Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 15. |
Írta: Jenő |
2016. szeptember 18. vasárnap, 19:23 |
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 15.
Hermann Hesse: Könyvek (Kálnoky, László)
*
Ha akármiért, mondjuk pl. sikkasztásért üldöznek engem, akkor nekem hétszentség, hogy a zsidóságom stb. mártírja vagyok * Sohasem vonulok vissza, nem töltekezem, mindig csak „leadó üzemmódban” nyüzsgök * Feltalálod a spanyolviaszkot vagy a meleg vizet, s rögtön az emberiség jótevőjének próbálod feltüntetni, s kitüntettetni magad… * A polihisztor vagy, aki mindig mindent mindenkinél jobban tud, amit ő nem tud, azt nem is érdemes, vagy még nem lehet tudni * Lejárt szavatosságú, kis- és nagyhibás, elavult szellemi terméket exportból visszamaradottként nagyban is végkiárusítok * Áskálódással, intrikával, a viszály szellemének idézésével áthidalhatatlanná mélyíti el a generációk, iskolák, irányzatok közötti éket-szakadékot * A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám, annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”, átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem… *
Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb. keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal… * Mindent tudni akarok kezelt „lelki betegemről” – én titokzatos-titkolózó kisistenként őrzöm inkognitóm * Olyan jó volt az indító lökést adó diák önképzőköröm, hogy megvénülve is még mindig ott produkálnám magam. *
Betegesen irtózom, iszonyodom „elidegenedni”: eltárgyiasulni, valami művet kezemből végleg kiadni.. * Már csak az esti kártyaparti vagy egy focimeccs hoz igazán izgalomba, a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin, de már arra a pár évtizedre nem váltok… *
Amilyen szenvedéllyel drukkol, lelkendezik egy gólért, úgy már régóta semmi másért, se istenért, se hazáért, se másért * Mindent hangsúlyozottan amatőrként, csak játékból űzök, és így persze „ahhoz képest” nem is vagyok olyan rossz benne *
Nem, én azután tényleg nem vagyok maximalista: nekem a „nem rossz”, a mértéket éppen megütő, az már elég jó * Hosszú távon, véglegesnek is el akarom fogadtatni a szellemi áthidaló szükségmegoldásokat, a magyar buherákat *
Leborulok a „heroikus” szellemi pótcselekvések előtt, s még magam is fényezem: én ismertem fel hősiességüket * Szerepem én önként vállaltam, de csak egy ideig – bármikor kiszállok, ha túl terhes: „nem ér a nevem!” * Szerzetesi alázattal és áldozatos odaszánással éjt nappallá téve másolgatom és osztogatom a saját műveimet… *
Csak a pénz primitív nyelvére lefordítva értem, ha a jogi stb. nyelvben eszmei értéket és a kárt említenek * A multik és világcégek megrendelését kiszolgálva tudományosan, laboratóriumban „klinikailag tesztelek”… *
Semmi destrukció – én soha nem rombolom az önsorsrontó balhiedelmeket, az álboldogságos káros illúziókat *
Táp- talajt adva és locsolgatva növesztem a gyilkos ösztönöket palackból kiengedő mítoszok palántáit… * Permanensen hiszterizálom a közhangulatot, hogy ne is lehessen józanul, logikusan vitatkozni * A „Nagy- magyarország mennyország…” -féle eszmékkel „szubjektíve vagy objektíve”: de biztosan háborút készítek elő * A kasztosodás mellett és ellen arányt tévesztve érvelve örökre befagyasztom a társadalmi munkamegosztást… * Nemhogy segítem, de inkább gátlom, hogy észleld a társadalom „láthatatlan” kasztosodást *
