Bencsik és Puzsér Nyomtatás
Magyar média - a közszolgálati és a kereskedelmi



Bencsik András az alábbi úgynevezett szerkesztőségi közleményben hazudozik szemérmetlenül, és próbálja kétségbeesetten kivakarni magát a komcsi cenzor kínos szerepéből:

"Közlemény

A Demokrata nem kért és nem is rendelt interjút Puzsér Róberttel, és ezt a jövőben sem tervezi. Egy külsős munkatárs ajánlott fel a lap szerkesztőségének közlésre egy ilyen cikket, de mivel a Magyar Demokrata sem most sem a későbbiekben nem kíván a bulvármédia szereplőivel foglalkozni, a felkínált interjút visszautasította."

Magyar Demokrata szerkesztősége"

Ez a Bencsik komolyan azt feltételezi, hogy majd bárki elhiszi, hogy egy újságíró megír neki egy interjút, amit ő meg se rendelt?! Kit akar ez az ember meggyőzni erről? Olyanokat, akik nem is ebben a valóságban élnek? Miért gyártana le valaki egy újságcikket, amit senki nem is kért, amiről azt se tudhatja, hogy egyáltalán megjelenik-e majd? Miért dolgozna bárki ingyen? Hogy képzelheti azt Bencsik, hogy az emberek ne tudnák: a világ nem így működik. Bencsik Andráshoz mikor csöngetett be utoljára egy pizzafutár azzal, hogy meghozta a tonhalas pizzát, amit ugyan nem rendeltek, de jó étvágyat, és 1490 forint lesz?

Bencsik olyannyira megrendelte a velem készült interjút, hogy egyszer még vissza is küldte átírásra, mielőtt végleg letiltotta a közlését. Amikor aztán nyilvánosságra kerül a szennyes kis titka, vagyis, hogy miként cenzúrázza a lapjának hasábjaira készülő szövegeket azok tartalma alapján, nekiáll bulvárt kiabálni. Döbbenetes azt látni, hogy valaki ilyen folyékonyan hazudik, miközben láthatóan még az sem zavarja, hogy az internet korában az általa a Népszabadság Pártélet rovatánál tanult Kádár-kori módszerek többé már nem működnek, sőt, így még többen olvassák a letiltott interjút, mintha azt szép csöndben megjelentette volna. Ennek oka persze világos. Bár a Demokrata abból a célból készül, hogy potenciális jobbikos szavazókat tereljen a Fidesz mögé, Bencsik azzal a lappal valójában csak egyetlen reménybeli olvasónak igyekszik megfelelni: Orbán Viktor Vezénylő Tábornok Úrnak.

p.s.:




Már régóta használta a Demokrata lapcímet,


amikor felkeresett engem,


az ilyen címmel 1986-tól szamizdat lapot szerkesztőt, kiadót...


A szagtalan pénzt elfogadtam - 1980 óta sújt Berufsverbot -,


de interjút /nevemet nem akartam adni...


Ez utóbbit azóta sem bántam meg...

*


Demokrata: Úgy látod, ma is ilyen nagy szerepe lenne Kádárnak?

Puzsér: Felbecsülhetetlenül és jóvátehetetlenül nagy. Ez egy mélységesen korrupt ország, le egészen a csontvelőig. A kiegyezés, a kádári alku, Aczél György tette ezt velünk. Mi, magyarok vagyunk azok, akik mindig engedtünk a '48-ból meg az '56-ból. Hajlott gerinccel élünk, már nem tudunk öntudattal, frontálisan nézni, csak lesütött szemmel. A keleti blokkból kétségkívül mi jártunk a legrosszabbul, éppen mert azelőtt mi voltunk a legvidámabb barakk. Velünk sikerült legjobban megszerettetni a szocializmust, olyan sokáig vettünk részt a saját elnyomásunkban, hogy már nem tudunk - és nem is akarunk - leszokni róla. Minket csakis Kádár vezethet. Orbán Viktor 1998-ban azt hitte, hogy legyőzte Kádár János országát, Horn Gyula országát, és ezt sokan mások is elhitték neki. 2002-ben azonban kiderült, hogy az ötven százalékos közalkalmazotti béremelés, a tizenharmadik havi nyugdíj Magyarországát nem lehet legyőzni. Ekkor Orbán Viktor kénytelen volt belátni azt, hogy ha ebben az országban nem lehet Kádárt legyőzni, akkor nincs más, mint integrálni. 2006-ban még lötyögött rajta a kádári gúnya, 2010-re azonban már úgy passzolt, mintha csak ráöntötték volna. Nyilvánvaló, hogy a második Orbán-kormány lényegét tekintve különbözik az elsőtől. A Nemzeti Együttműködésnek már nem a Szent Jobb vagy a Szent Korona képezi az alapját, hanem a nyugdíjemelés meg a rezsicsökkentés. A fiatal generációk ezalatt tömegesen hagyják el az országot, a második legnagyobb magyar város ma már London. Ezt az újkádárizmust pedig a konzervatív írástudók összehangolt ujjongása kíséri. Ahogy a baloldali értelmiség elárult mindent Gyurcsány alatt, úgy árul el lassan a jobboldali értelmiség is mindent Orbán alatt. Kádár János pedig szakadatlanul uralja az elvénülő és elnéptelenedő magyar ugart.

