Eugéniusz: Boldog/talan ember – 16. |
Írta: Jenő |
2016. augusztus 22. hétfő, 07:58 |
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljes emberélet magyarán szólva – 16.
Itt az írás, forgassátok Földünk egy kis hangyafészek, Sándor csillogó pályája, A virtus nagy tűneményi És ti bölcsek, mit hozátok Demosthén dörgő nyelvével Mi az élet tűzfolyása? Holdvilág csak boldogságunk; Hát ne gondolj e világgal, Mert mozogjon avagy álljon
Kölcsey Ferenc 1823. február-április *
Az önelfogadás hiánya miatt kötözködsz mindenkivel
*
Minden vagyonod felteszed egy sötét lóra
*
Tovább nyújtózkodsz, mint amíg a takaród ér
*
Engedi magát is gyökerestől kitépni és átültetni (így sorvad, senyved)
*
Az urakkal egy tálból cseresznyézel
*
Egy életen át alkot a család rovására titkos „remekművet”
*
Otthon is rendőrködsz, gyanakszol és nyomozol
*
Magadat mindenkinél különbnek tartod
*
Neked csak hátsó szándékaid vannak
*
Elrontom mások játékát és az ünnepét is (ha már javítani nem tudok/akarok)
*
Beleköpök a levesedbe – csizmám az asztalon (ne egyen/legyen étvágya)
*
Kavarok, hogy a zavarosban halászhassak
*
Kavarom a pöcegödröt - attól lesz ilyen büdös
*
Beszédemnek se füle, se farka, se vége, se hossza..
*
A szarnak nincs gazdája – vagy másra kenem
*
Lapulok, mint szar a fűben
*
A leg- gyengébb láncszem vagy a csapatodban…
*
Vérszemet kapsz – alkalom szülte tolvaj (elpofátlanodik – lebukik)
*
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
*
Beleesel a másnak ásott verembe (pedig jó mélyre ástad neki)
*
Ifjan kicsapongasz – majd öregen megtérsz?
*
Levágod az aranytojás tyúkját (csak egy napot gondol előre)
*
Mindig jól/rosszul akarsz járni (vagy-vagy?)
*
Dögöljön meg a szomszéd tehene is!? (A közös sors elviselhetőbb…)
*
Ahol a kincsed, ott a szíved - a trezorban
*
Benned a jó ige magva rossz talajba hull (nem csírázik ki)
*
Amit vetsz, azt aratod hetvenhétszer…
*
Csalódott: csak magadban bíztál eleitől fogva
*
Csak emberben - istenben nem - bízó átkozott
*
Olyan jól szimulálsz, hogy úgy maradsz (a betegség nem játék)
*
Annyira látni vágysz, hogy a Napba nézel (egyenesen, közvetlenül)
*
Idegen tollakkal ékeskedsz – éktelenül fel is sülsz (le is égsz, blamálod magad)
*
Feltalálod a meleg vizet, és a spanyolviaszt
*
Alkalmi szerencséd elvakít: máris vesztedbe rohansz
*
A végsőkig próbára teszed társad feltétlen szeretetét
*
Ki akarod érdemelni a szerelem ajándékát
*
Ami kegyelemből van, azt követelnéd ki magadnak: a kegyelemkettest, a kegyelemdöfést…
*
A kicsit nem becsülöd, a nagyot nem érdemled
*
Fontoskodó kotnyeles – a fogadatlan prókátor, és a minden lében kanál
*
Mert nem szeretnél szívből anya lenni, nagy akarásod meddő
*
Nem mer tréfálni, hátha rosszul sül el (akár egyetlenegyszer)
*
Félelme beteljesül: szánalmas és nevetséges lesz
*
Csak botrány- hősködéssel vált ki átmeneti figyelmet (de neki még így is megéri)
*
Léted elviselhetetlenül könnyű, fajsúlytalan (Kundera, Prága, 1968.)
*
Nincs senkid, akivel az örömöd-bánatod oszthatnád-szorozhatnád
*
Hinta- székeden hamis illúziókba ringatod el magad
*
Az első pofon ígérete után bármit bevallasz magadra is, anyádra is…
*
Végleg érzéstelenítenéd magad, csak semmi ne fájjon
*
Magadból indulsz ki: úgy ítélsz, ahogy élsz, neked mindenki hülye, kontár, képmutató stb.
*
Másról is csak a leg- rosszabbat feltételezed
*
Egy részeg elefánt vagy a porcelánboltban
*
Rang- és cím- kórságban szenvedsz (vagy b. nejednek engedsz)
*
Öntörvényű - semmibe veszed a szabadesés törvényét is (ő viszont komolyan vesz…)
*
A hatalom- vágyad kielégülése súlyosan és véglegesen torzítja lelked és arcod is…
*
Bele is döglesz, ha nem lát mindenki, de tényleg mindenki jónak
*
Mocskos a kezed, de mocskos a szád is..
