Magyarország felfedezése Array Nyomtatás Array
ELIT - HIVATÁS, POKOLJÁRÁS, ÁRULÁS, XX-XXI.SZ.
2009. november 29. vasárnap, 10:09

viharsarok

Olvasóinkhoz!

Vajon akad-e olyan családi könyvespolc, amelyen ott sorakozik a Magyarország felfedezése sorozat mind a félszáznál több szociográfiai kötete? És megvan az 1937-38-as õssorozatban megjelent triász is (Erdei Ferenc: Futóhomok, Féja Géza: Viharsarok, Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság)? A tájékozott olvasók többségének is meglepetés, hogy még létezik az 1970-ben új életre keltett sorozat. Hiszen ritkán látni a köteteit, és alig-alig lehet olvasni róluk. A valóság mintha kiköltözött volna a szociográfiából.



Mocsár Gábor Égõ arany (1970) címû mûve volt az új folyam elsõ kötete. Ennek elején ott áll: "Szerkesztõbizottság: Boldizsár Iván, Darvas József, Erdei Ferenc, Gondos Ernõ, Hegedûs András, Illés Endre, Ortutay Gyula. Fotók: Korniss Péter. A kötés és tipográfia Szántó Tibor munkája." A sorozat motorján, két évtizeden át kitartó mindenesén, Gondos Ernõn túl valamennyi név megtalálható a lexikonokban, négy közülük miniszter is volt - kettõ akadémikus -, egy miniszterelnök. Akad 1990 óta olyan kulturális misszió, amit a demokrácia ilyen nevekkel stafírozott volna ki (nem pénzért, hanem "társadalmi munkaként")? Biztos volt a nagy nevek felvonultatásában cenzurális megfontolás is (szûrjék ki õk a nem tetszõket), de a lényeg mégis a hatalom számára kockázatos vállalkozás: az önmagát alig ismerõ társadalom tükörbe kívánt - mert? - nézni, legalább a valóság részeivel szembesülhetett. (A cenzúra rafinált úton járt: bizonyos szerzõknek már a témáit elutasította. így maradt ki a sorozatból Csoóri Sándor vagy Vekerdi László.) Bár az 1968-as "prágai tavasz" leverése - a magyar csapatok "felvidéki" bevonulása - gutaütésként érte a kádári reformokat, a "való világ" feltárására szervezõdõ sorozat túlélt mindent, magát a rendszert is. Csonka-bonkán ugyan, de még vegetál.

Mocsár könyve méltó nyitánya volt a vállalkozásnak. A több tízezres olvasótábor innen értesülhetett elõször például az 1948-as MAORT-per meghökkentõ dokumentumokkal alátámasztott történetérõl. (Késõbb Lázár István külön szociográfiát, Galgóczy Erzsébet pedig regényt írt a magyar kõolajfeltárás legjelentõsebb alakjáról, a perben halálra, majd életfogytiglanra ítélt dr. Papp Simonról.)

Évente kettesével-hármasával jöttek ki a tényfeltáró kötetek. Erdei Ferenc mûve (Város és vidéke, 1971) nemcsak a folytonosságot jelképezte a harmincas évek falukutató mozgalmával, hanem egyféle összegzése is volt a társadalomtudós Erdei munkásságának. Ebben az évben jelent Moldova György: Tisztelet Komlónak! címû kötete - benne a vagabund moszkovita Vas Zoltán megnyerõ portréja. Végh Antal szülõföldi vallomását (Erdõháton, Nyíren, 1972) többek között a sorozat egyik legnagyobb sikere követte, László-Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben (1973). A "hatalmon lévõ" munkásosztály életét a szerzõ egy export csomagolóbrigád tagjainak sorsán keresztül mutatta be. A könyv címe szólássá vált. Nem hagyható ki e szûkmarkú tallózásból Lázár István három kiadást megélt szülõföldi vallomása (Kiált Patak vára, 1974). Bár szívesen emlegetjük sportnagyhatalomként Magyarországot, a sorozatban eddig egyedül Zsolt Róbert írt a témáról (Labdarúgók, sportolók, 1978). Az élvezetes írás sok kulisszatitkot feltárt. O" írt elõször az öttusafenomén Balczó András egyéni olimpiai aranyéremért elkövetett zseniális müncheni csalásáról, arról, miként is nézték ezt el neki. Szász Imre kötetének a szerkesztésébe a pártközpont is besegített (Ez elment vadászni, 1984), hiszen nagyjaink közül többen elõszeretettel ûzték - nem is mindig sportszerûen - a máig úri passziónak tartott sportot. Az 57 kötetbõl csupán kettõ foglalkozik a roma kisebbséggel (Diósi Ágnes: Cigányút, 1988; Rácz Romano Sándor: Cigány sor, 2008).

