Magyar írástudók árulása – V. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2022. február 15. kedd, 18:28 |
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz: Magyar írástudók árulása – V. Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő, jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
ELMÉLYEDÉS Hogyan éltem? Mit csináltam? Beledob egy vak gödörbe! Hogy mit írtok majd énrólam, Hogy ünnepelt vagy megvetett, Amit írtam, csupa élet, Mit nyerek a hiu tapson? Önbevégzett itt a szellem; Összehangzó itt az érzés; Tiszta mély a költő szeme, Állok örök-erdő szélen, Hogy mit írtam? S mennyit írtam? Így élek én; ezt remélem, Sugár vagyok vad vizéren, Csupa gyönyör, amit írtam, Amit írtam, csupa élet, Komjáthy Jenő
p 1 p p Csak addig keresi kegyeid, amíg megválasztod képviselőnek p p Náci megszálláskor hungarista, szovjet alatt ávós kommunista p p Politikai fogolyként tanulhatott, ha ő regnál, papírt-ceruzát se ad p p Végtag-amputációról döntve a kórháza gazdasági érdeke diktál p p Azért gyártja a „vírusbeteget”, sőt hullát, mert őt ezért dotálják p p A kegyeletsértő, végtisztességtelen stb. temetkezési vállalkozó p p Dezinformáló járvány-pánikkeltő propagandista „orvos” -ügynök p p p 2 p p Csak addig nagy jótékonykodó, amíg az ő gyülekezetébe jársz p p Engem élet-veszélyeztet, míg az ő „halálugrása” védőháló feletti p p Magáról minden közteher/feladat - mint kutya a vizet - lerázó p p Az ijedős jónép riogatására jó pénzért Mumust kreál, játszik elő p p Egy jó ideig neofita túlbuzgó, majd aposztata gyalázkodó, majd… p p Az ún. Grasham törvényt betartó: a rosszabb lehúzza a jobbakat p p Kéretlenül tukmálja a „jobbnál jobb” hülye ötleteit, s nem fogy ki p p p 3 p p Esküdtszéki tárgyaláson gyilkossági ügyben az óráját nézegeti p p Az etika/etikett/protokoll tanára, amúgy a kis családján élősködő p p Halálkomolyan veszi és nagyban teszi: Győzzük le a természetet! p p Idegen tőle a mellérendelő magyar észjárás: alá-vagy fölérendelő p p A hierarchia neki nem szent, isteni rend-uralom, de pápai diktatúra p p A csak a „vagy-vagy”, a kizárólagos logikát ismeri, az „is-is” nincs p p A koldus, vagy csak szegény gyerekében nem is keres talentumot p p p 4 p p A szemétdombi gebében nem látja, nem láttatja meg a táltoslovat p p A felbérelt, vagy tehetségtelen perverz közszemérem-sértő művész p p A lehülyézett Noé, aki abbahagyja bárkaépítést, úgyse lesz özönvíz p p Ég-Föld ura, aki hajnali parancsot ad a Napnak: itt és most kelj fel p p A hatalomtól torz lelke elé fizetett kegyenc hízelgők tartanak tükröt p p Az eugenika, a fajnemesítés/embertenyésztés teoretikusa, apostola p p A sorozatos emberölést lelkileg megkönnyítő ellenségképet festő p p p 5 p p A nép-nemzetet lakossággá, sőt tömeggé minősít, süllyeszt/zülleszt p p Lapuló, kussoló, ő csak akkor üvölt, ha pont az ő tyúkszemére lépnek p p Nem lebontja, de építi az emberek közötti mesterséges akadályokat p p Száműzetésbe üldözött/menekült írótársa lopott tollával „ékeskedő” p p Fölösleges-káros állatkísérleteket folytató kínzó/robbantó állatvédő p p Tudja és teszi: nem a „betege” gyógyulása, de a megtartása fizet jól p p Szenzációkat