*
Érvek híján ököljogot érvényesítesz (az erősebbnek van igaza: neked ez a struggle for life, illetve a survival of the fittest)
*
Aki „büszke”: nem képes ingyen ajándékot elfogadni
*
„Boltos”: csak annak adsz, aki rögtön fizet is (nincs hitel, nincs hosszabb távú körülbelüli kiegyenlítődés)
*
Halál- fóbiásan dögunalomban dagonyázó/kínlódó…
*
Nem lehet rajtad kiigazodni – ez így akkor magadnak se nagyon sikerülhet…!?
*
Saját szememben a gerendát se, tiedben a szálkát is
*
Mindenből tréfát csinál – mindent elviccel (kis nyílt nevetgélések, és nagy-nagy rejtett sírások)
*
Aki csak a saját morbid humorát élvezi (halálra is neveti magát)
*
Nem élvezi/ érti a tréfát – ritka sértődős fajta
*
Nem látok tovább az orromnál - az orromnál fogva vezetnek…
*
Könnyen ígérek, de nehezen adok (ha adok egyáltalán)
*
Aki a bírhatót eladja álompénzen (játék-papírpénzen)
*
Az a szent, akinek mindig maga felé hajlik a keze
*
Rögtön- ítélő elfogult és haragvó önbíráskodó
*
Ritkán ad, de akkor is csak a feleslegből és csak láthatóan, már-már tüntetően
*
Egy poénért még az anyámat is eladnám
*
Aki összetöri az igazmondó tükröket (neki erre nincs szüksége, neki még a hátán is szeme van – és a lábán is: egy tyúkszeme…)
*
Bűneimet bagatellizálom botlásom dramatizálom
*
Állat - kétszínű, kaméleon, szélkakas, törleszkedő álnok hízelgő macska
*
A vétkesek között lapuló, cinkosan hallgató (csendes falazó, vétkes bűnpártoló…)
*
Aki a szájából segget csinál (szava-hihetetlen)
*
Kaparj kurta, neked is jut…!?
*
Hétalvó, álomszuszék – naplopó (ha a lustaság beszélni tudna, ő akkor fennhangon kiabálna…)
*
Aki véletlenül se találja a fején a szöget (pedig vak tyúk is talál szemet)
*
Egy lélegeztető- gépre kapcsolt önkéntes hullajelölt
*
Leesne a gyűrű a kezedről, ha egyszer-egyszer te is el-elmosogatnál…
*
Géppel, vagy magaddal sakkozol, kártyázol – maximum: pasziánsz
*
Magadnak gyártasz feladványokat, magadnak mondasz viccet – önmagad leped meg ajándékkal
*
A kaláka, a kölcsönös baráti segítség illegális tevékenység lesz
*
Csak úgy törhet ki a szegénységből, ha megtagadja őseit
*
MAGAMRÓL Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék.
Óh, pedig hány perczed, órád Volt, midőn e sujtoló vád Könnyeidben elviharzott S kiderült rá szíved, arczod. Gyönyörűség volt az élet, Megáldottad születésed'; Rózsák közt jársz, azt hivéd, S mi okozta? ... Semmiség!
Nem tudod, mi nyomja szíved', Semmiségek üdvezítnek. Hogy jön, nem tudod, csak érzed, Hogy e bűnös-bűvös élet, Mely ma szennyes, ronda börtön, Holnap éden kertje rögtön. Ma a békét áhitod, S holnap küzdve élni jobb.
Ember! önző vágy vezérel. Bánatával, örömével Ezt az undok szép világot Sorsodon át nézve látod. Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad, S ha örömre gyúl szived: Nincs e földnél semmi szebb.
Ragyoghat a nap az égen; Te sötétben, feketében Látsz mindent, ha bánatod van; Mig, ha kedved lángra lobban, Minden érted van teremtve; Télen is jársz rózsakertbe'; A nap is csak rád ragyog, S kik itt laknak: angyalok.
Az örvendőt meg nem érted, Ha világod' búban éled; S csak ha lelked' szenvedőnek Vallod, sajnálsz szenvedőt meg. Mit törődöl a világgal, Szenvedő sziv sóhajával, Ha egy édes pillanat Teljesíti vágyadat!
Hát ne fordulj vak hevedben A világ és rendje ellen... Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde; Se gyönyör, se bú tanyája, Csak magadnak képe, mása. Ki sohajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat.
REVICZKY GYULA
|
LAST_UPDATED2 |