Én akarom megrendezni saját temetésem s megírni, a nekrológot, megtartani a gyászbeszédet… * Nem a köznép, az ún. kisemberek első, de a közhatalom utolsó embere, szóvivője vagy * Ha bajban van a haza, lapul mint szar a fűben, de ha bajban van a Főnök, nem késlekedik segíteni * Ha megfizetnek, tévé-show műsorokban nagy átéléssel játszom el „az utca emberét” (akit csak más tévéműsorból ismerek) * Kiművelt, sőt dörzsölt emberfőként nemcsak ismeri, de tanítja is a félelemkeltés fortélyait * Mint szellemi-lelki „alma mater” csalfa, vak és hiú reményeket táplál(tat)ok… * A gazemberek utolsó mentsváraiba, a „hazaffyságba” vagy az antiszemitázásba húzódom vissza * Saját szellemileg képzetlen és így védtelen népemre eresztem vagy egyenesen uszítom ordas eszmék hadát * Ha bárki belerúghat a nemzet napszámosába akkor én meg diákjaimat gyötröm, alázom, kínzom… * A gaz gazdag embereket feltétlenül kiszolgálva kiszolgáltatom prédául az igaz és becsületes szegényeket * Szellemi fölénnyel gyengéket alázok - a kutyámba én is beletörlöm a lábam * A Diplomám engem arra kötelez, hogy csak fanyalogjak, leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb. * A boldogság eszményét eleve gyanússá teszem, helyette az „értelmes élet” perspektíváját kínálom - értelmiségiként a rezignáció, a nosztalgia az attitűdöm * Ha már neki annyira nem sikerült, lehetetlennek tartja, s illúziónak állítva mindenkit lebeszél a boldogságkereséséről * A plebsznek a kegyelemkenyér mellé cirkuszt, vagy „a disznó a pocsolyában” olcsó-ócska örömeit kínálom… * A Nyugatosokat, de főleg Adyt vakon követem, igaz: csak a három- szavas címadásban s a lumpolásban *
Kurátor vagy, akinek elfogult, rossz döntését még csak meg sem kell nyilvánosan indokolnia * Megállj!-t „parancsolok” vagy erősen sugalmazok, mintha már itt lenne az a bizonyos Kánaán… * Saját érdekében akarja veled is elhitetni: az MLM rendszer boldoggá s nem szegény magányossá rabbá tesz… * Meg- rendelésre jó alibit és meggyőző mentségeket kínál – raktárra előre is legyárt * Nagy Szellemek fényében sütkérezem – és idegen tollakkal ékeskedem… * Kieszelem a trójai falovat - a televíziót, internetet stb. -, amit majd te cipelsz be saját féltve őrzött házadba, váradba * Rábírlak, hogy önként „vesd le” és tedd lomtárba a szokásaidat, „szubkultúrádat”, a táncod, a tájszólásodat stb. * Megnehezítem, hogy megismerd a családi-nemzeti történelmed, és őseidre büszkén élj és halj, és hagyományaid gyökere tápláljon * Gyönyörű hattyú mivoltod előtted elrejtve rút kiskacsák közé teszlek és annak nevellek, azzá „varázsollak át”… * Szinte a semmiből gyártok, kreálok ügyeletes zsenit, sztárt - menedzselem, futtatom, majd mehet-eshet-dobom a süllyesztőbe… * Az én elévül- hetetlen érdemem, ha felépül a beteg , pokoli balszerencse és az ő durva hibája, ha leépül… * Lehet, hogy rólam mintázta Karinthy a függetlenségmániás, inkább munkakerülő figurát… *
Pósa Lajos Verje meg az Isten
Verje meg az Isten, Veretlen ne hagyja, Ki magyar létére Magát megtagadja. Szabadságunk fáját Fosztja, – fosztogatja, Leveleit, virágait A viharnak adja.
Verje meg az Isten, Nem egyszer, de százszor, Ki magyar létére Idegenhez pártol. Ősi jussát önként Idegennek dobja, Kincseinket egy más fajnak Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten Minden kis dolgába, Ki magyar létére Egy más faj szolgája; Mást érez és mást mond Talpnyaló nyelvével, Háromszínű lobogónkat Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten, Ki a magyart bántja, Ki magyar létére Száz örvénybe rántja. Verje meg, verje meg Minden haragjával! Júdásszerű két kezének Tüzes ostorával!
|
LAST_UPDATED2 |