Eugéniusz: A boldog/talan ember – 28. |
Írta: Jenő |
2016. október 04. kedd, 15:18 |
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljesség balga rontása magyarán szólva – 28.
A boldogság izgalma halkan Sorsom, hogy minden édes órát Közöttetek, foszlányos álmok, Ó, lelki harc, téged szeretlek! REVICZKY GYULA
* Nincs előítéleted: barátodnak, hitvesednek naponta újból ki kell érdemelnie bizalmadat…
*
Nincs hited, türelmed várni, pedig rángatózásoddal csak szorul nyakadon a hurok
*
Nincs hobbid, magánpassziód – mindent csak a napi piac igényei által diktálva csinálsz
*
Nincs hű társad, aki a te hiányaid kompenzálná, hibáidat szóvá tenné, kijavítaná
*
Nincs monotónia tűrésed: mindig a rádió távirányítója hangerő-szabályozójával babrálsz
*
Nincs olyan szellemi magaslatod, ahonnan nézve eltörpülnek gondok, bajok
*
Nincs szíved rászólni „túlterhelt” gyerekedre, inkább megcsinálsz helyette mindent
*
Nincs veszteni való időd: jó ha olykor megengedsz magadnak pár perces szunyókálást
*
Noha teknőcnek születtél, mégis a versenyfutásban állsz rajthoz a nyúllal, az agárral stb. az állatolimpián
*
Noha van mit enned, mégis levágod az aranytojást tojó tyúkot
*
Nyavalyogsz, hogy halandó lény vagy, de délután már őrjítően unatkozol
*
Nyelveddel is érezhetted, hogy pénzen vett „szerelemnek” sok és ecet az alja
*
Nyílt lapokkal ülsz le nagy tétben játszani cinkelt paklis hamiskártyásokkal
*
Nyíltan szolidáris a leszbikusokkal, titkon veri feleségét, ha kiderült…
*
Nyilvános helyeken „rendeztek” családi veszekedést, adtok a csődületnek ingyen cirkuszt
*
Nyomasztanak a gyülemlő tartozásaid: örökre adós maradtál sok-sok vallomással
*
Nyomorultul érzed magad, hogy te nem a feleslegből és csak keveset adhatsz
*
Nyugodt vízen kiképezve csoda jó kormányosnak képzelve magad tengerre szállsz
*
Nyugtalanul alszol a párnádba dugott pénzen, mert az közben nem dolgozik
*
Odaadod hétvégére a vasárnapi apukának gyereked: kényezteti, ellened hangolja
*
Olimpiai bajnok akarsz lenni, csak ne kelljen hajnalban kelni és hideg vízben úszkálni
*
Oly sokra tartod magad, hogy már csak holt költőfejedelmekkel állsz szóba
*
Oly zsugori vagy mintha örökké élnél, s oly tékozló, mintha alig lenne hátra
*
Olyan ajándékot is elfogadsz, amivel megvesztegetnek és kompromittálod magad
*
Olyan alapsebességet veszel fel, amihez vésztartalékaidat is folyamatosan mozgósítani kell
*
Olyan egyoldalúan fejleszted magad, hogy egy nagy fej és nagy segg maradsz
*
Olyan keserű konzervált szájízed, hogy az édest is magához hasonlítja
*
Olyan könnyelműen teszed semmiért kockára az életed, mintha neked is hét lenne
*
Olyan magasra emelted fel az ingerküszöböd, hogy neked hiába ciripel a tücsök
*
Olyan munkahelyre mész, ahol a főnök közeledtekor úgy kell tenni mintha melóznál (vagy imitálni a lázas semmit tevést)
*
Olyan óriási az a felelősség, amit a válladra vettél, hogy súlya agyonnyom
*
Olyan rablógazdálkodást folytatsz, mintha jövőre nem ezen a földön vetnél (kivágod a diófát, hogy könnyen szedhess)
*
Olyan sokáig és olyan jól kellett neked a hülyét játszani, hogy végül „úgy maradtál”…
*
Olyan unalmassá teszed polgári életed, hogy önként mész a frontra élményért
*
Olyan vagy mint az a ló, aki messziről bátornak látszik, pedig csak vakmerő, mert vak…
*
Olyannyira cidrizel, hátha valami hülyeséget mondasz, hogy inkább „megkukulsz”…!?
*
IFJÚSÁG ÉS SZERELEM Nem panaszlom fel, hogy éltem Láttam a közönyt, megértem Sokszor voltam búba', bajba', Hírt, hatalmat nem kívánok, Ó, ne hagyjatok magamra,
REVICZKY GYULA
*
Olyannyira veszélyesen akarsz élni, hogy taposóakna-mezőre jársz kocogni
*
Operaénekessé kasztráltatod magad, de mikor megbánod, már nincsen visszaút
*
Oroszlánként úri kedvedben agyoncsapsz egy kisegeret, így nincs, aki kirágjon a hálós csapdából
*
Orvost, papot stb. is kizársz magánszentélyedből, de a tévét magadra nyitod
*
Ostoba „szent” fogadalmat teszel, s ennek merev betartásától még az Isten se tud eltéríteni
*
Otthon koplalsz és fagyoskodsz, miközben státusz- szimbólumokkal flancolsz (fölöslegesen drága autóval)
*
Otthonra minek csinosítsd, öltöztesd magad stb.? – elslamposodsz és meghízol
*
Önállóan egy lépést se mersz tenni, keresed az illetékes utasítót, engedélyezőt
*
Ön- beteljesedik jóslatod: az ördögöt a falra festve mintegy meg is idézed őt
*
Önként „előnyugdíjaztatod” magad, és obsitosként szájhősködsz dicső tetteiddel
*
Önként viszel egy rakás pénzt bizonytalan, alacsony fő-, de életveszélyes mellékhatású „orvosságért”
*
Önként, előnyökért leszel besúgó, mondván: jobb neked, ha én súglak be
*
Önkéntes adósrabszolga vagy, aki egyre több munkával hiszi egykor emancipálni magát
*
Önkéntes tiltakozó böjtöm addig folytatom, míg van éhező ember a földön
*
Önkéntes véradó vagy: jogosan se önvédekező a bolhák, szúnyogok, kullancsok ellen
*
Önkínzással izompacsirtává gyúrod magad hallván, hogy az erősebb kutya izél (már ha még feláll neki..)
*
Örök haragot tartva – ahogy ezt Shaw írja – más vétkéért önmagad bünteted
*
Örök isteni bölcsesség helyett gyorsan avuló szakismereteket szerzel
*
Az örökké- valóságnak szánt remekműved apálykor a nagy tenger puha homokjába karistolod
*
Örök- mozgóként mégis kiismered magad: nem veszed észre, hogy körbe-körbe jársz…
*
Örökös „ideiglenes pénzzavarod” zilálja szét hétköz- és ünnepnapjaidat
*
Összekevered a szezont a fazonnal, az amnéziát az amnesztiával…
*
Összekötöd a kellemetlent a haszontalannal: pl. kínos precízen szőrteleníted a lábad
*
Összetéveszted a rajtad élősködőket, szesztestvéreket a barátaiddal – legeslegelsők a lakomádon, utolsók: betegágy, a börtön stb.
*
Összetöröd az igazmondó tükröket: száműzöd a jó barátokat és a katartikus művészetet
*
Palackpostát, üvegpalackban egy levélpapírt dobsz az óceánba, majd felháborodottan reklamálsz a postánál
*
Pályatársaidban csak a kiiktatandó riválist, s nem segítő szövetségest látsz
*
Panaszkodsz, hogy mindenütt zárt ajtókra találsz, noha nem is zörgettél
*
Példaképed minden elejtett szavát összegyűjtöd és szentírásnak veszed
*
Pénz, siker, hatalom: a legegyenlőtlenebbül eloszló javakra vágysz leginkább
*
Pénzért veszel magadnak asszonyt, érettségit, rangot – annyit is érnek…
*
Perfekcionizmusoddal ideologizálod meg, hogy ismeretlen remekműved akárhogy nézzük: csak üres vászon
*
Piócákat rakatsz testedre, majd hagysz rajta akik elszívják véred, míg ők nagyra híznak
*
Pletyka- éhezőként egyfolytában furdalja oldalad a – hamar öregítő – kíváncsiság
*
Pofozással próbálod gyereked a te hitedre téríteni, de csak képmutató lesz
*
Pokol az életed, hiába is próbálod a szerelemhiányt bármi mással pótolni
*
Polgári reggelit, koldusebédet fogyasztok, este dőzsölök mint egy nábob
*
Pontosan, lelkiismeretesen stb. teljesíted szerződésedet – ki mással, mint az ördöggel
*
Pornófilmekkel világosítod fel magad, s veteted el a kedved egy életre a nemi/házasélettől…
*
Preferálod a bonyolult megoldásokat: nekiállsz kibogozni a gordiuszi csomót
*
Prófétának képzeled magad, mivel kutyád bűn- tudatosan hallgatja papolásod
*
Profi gépekkel, szakértelemmel és buzgón vágod a fát – de miért magad alatt…?
*
Provokálod a balsorsot éjszaka egyedül lakatlan, rossz hírű helyen csámborogva
*
Pusztán azért mész bele homoerotikus kalandokba, mert vonz a „földalattisága”
*
ŐSZI REMÉNY A nyár végső virága is lehull. Fagyos mosollyal néz alá a nap, De amidőn vidám szüretelők De véget ér a végső vígalom; Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,
REVICZKY GYULA
|
LAST_UPDATED2 |