, s mert jósága, hite, imája egyszer már mindent elveszített: mi lesz, ha megjő pokoli lángszórókkal, gépfegyverekkel, vassisakos, pestishozó, bosszúálló angyalsereggel? Mi lesz, ha megjő Krisztus és új országot teremt a földön, ha elhullanak a banditák s nem lesz több harc, se kard, se börtön, ha égi szerelmét a földi szükséghez szabja ama Bárány s újra megvált – óh, nem a jók, de a gonoszok vére árán: hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét? 1923 p p pp p 1 p p Az idegen tollakkal éktelenkedő, a diadal-lóvét besöprő p p „Salto mortale” – egy világszám rejtett védőhálók felett p p Cinkos bűnpártolás: pl. a kikiáltási árak beépített felverője p p Másokban fölösleges, sőt káros bűntudatot gyártó pap stb. p p A házasságtörő nőre tüntetően az első követ dobó parázna p p Hamis illúziókba ringat a már rég süllyedő hajón (Titanic) p p A műkincs-rejtő/rabló régész, illetve a vele feketéző, seftelő p p p 2 p p A kegyeletsértő, sírrabló, hullagyalázó kincskereső/régész p p Ügyel ő, nehogy a tanítványa túlszárnyalja Őt, a Mesterét p p A vadcsikó ifjúság hatékony betörés, idomítás, mint szakma p p Ő az, aki pontosan azt „tanítja”, amit még ő maga sem tud p p Ő önmagával max. elégedett, csak épp a protekciója kevés p p Fizetett hirdetésben, cikkekben az egekbe dicsére fel magát p p Önkezével csonkítja, túl-cenzúrázza: heréli ki a jó műveit p p p 3 p p Idegen meg-vezető: bevisz a sötét erdőbe, majd lelécel p p Szellemi bomba hatástalanítását elvégző (pl. delfinológia) p p Az ifjúság számára letompít örökölt éles szellemi kardot p p Zárol/megsemmisít/hamisít értékes kulturális hagyatékot p p Busás, extra profit: dodonai jóslatot értékesítő cégvezető p p Orvosi-tudósi álruhás, egy rejtett gyógyszergyári ügynök p p Nem gyógyít, de/sőt gyárt-fenntart-fokoz betegségeket p p p 4 p p Fontos pontos adatokat ad: a hasára üt, vagy manipulál p p A susztertől kérdi, hogy pontosan hogyan fessen jó képet p p Neki még-már csak – maximum - költői kérdése vannak p p A privát megélhetési gondjaival telebőgi a Panaszkönyvét p p Ő nem „remete”, mindig nyüzsög, mutogatnia kell magát p p Másként gondolkodóval még szellemileg sem nem érintkező p p Büszke rá: ő teljesen önerőből lett mára egy jónevű senki p p p 5 p p Nemcsak öndicsérete miatt büdös, de mert erkölcsi hulla p p A Rendszer igazi, komoly kritikusait bolonddá nyilvánító p p Ha bűnön/tetten érik, akkor ő épp beszámíthatatlan volt p p Aláírta ugyan az ’56-ot mocskoló nyílt levelet: de részegen p p Tanítványa, pályatársa eredményét a saját nevén publikáló p p A plágium vádas perek: „jó” ügyvédekkel kimosdatja magát p p Olimpiai bajnoki címről is döntő megvesztegetett sportbíró p p p 6 p p A riválisokat gyérítő: szilencium/börtön/emigráció stb. p p A néplapba pártos pozitív „munkáslevelet” író zugfirkász p p Pártba beépülő, infiltrálódó titkos kommunista stb. tégla p p A médiumot nyíltan cirkuszban alázó-manipuláló hipnotizőr p p Mások ötleteit, találmányát elorzó, a feltalálót kisemmiző p p Kétéltű/skizofrén lény: nappal szadista smasszer, éjjel költő p p „Nagysága jele”: mást gondol, mást mond, mást ír/fest stb. p p p 7 p p A parancs az parancs: a saját népére/még anyjára is lő! p p Rugalmas, illeszkedő szaki: bármely rezsimet jól kiszolgál p p Pusztuljon az elvhű tölgy! Ő minden rendszert túlélő nád… p p Az újgazdagék torz ízlését jó pénzért kiszolgáló „építész” p A homlokára nyalt bankóért bármilyen nótát elhúzó cigány p p Szépítve mecénásnak mondja az amúgy diktátor szponzort p p Óriásplakát, köztévé hírveri, multi árulja: bestseller lektűr p p 8 p p Ő olyan „szabadúszó”, akinek mindig teli van a medencéje p p Ha találó róla a karikatúra, a paródia: nagyon megsértődő p p Tabuszavakat ki sem ejt: magyarok istene, édes hazám stb. p p Hosszú életű volt: de holtáig csak ígéretes kezdő maradt p p A talentumát rossz ügyekért jól kamatoztató szélhámos p p Ő elővigyázatos: nem töri - be - a fejét, nem mond igazat p p A destruktív rivalizálás/lelki hadviselés avatott nagymestere p p x
p p pp Szabó Lőrinc: Különbéke Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam. Régen, mint az álmok tékozló más fiai, azt hittem, lehet a világon segíteni, azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit s az élet, ha sokan akarjuk, megváltozik. Minden szörnyűbb, mint hittem akkor, fiatalon, de, hálistennek, egyre csökken az undorom, egyre jobban bírom az évek förtelmeit, és az idő és a közöny már fertőtlenít. Mert fátylát sorra dobta minden, egymásután, s harminchárom évem ma átlát minden szitán: látom, sokkal több a mocsok, mint az ifjukor sejteni bírta volna bennem valamikor, látom, milyen rútúl becsapják a baleket, s hogy a balek azért balek, mert mást nem tehet, s hogy az ész az érdek rimája, és hogy magát sugaras hőssé a bitang is hogy költi át, s ha van is, kézen-közön elvész az ideál, és hogy nem hozhat egyetértést, csak a halál, – s mert mindez mégcsak nem is aljas, nem szomorú, s minden dolgok apja valóban a háború: úgy nézem, elszánt nyugalommal, az életet, mint reménytelen lepratábort vagy harcteret. Ha egyszerre tudok meg mindent, hogy itt mi van, egész biztosan felkötöttem volna magam. De valamit a sors, úgy látszik, akart velem: megmutatott mindent, de lassan, türelmesen: különbékét ezért kötöttem a semmivel, ezért van, hogy csinálom, amit csinálni kell, ezért becsülök úgy egy-egy jó pillanatot, ezért van, hogy a háborúban verset irok s a leprások közt fütyörészek és nevetek s egyre jobban kezdem szeretni a gyerekeket. p p pp A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl... p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |