Eugéniusz: Boldog/talan ember – 20. |
Írta: Jenő |
2016. szeptember 02. péntek, 06:05 |
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljes emberélet magyarán szólva – 20.
Karinthy Frigyes: A halottas kocsi
Egy fekete kocsi ment a Köruton,
*
Aki a csillagokat is letagadná az égről
*
Aki a dögrovás- írásban jeleskedik – minden kis rosszra pontosan emlékező-emlékeztető
*
Aki a dög- unalmas élettől félve istent kísértve veszély- kereső „extrém sportember”
*
Aki a fizetésnapon akkorát dorbézol, hogy utána egy hónap koplalás jön
*
Aki nem lát tovább az orránál, pedig nincsen köd és rajta van a szemüvege, és így óhatatlanul újra belesik a meszesgödörbe (vagy emberi csapdákba)
*
Elhiszed, hogy nászutasnak ingyenes a hotel – a videokamerákra se gyanakszol…
*
Elkerülöd a kis nehézségeket és szembetalálkozol a legyőzhetetlenekkel
*
Ellenségednek mindent őszintén bevallasz, barátod előtt makacsul hallgatsz
*
Ellenségednek teszel őszinte beismerő vallomást és elviszed a balhét
*
Ellenség- képet gyártasz és fantommal hadakozol, így nem is nagy csoda, hogy elhallgat a múzsád
*
Ellógtad a szexuális felvilágosító órákat, huszonévesen meg röstellsz kérdezni
*
Elmulasztod feltölteni lelki és testi akkumulátoraidat és végleg lemerülsz, immár feltölthetetlenül…
*
Élő beszédet magnófelvételnek veszel: vissza- és előrepörgetnéd, pillanatkapcsolóval szüneteltetnéd
*
Élő, érző szívű emberek között úgy mozogsz mint elefánt a porcelánboltban
*
Előbb alaposan kiélvezek minden tiltott gyümölcsöt, majd ősz öregen szánom-bánom *
*
Előbb egészséged elvesztése árán meggazdagodik, majd mindent orvosságra költ
*
Előbb fejest ugrasz, majd megtudakolod, milyen mély ill. sekély itt a víz
*
Előbb lemondasz szabadságjogaidról, így utóbb a szociálisakat játszi könnyen elvehetik
*
Előítéleted miatt megcsal a látszat: a göthös gebében nem látod meg a táltos paripát
*
Előre iszom a medve bőrére, s elbizakodottságom hozzájárul a medve sikeréhez
*
Előrelátóan gondoskodsz másállapotodról: összkomfortos sírkamrát építtetsz akár hitelből is…
*
Először csak állatokkal, másokkal kegyetlenkedsz, de aztán magaddal se tehetsz kivételt
*
Először kedvenc állataid esznek, s ha esetleg marad, akkor vacsorázol te is
*
Először szörnyű bűzt érzel, de azután megszokod, mint ahogy minden mást
*
Előtted semmi nem maradhat titok, te isten útjait is ki akarod fürkészni?!
*
Elő- vigyázatlan voltál: az ördög tétlenül talált, és a gaztettre késszé tett
*
Elremetésedve kidobod életed nagy részét: nincs mivel-kivel felidézni emlékeidet
*
Eltéveszted a házszámot és a szomszéd családban kezdesz rendezkedni, utasítani
*
Elvágod a gyökereidet s átültetve próbálod mesterségesen locsolni, táplálni testi-lelki magad
*
Elvarázsol a tűz: egyre közelebb és közelebb körözöl fölötte, míg belehullsz, megsemmisülsz
*
Elvetettségben, isten háta mögött érzed magad – pedig ő most is a tenyerén hordoz
*
Elviselhetetlenül nagy terheket raksz baráti kapcsolatodra a végleges összeköltözéssel
*
Elzálogosítod pótolhatatlan családi emléktárgyaidat, de kiváltani nem tudod
*
Emberi protekció után kajtatva elveszíted fogadó- készséged az égi sugallatra
*
Engeded, hogy fát vágjanak hátadon; „lelki egyensúlyodért” gyereked, állatod kínzod
*
J. A. Osztás után
A kártya ki van osztva. Reszketünk, Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében, bubik, királyok, dámák jelmezében s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.
Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk. Mit tehetnénk a szabály ellenében?! Mint mozdulatlan csillagok az égen, változhatatlan rajzunk, jellemünk.
Vörösek és feketék, vérben, gyászban, fényesre lakkozottan, lámpalázban így kell kinek-kinek sorsára várni,
hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk, a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk, ki tudja-e a végzet licitálni. (1935. ápr.)