Demokrata: A kádári örökség leküzdésének fontosságával kapcsolatban úgy hiszem, egyezünk, de ezen a téren én komoly előrelépéseket látok. Legyen szó akár a demokrácia működéséről, a nemzeti öntudatról vagy az egyenes gerinccel járás képességéről. A közalkalmazotti béremelés vagy a rezsicsökkentés valóban fontos részei a kormány tevékenységének, de a szociális érzékenység, az elesettek támogatása nem feltétlenül szocialista gondolat, éppúgy része a keresztény hagyománynak is. De ezeken kívül is számos pozitív elemet említhetnénk a kormány intézkedései közül, mint például a mezőgazdaság és a gazdák javuló helyzete vagy akár a csökkenő gazdasági függés az IMF-hitel visszafizetése kapcsán, de a külhoni magyarok támogatása sem épp kádári minta követéséről tanúskodik. Eszünkbe juthat az a példátlan összefogás is, amit a tavalyi árvíz idején tapasztaltunk, vagy a közösségi tudat, az önkéntesség erősödése, amit az oktatásban is megfigyelhetünk. Persze számos ponton vannak még hiányosságok, változtatni valók. A fiatalok kivándorlása is ilyen kezelendő probléma, amire megoldásokat kell találni, de ezzel tisztában van a kormányzat is.

Puzsér: 2006-ban a jelenlegi kormányzathoz hasonlóan ünnepeltette magát a szocialista parlamenti többség - például a tizenharmadik havi nyugdíj kapcsán - és három év múlva már csődben volt az ország. A kettős állampolgárság lehetőségének megadásával az Orbán-kormány történelmi tettet hajtott végre, de ha Nyírő József temetését vagy a felvidéki Híd párt negligálását szemlélem, azt látom, hogy míg a baloldal nem törődött a határon túli magyarokkal, addig a Fidesz sokszor belpolitikai célkora használja őket. Hasonlóan siralmas a kép, ha a teljesen elmaradt elszámoltatásra vagy a magánnyugdíjvagyon kollektivizálására tekintek, nem is szólva a kulturális-oktatási közállapotokról, melyeket jól jellemez, hogy míg színházaktól és egyetemektől vonnak el támogatást, addig az állami tévé milliárdokból gyárt olyan tartalmat, ami sokszor még csak nem is különbözik a kereskedelmi médiumokból ránk zúduló mocsoktól. A kormányzatnak ezek a döntései mind a polgárosodás ellenében hatnak, ugyanis újra- meg újratermelik a Kádár-rendszer hétvégi házzal és balatoni nyaralással korrumpált tömegeit.

Demokrata: Politikai szempontból függetlennek gondolod magad?

Puzsér: Annyira, hogy politikus a közelembe nem mer jönni. (Nevet.) A politikai függetlenség valójában nem csak azt jelenti, hogy egyik politikai párt se haverkodik veled vagy utasít téged, hanem az attól való függetlenséget is, hogy a nagyapádat a Dunába lőtték, Auschwitzban elgázosították vagy éppen kitelepítették Recskre, málenkij robotra vitték, vagy lelőtték '56-ban. Mindezeket a tényezőket ki kellene tudni zárni a politikai véleményalkotás során, csakhogy ezektől Magyarországon senki sem független, és büszkén nem független. Mindkét politikai oldal a saját huszadik századi sérelmeit köpi a másik arcába újra meg újra, és mindkét oldalnak maximálisan igaza van, csakhogy ezzel így nem jutunk semmire. Ilyen borzalmas volt a huszadik század, ebből azonban nem következik a világon semmi. Nagyon súlyos a deficit ezen a téren. Ez az oka annak, hogy ilyen ritka Magyarországon a független értelmiségi hadállás. Az egyetlen érvényes kérdés azonban az, hogy vajon van-e erre a pótcselekvésre további huszonöt évünk?

És, ha már elhangzott a kérdés... meg is válaszolom: NINCS !!!

LAST_UPDATED2