Eugéniusz: Boldog/talan ember – 17. |
Írta: Jenő |
2016. augusztus 23. kedd, 20:33 |
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljes emberélet magyarán szólva – 17.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY A BÉKÉTELENKEDŐ
TAVASZ
Ejnye, már az esztendőnek Silány napjai eljőnek, Itt a kedvetlen tavasz. Locsos, pocsos minden napja, Komor a bőjtmás hónapja. Április csalárd, ravasz. Sovány szelek süvőltése, Száraz porral kerengése Torkot, mellyet terhelő Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne! Bárcsak hamar vége lenne Únalmas óráinak. Szemem bármerre tekintsen, Sem gyümőlcse semmi nincsen Kertem puszta fáinak. Mit ér zőldje a szőlőnek, Ha rajta fürtök nem nőnek, Mit ér a bimbó, virág, Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok, Elfogyott a takarmányok, Már sem széna, sem mező, Ezer az ember szükségi, Nincs új, elfogyott a régi, Majd kihúz az éhező. Ó, bárcsak hamar nyár lenne, E silány tavasz elmenne; Uram! Uram! talán már Nem is fog már lenni nyár!
NYÁR
Haj, haj, no! be elfáradtam, Ugyan nagyon megizzadtam, Adjatok egy kis vizet! A nyári napnak hésége Éltünk terhe, veszettsége Csak, csak illyennel fizet; Uram, szűntesd a héséget, Mert magunkat is eléget. Tikkasztó kánikulánk Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk, Lélekszakadva aratjuk Ami kis termésünk jött; Vetegettük hideg szélbe, Most takarjuk forró délbe Dudva és bogács között; Amit e' még meg nem fojtott, Szipoly és sáskaraj tojt ott, S amit ez is meghagya, Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől, A munka keménységétől Csigázódik életünk. Mégis mindezért végtére Mi a szegény ember bére? Aggunk s alig ehetünk. Mennykő, villám és mennydörgés Mind, amit nyer a könyörgés, Forgószél és jégeső, Ami a munkánkra jő.
ŐSZ
A fejem már majd megbódúl, Annyi a gond, melly rámtódúl, Érik a gohér nagyon. Szintúgy félek még előre, Ha ránézek a szőlőre, A szüret s baj itt vagyon; Restellek már ki is menni, Eső esik, mit kell tenni, Alhatnám is, de nem is, Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek A megaggott esztendőnek Legkomorabb részei, Borong, tolong a kedvetlen Őszi felhő, és szűnetlen Bugyognak lőcs cseppjei. Bent ásítok, kint meg ázom, Bent didergek, kint meg fázom, Szomorú ősz, haj, haj, haj! Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény vólna, Vagy kemény télre hajólna Már ez a locspocs idő. Mert most setét ködbe fedve Sínlik az embernek kedve, S azért hozzám más se jő. De ha jő is, mit csinálunk? Csak únalom lakik nálunk; Most is bú és álom nyom: Jaj be fáj a vékonyom.
TÉL
No eljöttél valahára, Gyászos tél, a főld nyakára, És az erszényt oldozod: Együk most már munkánk bérét, Igyuk saját testünk vérét, Már az inséget hozod. Igazán, hogy minél rosszabb A te részed, annál hosszabb, Életünkből majd fél rész A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek Tején hízott természetnek Gyönyörűségit magad; Mindent, amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken, Fagyod tőlünk elragad. Csak számodra munkálódunk, Érted élünk és aggódunk, S midőn mindent elragadsz, Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat, Kertünket és gyümőlcsfánkat Zúzzal virágoztatod. És azalatt nagy lármával Kimormolsz szélhahotával S jégfogad vicsorgatod. Ne dúld fel minden kedvünket, Enyhítsd megúnt életünket, Bocsásd hozzánk a tavaszt, Szívszakadva várjuk azt.
*
Nem tudhatod, ki és milyen körülmények között gyártotta inged, gatyád…
*
A hirdetésből választod ki, ki építse fel életed-családod lakóházát
*
Ha a vevőt ma látod először és utoljára…
*
Unfair, méltánytalan magatartás a „szabad” piaci versenyben
*
Ha nincs bizalom, megsokszorozódnak az ellenőrzési költségek (idő, energia, pénz stb.)