*
Engedelmességet fogadtál, s ha megparancsolják, akkor fel is akasztod magad
*
Ép elméd szándékosan megbontod: berúgsz, s kijózanodásodig őrült vagy
*
Erőltetett humorizálgatásodtól nem felenged, hanem megdermed a „légkör”
*
Esténként „ledokumentálod” összes aznapi szavaid, gondolataid, álmaid, munkáid, kosztod stb.
*
Nem írsz tikos naplót, mert félsz, hogy valaki megtalálja, és akkor el is olvassa (és felteszi a világhálóra)
*
Ész nélkül rohansz kósza hírekre: csak ott derül ki, hogy nem osztogattak…
*
Évekig vársz az alkalomra, hogy bálványodtól ereklyét szerezz házi „szentélyedbe”
*
Ezer életed lehetne, ha regényeket olvasva azonosulnál szereplőik sorsával
*
Fájdalomfóbiás - végleg érzéstelenítetted magad: akkor inkább már gyönyört se érezz
*
Fakó teóriákon kérődzöl a humorról, de még egy viccen jót nem nevettél
*
Farkasként elcsábít a kutyák napi fixe, későn veszed észre a láncot és a szájkosarat, a korbácsot…
*
Fegyvert ragadsz – mérgezett tőrt –, elveszik tőled és általa veszel el
*
Fék nélküli kerékpárral rohansz a vesztedbe a züllés „meredek” lejtőjén
*
Fele- barátaidnak se szeri, se száma, de nagy kár, hogy ezekből egy egész sem rakható össze
*
Felerősíted, felébreszted amúgy lappangó, és alvó hajlamod a melankóliára, mert ez köreidben ma előkelő, sikkes…
*
Feleséged neked próbababa: ha nem alkalmazkodik hozzád, újra másra cseréled
*
Feljelented magad, magadra terhelő vallomást teszel, súlyosbításért fellebbezel
*
Felkínálják neked „az osztály bohóca” szerepet: te eljátszod, s még rá is játszol
*
Felkorbácsolva háborog a lelked, hogy a nap egyformán süt jókra, gonoszokra
*
Felmegy a függöny és egy másik protekciós álzenésszel kéne muzsikálni
*
Félnapod elmegy arra, hogy mindent be- és elzárj, a másik felében nyitogatsz
*
Feltupírozott szerelmi bánatodban a mély kútba ugrasz, pedig ha egyet alszol rá…
*
Felülsz a léghajóra, de az óceán felett bemajrézol és ki akarsz szállni
*
Félve a kiközösítéstől hagyod, hogy lehúzzon magához a középszerűség
*
Felveszed a kesztyűt: belemész a sárdobálásba, s meglepődsz, hogy nézel ki
*
Fene nagy „jószívűségedben” tömegszállást rendezel be kis családi házadban, lakodban…
*
*
Férfiatlannak ítéled a sírást, lelked kiöntését – inkább infarktust kapsz
*
Férfikorodat a munka frontján csatázva töltve kapuzárás előtti pánikban vagy
*
Filozófiai vitátokat úgy döntitek el, hogy a kocsmaasztalon szkandereztek
*
Folyamatos termékenységed elkábít, nem gyanakszol ebből dilettantizmusodra
*
Folyton gyanakszol, ezért állandóan figyeled és számlálod szívverésed (így az előbb-utóbb félrever)
*
Fontos ember vagy fontos mondandóval: minden egyes szavadat tüntetően nyomatékosítod
*
Forrófejűséged és jégszívűséged átlagaként kiköpött langyos ember vagy
*
Garantáltan nincs sikerélményed: szerecsent mosdatsz, halottat ébresztgetsz, gúzsba kötve táncolsz
*
Gazdálkodásod egy (gólya)lábon egyensúlyozod – egy lökés a padlóra küld
*
Gúnyos nyilaid célba is találnak és halálra sebzik potenciális barátaidat
*
Gyakorlat teszi a mestert: memóriádból gondosan kiszelektáltál minden szépet
*
Gyakorlod magad, hogy adott alapanyagból a legpocsékabb étel-élet készüljön
*
József Attila A bűn
Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás. De bármit gondolok, az én bűnöm valami más. Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát, e bűnt keresem én; elhagytam érte egy anyát, bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon az erény hősein; s hogy gyónjak, kávézni hivom meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom kit, talán az apám - elnéztem, amint vére folyt egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem, hisz emberek vagyunk s mint megdöföttek, hirtelen majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell), ki fut, hogy dolga van; megnézem, ki tünődik el; ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit, ki szemmel, melegen jelez, csak ennyit: Vannak itt s te nem vagy idegen...
Ám lehet, bűnöm gyermekes és együgyű nagyon. Akkor a világ kicsi lesz s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van, ne fáradjon velem; majd én föloldozom magam; ki él, segít nekem.
(1935. aug.)
|
LAST_UPDATED2 |