A sorozat gazdája 1988-ig a Magyar írószövetség volt, majd a szövetségrõl való leválás után a Magyarország felfedezése Alapítványt 1990 tavaszán jegyezte be a bíróság. Az elsõ "újkori" kuratórium - mert a szerkesztõbizottság neve is megváltozott - népes volt: Fekete Gyula, Gondos Ernõ, Hankiss Elemér, Huszár Tibor, László-Bencsik Sándor, Lázár István (elnök), Márkus István, Pünkösti Árpád (titkár), Szász Imre, Tar Sándor, Vági Gábor, Vitányi Iván, Závada Pál. A sorozat "alapítványi fejezete" gyöngébb az elsõnél. Esetlegesebb, megalkuvóbb és gyérülõ. A rendszerváltással - a szabad szólással? - csökkent az írott és a kimondott szó ereje. A demokrácia folyamatosan leleplezi önmagát írói segédlet nélkül is. Az acsarkodásoknál mélyebbre menni ugyan könnyen lehet, mégis devalválódott a tényfeltárás. Zuhant a könyvek példányszáma. Márkus István a diák falukutatók közé tartozott. Két tanulmánykötete (Az ismeretlen fõszereplõ, 1991; Polgárosodó parasztság, 1996) egyetemi tananyag, de széles körû olvasótáborra nem számíthatott. Lengyel László két kötete (Micsoda év!, 1991; Tépelõdés, 1992) a sorozathoz méltó színvonalon, irodalmi eszközökkel, kritikai szemlélettel mutatja be a magyar társadalom tipikus jelenségeit, ám nem szociográfia, hanem esszé. Závada Pál: Kulákprés (1991) címû munkája híradás a lehetetlen ötvenes évekbõl. Bálint B. András vallásszociográfiát írt (Szabadulás a félelemtõl, 1993) az apró gyülekezetek, a bázisközösségek, a buddhisták, a zsidók stb. hitvalló csoportjairól. Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek (1993) címen a negyven év után elsõ állampolgári kezdeményezéssel létesült hazai általános iskola (Solymár, 1989) apropóján a Waldorf-pedagógia külföldi és hazai tapasztalatairól készített szubjektív számvetést. O"rszigethy Erzsébet egy uradalmi cselédfalu és egy kulákfalu, a szomszédos Dormánd és Besenyõtelek sorsán mutatja be, mit lehet kezdeni a tegnapi és a mai politikai javallatokkal (Birsalmasajt, 1995). Iványi Gábor, a számkivetettek mentora Hajléktalanok (1998) címû szociográfiája nagydoktori disszertáció is lehetne. Szilágyi Gyula a hazai szexuális civilizálatlanságot tárta fel (Tiszántúli Emánuel, 2001). A méltatlanul nem említettekkel együtt mostanáig 57 kötet. Sok is, kevés is. A jelenlegi kuratórium tisztában van vele, hogy számos alapvetõ társadalmi kérdést nem tûzött, azaz szerzõk - &íján nem tudott napirendre tûzni.