*
Szédelgő feldicsérése annak a terméknek, amit el akarsz sózni, rám akarsz tukmálni…
*
Nincs az adott szónak hitele – százoldalas szerződések védenek (még a házasságkötést megelőzően is)
*
Hipnotizálva vagy: egy művalóság a fejedben, s így irányítanak a vesztedbe…
*
Aki valamit nem úgy tud, ahogy te, az még nem talált rá az igazságra
*
Jobbágyfelszabadítás: társadalmi/természeti katasztrófák sora
*
A munkaerő/tőke szabad áramlása – ne kötődj szülőhelyedhez
*
A föld nem a tied, mert nem műveled, nem is népesíted, lakod be
*
A napi betevő falatod a nagy ellátó rendszerektől függ – pedig te „falun” élsz…
*
Szereted, kedveled a robinzonád történeteket, de te egy-két hétig bírnád - ha nincs áram/olaj, benzin, és hamar éhen is halsz a természet lágy/kemény ölén
*
A verseny miatt kevés a mentő- csónak az óceánjárón
*
Nincs tűzoltás terv – kis valószínűségű nagy baj esetére…
*
Minden nap egy új, szűk és levehetetlen cipőt kell betörnöd… (+tüske a köröm alatt)
*
A termő anyaföld idegen kézbe adása hidegen, közömbösen hagy – a netadó híre nem
*
Az egyik semmit nem felejt, a másik meg mindent
*
Úgy élsz, mint aki talált gyerekként árvaházban nőtt fel
*
Mire öntudatra ébred, már teljesen kialakult személyiség, „egyéniség”…
*
Nem ismered/ akarod vizsgálni szüleid előéletét/lelki örökséged
*
Poshadt, állott levegő – belélegezhetetlen/ fullasztó szellemi légkör… *
*
Mintha kést forgatnának a szívedben, a fejedben…
*
„Barátod” kihagyhatatlan üzleti ajánlattal keres meg
*
Egyik napról a másikra tönkremegy és megőszül
*
Két éned van – a rosszabbikért nem vállalsz felelősséget
*
Lecsúszás, deklasszálódás – mésalliance (a lejtőn lefelé nehéz megállni)
*
Ahhoz is ihletre vár, hogy kimossa a szennyes ruhát
*
Az apák bűneiért sokszor csak a fiak lakolnak
*
A gyereknek majd mindent – magadnak majd semmit
*
Préda vagy, akire hajtóvadásznak (de – sajnos – könnyű préda)
*
Zsidók tanítják neked az evangéliumot is – tartsd oda a másik orcád, add oda – neki – utolsó ingedet
*
Imád idegen szavakat használni: rosszkor, rosszul ejtve (így ez nemhogy segítene mondandója jobb kifejezésében, inkább csak figyelemelterelő lesz)
*
Mint a krimiben – mindenki gyanús, aki képben/jelen van
*
Sosem nő be a fejed lágya (hígagyú vagy óriáscsecsemő)
*
Hamis a zenekar – nincs összhang a családban
*
Az év egy napján se esztek nagykanállal
*
Mire nem vetemedsz – meglopod apádat, megütöd anyádat…
*
Letört ember – görnyedt hát – törött gerinc (megfogyva is és megtörve is)
*
Pellengérre állítva a kisvárosod piacán, ahol ismerősök sétálnak, és alaposan meg is bámulnak
*
Hibás térkép alapján hajózol az óceánon, az ég borús, csillagtalan…
*
A megunt szeretőt rásózzák a naiv balekra (Szergij atya)
*
Csupa célozgatás az egész beszélgetés, semmi egyenes találat…
*
Senkiben nem bízik meg, csak a rosszakarójában
*
Előbb kifoszt, majd utána segélyez – és besöpri a sok-sok hálát
*
Mindig mindenben maximálisan spórolni – tutajon a végtelen óceánon
*
Nevetése: gúnyos röhej, sátáni kacaj, idétlen vihogás (nevető ember – embertelen)
*
A kereszt- névadással is végképp eltörlik a múltat
*
A rabló ejnye bejnye büntetést kap, a szajrét megtarthatja
*
A tanár nem oktathat- nevelhet szabadon a jóra, igazra, a szépre
*
A központi előírások/ szakfelügyelet kiskorúsította tanár (és tekintélyvesztése)
*
Egyedül tanítói pályán lehet/lehetett képesítés nélkül is dolgozni
*
Viszonylag is alacsony pedagógus bérek – és a kontraszelekció
*
A vagyont azt örökölnéd, de bezzeg a tartozást már nem
*
Mindent megbán, de semmit nem tesz jóvá
*
Az árulók szobrot kapnak, a hősök emlékét kitörlik
*
Csak fajtársnak illik mindig igazat mondanod – másnak hazudni lehet/kell
*
Arány- érzéketlen - ágyúval lősz a verébre, jóval több kár, mint haszon
*
Meg- dobnak kenyérrel, visszadobod kővel
*
Nincsen apád, sem anyád, sem Istened, se hazád
*
Minden önvédelem jogtalan – tartsd oda a másik orcád
*
Köz- pénzen készített/hamisított közvélemény-kutatás, és a hazug statisztika…
*
Gyöngyhalász – a romantikus és a hamisgyöngyért tönkretett tüdő, korai halál…
*
Nem akarásnak nyögés, beszarás a vége
*
Az államosítás más szóval szólva: szocialista szabadrablás
*
A rabló- privatizáció – a közjavak nemzet- ellenes elherdálása…
*
Hagymáz/ tífusz és a delírium – s te nem ápolsz, anyám
*
Nincs túlerő, csak kishitűség
*
Nemcsak megfogytál, de meg is törtél
*
Elhagyod a magyarok istenét, s mégis még őt hibáztatod
*
A beléd nevelt kisebbrendűségi, alávalósági érzést hizlalod
*
Holló a hollónak nem vájja ki a szemét
*
Vagy lanyha, vagy túlfeszül és elpattan a húr
*
Kitör a tengeri vihar és nem csillapodik a hullámzás (a kapitány meg tengeri beteg…)
*
A párbajozók a markukba röhögnek, a segédek lelövik egymást
*
Mindenre hírre egy reakciója van: felhördül
*
Darázs- fészekbe nyúlsz, mindenfelől támadva, egyszerre rontanak rád…
*
A pénz az úr: idegenek vásárolják ki lábad alól az anyaföldet
*
|
LAST_UPDATED2 |