Magyar írástudók árulása – VI. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2022. február 16. szerda, 07:31 |
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim p p pp p p Eugéniusz: Magyar írástudók árulása – VI. Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő, jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit p p pp p p DICSŐSÉGES NAGYURAK... Dicsőséges nagyurak, hát Tudjátok-e, mennyit kértünk Állatoknak tartottátok Ki a síkra a kunyhókból Ezer évig híztak rajtunk Hanem még se!... atyafiak, Legyünk nagyok, amint illik Felejtsük az ezer éves Nemes urak, ha akartok Nem érünk rá várakozni, Pest, 1848. március 11. előtt p p pp p p p 1 p p Levédeti/szabadalmaztatná még az ingyen Evangéliumot is p p A gyerekrontó mostoha, ill. kényeztető szülő, nevelő, tanító p p A gyerek szabadon kukkolhat: ez az ő „nemi felvilágosítása” p p Reklám/szponzori pénzekért tönkreteszi a hiteles ember képét p p Aki eltékozolja az alkotásra nyíló időablakot, a kegyelmi időt p p Ez a sportember bokszoló csak övön alul/ringen kívül akar ütni p p Egy olyan tűzoltó, aki az égő házba szorultakkal alkudozik…!? p p p 2 p p Egy ép versenyparipa: a lelátóról, kispadról nézi végig a derbit p p Az ördöggel „kicsit” szóba álló, vele alkudozó és egyezkedő stb. p p Soha nem is derülhetett ki, hogy az ő tanítványa jobb lehet nála p p Soha nem hozták helyzetbe, sosem derült ki, mi lehetett volna p p Üldözöttsége látszatát kelti: így igyekszik javítani eladási mutatóin p p Úgy tesz, mintha sajtószabadság lenne: tudja, miről nem szólhat p p Ráuszítja a feltüzelt ifjakat az apák és a nagyapák nemzedékére p p p 3 p p Ha ő nem boldog, akkor a másokét is sarazná, hiteltelenítené p p Pártállami üdülőkben kipárnázva dolgozott a nemzeti amnézián p p Piacpárti/ellenes: mindegy, neki zsíros állami megrendelése van p p Az orvosi fogadalom/eskü letételét végleg törlő egyetemi dékán p p Betegeit gondatlanul elkezelő, műhibahalmozó belorvos, sebész p p Egy embert egy életre rokkanttá, nyomorékká tevő szülész/sebész p p Egy magas vérnyomást mérve a pacienst krónikus beteggé ijesztő p p p 4 p p Az ún. tömeg és az ún. magas-kultúra közé jó magas falat építő p p Az alkotói kételyektől örök életére mentes oly termékeny dilettáns p p A döglött oroszlánt rugdosó, azt újra megölő, levágó vitéz ítész p p A csigalassan működő, az ügyet eltussoló vizsgálóbiztos, ügyész p p Bolhából elefánt: karrier-vágyból durván „aránytévesztő” ügyész p p A bolond lány – az ügyész főnöke, felesége sugallja: ő a gyilkos! p p A gyerek alkotó lángelme – az iskolamester ebből gyárt hamut p p p 5 p p A mocskos fürdővízzel a gyereket is kiöntő dajka, pesztra, cseléd p p A gyereket a kéregetés mellett a kérésről/kérdezésről is leszoktató p p A megszállók garantált, havi zsoldjáért kívánságra történelmet író p p Aki utoljára gyerekkorában, most csak holtrészegen mond igazat p p A szellemi óriás vállán hencegve ugráló törpe (elefánton kisegér) p p Előre! A katonáit a halálba küldő világhódító tábornok, hadvezér p p A széklábfaragással bőven beérő potenciális Michelangelo, da Vinci p p p 6 p p Kamu súlyt emelgető, fizető közönségét átverő cirkuszi erőművész p p Arctalan hóhér: a gondolatcsecsemőket ölő, kérdéscsírát eltaposó p p A