Az 1970-es újrainduláskor a sorozat mögé rendelték a Szépirodalmi Könyvkiadót. A magas példányszámokból futotta a kemény borításra, a szociofotókra. Ha meg nem, ott volt az állam bácsi és fizetett. Az elkényelmesedésre ment aztán rá a kiadó. Megszûnése idején arra senki sem gondolt, hogy a szociográfiai sorozattal mi lesz. Jó ideig úgy tûnt, hogy alapítványként is meg tudunk élni. Támogatást kaptunk a Soros Alapítványtól, "A Budapest Bank Budapestért" Alapítványtól és a Nemzeti Kulturális Alaptól. Feláldozni kényszerültünk viszont a kötetek szociofotó-mellékletét. Egyrészt, mert nem tudtuk kifizetni a fényképeket (honoráriuma több lett volna, mint az íróé), és aránytalanul drágák lettek volna az olvasónak is a kötetek. Elkövettük az elsõ öncsonkítást, pedig a szociofotósok tábora népesebb, és talán színvonalasabb is, mint a szociográfusoké (és publikálási lehetõségük az övékénél is rosszabb, hisz a fotóalbumok lassan megfizethetetlenek).

A Szépirodalmi megszûnése után kiadótól kiadóhoz csapódtunk. Vagy azért, mert megszûntek, vagy azért, mert futottunk a jobb ajánlat után. Nem volt nehéz, mert ágrólszakadt alapítványunkat nem egy kiadó finoman fejte. A könyvtámogatási rendszer kialakulása után kizárólag a szociográfiák íratásával kellett volna foglalkoznunk. Pályázatokat kellett volna kiírnunk, szerzõket keresni, a mûveket lektorálni: legfeljebb ennyi lehet egy ilyen civil szervezet feladata. (A kuratórium ingyen dolgozik, lelkesedésbõl, a szociográfia és egy megõrzésre méltó hagyomány fennmaradásáért.)

Már-már azt hittük, sikerült olyan kiadót találnunk (Magyar Könyvklub), amely a kiadás gondjait és költségeit - pályázati támogatással! - leveszi a vállunkról. Dermedten figyeltük hát, hogy belsõ gondjaik miatt miként mennek össze és szét, hogy egy könyves "elnök-vezérigazgató" még válaszra sem méltat bennünket. Kun István A feláldozott Bereg címû, a szabolcsi árvízrõl írott kézirata a történtek miatt a tervezettnél csak másfél évvel késõbb, 2004-ben került az olvasók elé egy komoly kiadónál.

Akinek halálhírét költik, sokáig él - tartja a mondás, és remélhetõen ez a hároméves kihagyás után 2004-ben immár másodszor feltámadt sorozatra is igaz lesz. De hogy meddig él, azon is múlik, hogy a Magyarország Felfedezése Alapítvány támogatókra talál-e. Pedig a szociográfiára talán soha nem volt nagyobb szükség, mint a több éve tartó és a társadalmat alapvetõen átrendezõ változások közepette. Elég csak arra gondolnunk, mennyi érték veszett el a rendszerváltás óta. Ha nem is a babona, a lendület még életben tart bennünket. De most sem tudjuk teljes bizonysággal, mi jön ezután. A szociográfusok mindig is az irodalom páriái voltak, pedig a valóságfeltárás munkaigényes, sok utazással, terepmunkával jár, épp ezért ráadásul költséges mûfaj is, amire csak külön támogatással lehet vállalkozni.

A Magyarország Felfedezése Alapítvány célja a régi: a szociográfia és egy megõrzésre méltó hagyomány fennmaradásáért olyan mûvek megjelentetése, amelyek a sorozathoz méltó színvonalon, irodalmi eszközökkel, kritikai szemlélettel mutatják be a magyar társadalom tipikus jelenségeit. Az alapítvány kuratóriuma által elfogadott szinopszisok könyvvé válását ösztöndíjjal támogatjuk. Témajavaslattal jelentkezni az Alapítvány címén, 1125 Budapest, Zsolna u. 39. ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ) lehet.

A KURATÓRIUM TAGJAI:

Andor Mihály, Gombár Csaba (elnök), Letenyei László, Õrszigethy Erzsébet, Pótó János, Pünkösti Árpád (titkár), Tóth Pál Péter, Végvári Imre



Õskiadványok: Szabó Zoltán: Cifra Nyomorúság (1937)
Erdei Ferenc: Futóhomok (1937)
Féja Géza: Viharsarok (1937)




A Magyarország felfedezése sorozat

és a weboldalunkra eddig feltöltött kötetei:



Mocsár Gábor: Égő arany (1970)

Varga Domokos: Erdőkerülőben (1970)

Moldova György: Tisztelet Komlónak! (1971)

Erdei Ferenc: Város és vidéke (1971)

Fekete Gyula: Éljünk magunknak? (1972)

Végh Antal: Erdőháton-Nyíren (1972)

Kunszbó Ferenc: Sárköz (1972)

Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek (1973)

Zám Tibor: Bács-Kiskunból jövök (1973)

László-Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben (1973)

Lázár István: Kiált Patak vára (1974)

Molnár Géza: Külvárosi barangolás (1974)

Tüskés Tibor: Nagyváros születik (1975)

Berkovits György: Világváros határában (1976)

Varga Domokos: Vizek könyve (1976)

Csák Gyula: A szikföld sóhaja (1977)

Jócsik Lajos: Egy ország a csillagon (1977)

Fábián Katalin: A Makoldi család (1977)

Zsolt Róbert: Labdarúgók, sportolók (1978)

Halmos Ferenc: Illő alázattal (1978)

Márkus István: Nagykőrös (1979)

Mátyus Aliz: Holnapon innen, tegnapon túl (1980)

Miskolczi Miklós: Város lesz csakazértis... (1980)

Thiery Árpád: Királynék városa (1981)

: Folyamatos jelen - antológia (1981)

Albert Gábor: Emelt fővel (1983)

Bakonyi Péter: Téboly, terápia, stigma (1983)

Szász Imre: Ez elment vadászni (1984)

Horváth Dezső: A tizedik ember (1985)

Vadas József: Nem mindennapi tárgyaink (1985)

Őrszigethy Erzsébet: Asszonyok férfisorban (1986)

Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam (1987)

Pünkösti Árpád: Kiválasztottak (1988)

Hernádi Miklós: Válni veszélyes (1988)

Diósi Ágnes: Cigányút (1988)

Levendel László: Humanista orvoslás (1988)

Kamarás István: Értéktérkép (1989)

: Félmúlt - antológia (1990)

Lengyel László: Micsoda év! (1991)

Márkus István: Az ismeretlen főszereplő (1991)

Závada Pál: Kulákprés (1991)

Pünkösti Árpád: Rákosi a hatalomért 1945-1948 (1992)

Lengyel László: Tépelődés (1992)

Bálint B. András: Szabadulás a félelemtől (1993)

Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek (1993)

Tanács István: Ön kormányzó? (1993)

Rab László: Mélyszántás (1994)

Őrszigethy Erzsébet: Birsalmasajt (1995)

Márkus István: Polgárosodó parasztság: a magyar társadalomfejlődés egy faluszociológus szemével (1996)

Iványi Gábor: Hajléktalanok (1998)

Tábori Zoltán: Vasmű (1998)

Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emanuelle (2001)

Kun István: A feláldozott Bereg (2004)

Szilágyi Gyula: Megbukott az iskola? (2004)

Lábass Endre: Vándorparadicsom (2004)

Kastélyos Péter: Családi fénykép csatlakozás után (2006)

Romano Rácz Sándor: Cigány sor (2008)

(forrás: http://www.magyarorszagfelfedezese.hu/)

LAST_UPDATED2