hajhász, és ha épp nincs, akkor akár legyárt (Jaguár) p p p 6 p p Ő a halál közelében járt: tudja, és aranyért elmondja: mi van odaát... p p Benőtt a feje lágya: meg is kíméli fejét az igazmondásért betöréstől p p Óvja az egészségét: ha nem szól az ő szája, akkor nem fáj az ő feje p p Ördögcimbora: lepaktál vele, de nem teremt, csak másol, plagizál stb. p p A klikkjét ajnározó, szédelgőn feldicsérő, a riválist ledorongoló kritikus p p Tudom nagyon jól, hogy kiről és miről, és hogyan - nem - lehet viccelni p p Bármi tét nélküli, apró színes, mínuszos témája lehet: kitölti a műsoridőt p p p 7 p p p Ő (ex) üldözött zsidó, aki ezért is csakis a saját „fajával” szolidáris p p Amíg ő – szabadon!? - szólhat, nem zavarja, ha mást elnémítanak p p Az én merész karikatúrám, ill. paródiám felér egy talp-nyalással p p Főnöke bárgyú/szakállas viccén a tüntetően legnagyobbat röhögő p p Igyekszik megkedveltetni, a plebsznek „eladni” a népnyúzó Főnököt p p Az épp politikai fogoly kolléga művét kifigurázó, lesújtó stb. kritikus p p Aki a sportszerűtlenségei miatt lett világhírhedt – egy unfair play díjas p p p 8 p p Magának nem, de másnak – szellemi - erővel beadatja „védőoltását” p p Pandémia pánikot kelt, hogy lebénítsa a riválisait, és ő érvényesüljön p p A csodaszere receptje titkos - orvosság/oltás: felelősséget nem vállal! p p Még a protokoll-orvost is elhallgattató, ha lelkiismeretes oltásszkeptikus p p Kriminalizálja/bolonddá nyilváníttatja a nem materialista orvostudósokat p p Az ördögi hatalomnak gondolatolvasó, lélekprogramozó gépet szerkeszt p p Jézus, Jézus-t! kiáltó, de istenigazából a Talmud az ő „szent” Bibliája... p p x
p p pp
Jókai Mór Mártzius 15-dikén
"Talpra magyar! hí a haza!!!" Hohó! hát a hatósági Engedély hová maradt? Nincs? Hát maradj odahaza, S ne beszélj ily badarat! Régen volt a! Már husz éve. - Akkor szólt igy egy poéta; - Ki emlékezik e névre? Petőfinek hítták, vagy mi? Sok megváltozott azóta: Jobblesz annak békét hagyni, A mi most húsz éve történt - Mártzius 15-dikén.
"Mit kiván a magyar nemzet?" Ugyan mit kivánna még? Hiszen minden kivánsága, De mind végrehajtaték. Mit "ád még" a magyar nemzet? Ez a kérdés. - Ki mit mond? Marad-e még, mit el nem szed A tizenkét bécsi pont? Kell-e még néhány millió? Mondja ki rá az ament Nem "paraplü-ribillió," - De "paraplü-parlament" - Mártzius 15-dikén.
"Rabok legyünk, vagy szabadok?" Hát persze, hogy szabadok, Azért olyat ne irjatok, Melyért becsukassatok. - Most húsz éve, egy rab irót Szabadíta ki a nép; No ez volna még a szép; Igy megsérteni a birót! Ám e nagy nap emlékére Hogy legyen meg ez is hát: Becsukatunk egy pár évre Néhány "bal" journalistát - Mártzius 15-dikén.
"A magyarok Istenére Esküszünk!" hohó barátom! Tiltja azt a konkordátum; - A magyar számára nincsen Külön kiváltságos Isten: "Egy" van, és ez római. - Ez is közös ügy; direkte Az imádság se mehet be; - Csak szent delegáczión át Szabad hozzá szólani. Hagyja kinn a náczióját, Ki lojális honpolgár: Csak közös honhoz van jussa. - Pálffy Berti Márcziussa Jobb tanácscsal is szolgál
- Mártzius 15-dikén.
1848.
p p pp
A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|