tanár, aki olyan légkört teremt, hogy a kérdező nevetséges lesz p p Keresztény gyerek elrabló, belőle muszlim janicsárt formáló nevelő p p A nemzeti értékeket raktárba süllyesztő, zároló múzeumigazgató p p Egy nem őrző-védő ún. muzeológus: egy elefánt a porcelánboltban p p Szereposztó díványos szerepválogató teljhatalmú rendező, direktor p p p 7 p p p A jó darabot rosszul is rendező, de még a rossz darabon is rontó p p Úrhölgye hiúságait legyezgető, pletykaéhségét etető társalkodónő p p Állás-hivatáshalmozó: orvos, patikus és temetkezési vállalkozó is p p A főnöke köz- és magánerkölcsi disznóságainak falazó titkár(nő) p p A riválisait elüldöző, leszorító, kitiltó, diszkrimináló erős pályatárs p p Stréber tanítvány – mesterét ájultan tisztelő, majd felfaló kannibál p p Szakmányban, órabérben szerecsenmosdató, a feketét kifehérítő p p p 8 p p A bölcsőt ringató kéz: a pedofil, vagy a bosszúálló pesztonka p p A hívők lelkiismeretét, önkritikai érzékét stb. elaltató prédikátor p p Meg nem értett mizantróp zseni: spanyolviasz/melegvíz-feltaláló p p A magánlevelet elolvasó, cenzúrázó, elsüllyesztő belügyi postás p p Aki - mikor máskor - épp éles ütközet előtt dezertál a seregéből p p A hol láblógató és hol az óceánt is átúszó: luxusjacht medencében p p Csak a szorosan értelmezett munkaidőben védi a várat, a hazát p p x p p pp Bartók Lajos A magyar ifjusághoz A béke rózsahintő napja lángol Fejed fölött, szép magyar ifjuság! Tavasza köszönt, de nem tört le hazánkról A jégbilincs még, s áll kemény tusát. Nem, nem, barátim, a nagy március nagy Ifjuságának örökösei, A szabadságot, amit ők kivívtak, Nektek kell békében megőrzeni! Nem sápadt kincs ez, melyet élre verve Szennyeskezü is megvéd zár alatt: Piros erőnk a szabadság, a renyhe Karokbul elszáll, helyet láncnak ad. Ki bölcsőben a kígyót összetépte: Hős Herkulest lenyügzi egy fonál; Kardot, vagy béke fegyverét e kézbe, S nem öl rozsdával a tétlen halál! Harc edzi a hőst és dönt egy csapással, De munka-tűz acéloz jellemet; Ki bék' időn ég lelkes lángolással, A századoknak csak az épitett. Föl ifjuság, mint riadóra, bátran, Nem harcmezőn, de béke mezején! A békét nyerjük most meg s a csatákban Ránk fog ragyogni diadalmi fény! Hazám fia, birkózd le Spárta ifját A palaestrán s Rómát a forumon, S így szól a hon: "Ha ellenségek vívják Bástyáimat, magam lerontatom! Mert bástyák gyermekim! ifju nem ismer Szalmatüzet, nem gyöngeséget agg; Féltő szerelmöknek babér nem is kell, Az önfeláldozás babérja csak!" Nézzetek vissza az élőképekre: Uj kort nyitottak ők e téreken! Ajkon szabad szó, agyban szabad eszme, S keblekben a szabad honszerelem. Igy vívtak ők ki halhatatlanságot, Nagy szellemöknek békés diadalt, Ez győz előbb, mint kardjok harcba vágott, Hogy megboszulja a bántott magyart. Tekintsetek szét, mennyi ellensége Szabadságnak, magyarnak egyaránt! Üszköt dob a vakság a nap helyébe, S a zsarnok tespedés örvénybe ránt. A korszellem vasszárnyát meglegyintve, Előre int, e nagy csatára föl! Föl ifjuság, méltán elődeinkre, Elsők legyünk, vagy szárnya elsöpör! (Bartók Lajos szerkesztő 1851. május 24. — 1902. december 31.) p p pp A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl... p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |