http://baloghjanos.weebly.com/
Balogh János professzor rövid életrajza
1913-2002
Dr. Balogh János 1913. február 19-én született a kárpátaljai Nagybocskón. Szüleit, akik tanítók voltak, kevéssel születése előtt egy Arad megyei falusi iskolából helyezték oda. Apja Prsemyslinél elesik, majd nyoma vész az első világháborúban (1914) és 8 éves sincs, amikor a spanyolnátha elveszi az édesanyját is (1920). Tíz éves koráig anyai nagyszüleinél, a túrkevei református kántorcsaládnál nevelkedett, mint a tizenegy gyermekes nagycsalád legfiatalabb tagja.
A negyedik osztály elvégzése után a kitűnően tanuló hadiárvát felveszik a budapesti Protestáns Országos Árvaházba, ahonnan a legendás Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba íratják be. Az ottani "ragyogó tanárok ragyogó lélektani kezeléssel" fogadták - írja.
14 éves korában irodalmi vénáját is megmutatta. Hatodik osztályosan megnyerte az iskola novellapályázatát, versei, prózai írásai jelentek meg, s az önképzőkör ifjúsági elnökévé választották. Aztán jött a "sorsdöntő stanicli", ami mindent megváltoztatott. Az élete új irányt vett. Az állandóan éhes árvaházi gyermek ("az árvaházi nyolc évből kb. öt éven át reggeltől estig éhes voltam") újságpapírba csomagolt olcsó nápolyitörmeléket vásárolt, s mikor megette, a csomagolását széthajtogatva az 1901-es Természettudományi Közlöny egyik oldalát tartotta a kezében. Ezen Bíró Lajos egyik Hermann Ottónak címzett levelét találta, melyben Új-Guineai útjáról számolt be. Hermann Ottó tudományos munkássága, Bíró Lajos pedig a világlátása miatt Balogh János életét meghatározó örök példaképekké váltak. Valahol ezzel a staniclivel kezdődött az általunk ismert Balogh János története.
Érettségi után a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) Bölcsészettudományi Karának természetrajz-földrajz szakára jelentkezett. A gimnázium után így a Horthy-kollégium következett s az egyetem – olyan híres barátokkal, mint László Gyula történész, Kollányi Ágoston természetfilmes, Móczár László zoológus professzor, Kerekes József geológus Cholnoky Jenő professzor, Kaszab Zoltán zoológus.
Egyetemre jár, de már kutatja a pókokat. 17 évesen nekihasal aSas-hegynek, és 20 évesen már publikál. Az egyetem elvégzése után 1935-ben bölcsész doktorátust szerez (zoológia doktora) és megírja az első könyvét A Sashegy pókfaunája címmel, melyben 1930-tól kezdődő 4 évi kutatását írja le és mely könyv azóta is az egyik legfontosabb hivatkozási anyag a kutatók körében.
A természetet, mint a nagy összefüggések rendszerét látta, így szükségszerűen az ökológia mellett kötött ki. Humboldt és Darwin példáján elindulva már 16 évesen ezt írta naplójába: "Életem célja, hogy trópusi zoológus legyek". Ez az életcél csak 50 éves korára teljesedett be, amikor már három sikeres könyv, és több mint ötven tudományos közlemény szerzője volt.
1937 és 1946 között a dr. Dudich Endre professzor által vezetett Állatrendszertani és Állatföldrajzi Tanszéken kezdte meg tevékenységét, eleinte mint fizetés nélküli gyakornok majd tanársegéd, később adjunktus. 1944-ben habilitált. Ezután a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott, majd 1951-ben tudományos kutatóként visszatért az egyetemre, ahol az MTA Talajzoológiai Tanszékének egyik alapítója. Mindezalatt az egyetem neve többször is megváltozik. 1945-ben először a "Királyi Magyar" tűnik el a nevéből és lesz "Budapesti" 5 évvel később Rákosiékat már a Pázmány név is irritálja, így lesz végül az intézmény neve Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Balogh János 1952-ben elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa, majd két évre rá a biológiai tudomány doktora címet. 1965-ben már az MTA levelező tagja, 1966-tól pedig egyetemi tanár. Dr. Dudich Endre nyugdíjba menetele után (1967) átveszi az ELTE Bölcsészkarán Dudich által alapított Állatrendszertani tanszék vezetését, mely 1973-ban Állatrendszertani és Ökológiai tanszék néven működik tovább. Balogh János egészen 1987-ig vezeti a tanszéket, emellett 1970-től a Talajzoológiai Tanszék kutatócsoportjának vezetője is. Az oktatásban elsősorban az ökológia tantárgy megalapozásával vett részt a biológus és a biológiatanár szakos hallgatóknál, de örömmel jártak óráira az első éves földtudomány szakos hallgatók is, akiknek figyelmét a Föld nagy ökológiai problémáira irányította.
1973-ban az MTA rendes tagja lesz. Az MTA Biológiai Osztályának alelnöke volt 1970--től 1973-ig, majd az elnöke 1973 és 1980 között. 1984-2002 professzor emeritus. 1985-ben az ELTE díszdoktorává avatta. Az Osztrák Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett 1986-ban.
1959-től több rádiós és televíziós sorozat szerzője, tanácsadója. 1963-ban (harmadszori felterjesztés után) megkapja a Kossuth-díjat és vele végre az útlevelét is. Mintha csak erre vártak volna az UNESCO-nál. 1963-ban megbízást kap a trópusi talajok kutatására. Megvalósul tehát élete álma, eljut a trópusokra. A kiinduló feladat a még érintetlen kongói őserdő, az ültetvények és a termesztésből kivont, degradált területek talajának zoológiai összehasonlítása volt. Ez az alapfeladat később trópusi őserdők világszinten folyó talajzoológiai kutatásává bővült. Az ezt követő harminc évben 34 trópusi expedíciót vezet az utolsót 87 évesen.
Útjainak többségére a szinte teljes pénztelenség a jellemző, munkáját nagy adag humorérzéke segíti. "Egy idő után körös-körül az egész földön már minden magyar tudta, hogy van egy őrült, öregedő tudós, aki az orrával túrja az erdőt, és nincsen neki semmije, csak a hátizsákja meg a lelkesedése" - írja a Túrkevétől Óceániáig c. könyvében.
Fő kutatási területe a szavannák és a trópusi őserdők nagyrészt ismeretlen talajfaunája volt Afrikában, majd Dél-Amerikában, elsősorban az Andok és Amazónia területén. A trópuson töltött idő együttesen hat évnél is többet tesz ki. 1963-1995 között Afrikán és Dél Amerikán kívül Ázsiába, Új Guineába, Ausztráliába, Óceániába és Új-Kaledóniába szervezett expedíciókat. Az ott gyűjtött anyagok feldolgozásából publikációk százai jelentek meg szerte a világon. Szomorú, hogy az anyag ma már pótolhatatlan és megismételhetetlen kutatásokról szól, tekintve hogy egy része az azóta már teljesen kiirtott őserdőket képviseli.
Munkásságának elismeréseképpen 1963-ban Kossuth-díjjal, 1993-ban Széchenyi- és Pro Natura-díjjal, 1995-ben Akadémiai Aranyéremmel tüntették ki, 1999-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat és a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját, 2000-ben a Magyar Köztársaság Középkeresztje csillagokkal kitüntetést, 2001-ben pedig a Corvin-lánc birtokosa.
Balogh János professzor 2002. augusztus 16-án, életének 90. évében hunyt el.
***
Balogh János professzor rendkívül sokat olvasva, csodálatos érzékkel, hazánkban elsőnek mutatott rá bolygónk múltbeli és jelenlegi működésével kapcsolatos összefüggésekre és problémákra. Ő beszélt elsőként az egyetemi hallgatóknak többek között az oxigénes légkör abiotikus és biotikus evolúciótól függő alakulásának kapcsolatairól, vagy a kontinens-vándorlások ökológiai hatásáról és zoológiai bizonyíthatóságáról.
Kitűnő előadó képességgel rendelkezett, személyes élményeit is mindig beleszőtte a mondandójába, lebilincselve ezzel a hallgatóságot. Szívesen beszélgetett a tanszék szakdolgozatos vagy doktorandusz hallgatóival is, ilyenkor igen élvezetes formában hallhattak trópusi kutató-expedícióiról és további terveiről. Rendkívüli mértékben tudta lelkesíteni fiatal hallgatóit. Volt olyan hallgató is, aki Balogh professzor előadásainak hatására tanult meg franciául, hogy majdan részt vehessen egy ilyen expedíción.
Tudományos munkássága mellett minden alkalmat megragadott, élve a televízió, a rádió adta lehetőséggel, hogy felhívja a figyelmet az élő bolygónkat veszélyeztető problémákra (már 1971-ben, az elsők közt rámutatott a felmelegedés veszélyére), az erdők, a vizek, a levegő védelmére.
Nem vetette meg, sőt felismerte a tudományos népszerűsítés rendkívüli fontosságát, ezért elfogadta az iskolák és más intézmények különböző populáris előadásokra szóló felkéréseit. Egyik, az Akadémián elhangzott beszédében azt hangsúlyozta, hogy az ezredforduló táján a tudományt népszerűsítő tudós legalább olyan fontos, mint a kutató tudós. Álláspontját azzal indokolta, hogy napjainkban a tudomány felgyorsult, az új ismeretek hagyományos, iskolai átadása nem tud a fejlődéssel lépést tartani. Az átadást "rövidre kell zárni", ehhez kell a média, főképp a rádió és a televízió.
Rendkívül népszerű volt és igen elismert A Napsugár nyomábancímű TV-filmsorozata. Egész generációk nőttek fel az Expedícióval a Föld körül, a Miniexpedíció, a Magnóval a világ körül azÉrdekes szigetek, a Muzsikáló természet című sorozatain. Kiemelkedő volt a Duna TV-ben bemutatott két sorozat: a Lesz-e Holnap? és az Út a jövőnkbe tíz illetve húsz részben. Ez utóbbit azEurópai Napenergia Bizottság nemzetközi kitüntetésben részesítette. Előadásaival a TV-ben egészen haláláig szót emelt a "megsebzett bolygó"-ért.
Török János mondta Balogh János születésének 100. évfordulójára rendezett emlékülésen, hogy Balogh János nem csak a nemzet ökológusa, de "a nemzet tudósa" is volt és ha volna ilyen cím, akkor posztumusz is járna neki. És valóban. Hermann Ottó óta aligha volt hazánkban olyan személyiség, aki a tudományt és az ismeretterjesztést olyan magas szinten művelte volna, mint dr. Balogh János.
A negyedik osztály elvégzése után a kitűnően tanuló hadiárvát felveszik a budapesti Protestáns Országos Árvaházba, ahonnan a legendás Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba íratják be. Az ottani "ragyogó tanárok ragyogó lélektani kezeléssel" fogadták - írja.
14 éves korában irodalmi vénáját is megmutatta. Hatodik osztályosan megnyerte az iskola novellapályázatát, versei, prózai írásai jelentek meg, s az önképzőkör ifjúsági elnökévé választották. Aztán jött a "sorsdöntő stanicli", ami mindent megváltoztatott. Az élete új irányt vett. Az állandóan éhes árvaházi gyermek ("az árvaházi nyolc évből kb. öt éven át reggeltől estig éhes voltam") újságpapírba csomagolt olcsó nápolyitörmeléket vásárolt, s mikor megette, a csomagolását széthajtogatva az 1901-es Természettudományi Közlöny egyik oldalát tartotta a kezében. Ezen Bíró Lajos egyik Hermann Ottónak címzett levelét találta, melyben Új-Guineai útjáról számolt be. Hermann Ottó tudományos munkássága, Bíró Lajos pedig a világlátása miatt Balogh János életét meghatározó örök példaképekké váltak. Valahol ezzel a staniclivel kezdődött az általunk ismert Balogh János története.
Érettségi után a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) Bölcsészettudományi Karának természetrajz-földrajz szakára jelentkezett. A gimnázium után így a Horthy-kollégium következett s az egyetem – olyan híres barátokkal, mint László Gyula történész, Kollányi Ágoston természetfilmes, Móczár László zoológus professzor, Kerekes József geológus Cholnoky Jenő professzor, Kaszab Zoltán zoológus.
Egyetemre jár, de már kutatja a pókokat. 17 évesen nekihasal aSas-hegynek, és 20 évesen már publikál. Az egyetem elvégzése után 1935-ben bölcsész doktorátust szerez (zoológia doktora) és megírja az első könyvét A Sashegy pókfaunája címmel, melyben 1930-tól kezdődő 4 évi kutatását írja le és mely könyv azóta is az egyik legfontosabb hivatkozási anyag a kutatók körében.
A természetet, mint a nagy összefüggések rendszerét látta, így szükségszerűen az ökológia mellett kötött ki. Humboldt és Darwin példáján elindulva már 16 évesen ezt írta naplójába: "Életem célja, hogy trópusi zoológus legyek". Ez az életcél csak 50 éves korára teljesedett be, amikor már három sikeres könyv, és több mint ötven tudományos közlemény szerzője volt.
1937 és 1946 között a dr. Dudich Endre professzor által vezetett Állatrendszertani és Állatföldrajzi Tanszéken kezdte meg tevékenységét, eleinte mint fizetés nélküli gyakornok majd tanársegéd, később adjunktus. 1944-ben habilitált. Ezután a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott, majd 1951-ben tudományos kutatóként visszatért az egyetemre, ahol az MTA Talajzoológiai Tanszékének egyik alapítója. Mindezalatt az egyetem neve többször is megváltozik. 1945-ben először a "Királyi Magyar" tűnik el a nevéből és lesz "Budapesti" 5 évvel később Rákosiékat már a Pázmány név is irritálja, így lesz végül az intézmény neve Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Balogh János 1952-ben elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa, majd két évre rá a biológiai tudomány doktora címet. 1965-ben már az MTA levelező tagja, 1966-tól pedig egyetemi tanár. Dr. Dudich Endre nyugdíjba menetele után (1967) átveszi az ELTE Bölcsészkarán Dudich által alapított Állatrendszertani tanszék vezetését, mely 1973-ban Állatrendszertani és Ökológiai tanszék néven működik tovább. Balogh János egészen 1987-ig vezeti a tanszéket, emellett 1970-től a Talajzoológiai Tanszék kutatócsoportjának vezetője is. Az oktatásban elsősorban az ökológia tantárgy megalapozásával vett részt a biológus és a biológiatanár szakos hallgatóknál, de örömmel jártak óráira az első éves földtudomány szakos hallgatók is, akiknek figyelmét a Föld nagy ökológiai problémáira irányította.
1973-ban az MTA rendes tagja lesz. Az MTA Biológiai Osztályának alelnöke volt 1970--től 1973-ig, majd az elnöke 1973 és 1980 között. 1984-2002 professzor emeritus. 1985-ben az ELTE díszdoktorává avatta. Az Osztrák Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett 1986-ban.
1959-től több rádiós és televíziós sorozat szerzője, tanácsadója. 1963-ban (harmadszori felterjesztés után) megkapja a Kossuth-díjat és vele végre az útlevelét is. Mintha csak erre vártak volna az UNESCO-nál. 1963-ban megbízást kap a trópusi talajok kutatására. Megvalósul tehát élete álma, eljut a trópusokra. A kiinduló feladat a még érintetlen kongói őserdő, az ültetvények és a termesztésből kivont, degradált területek talajának zoológiai összehasonlítása volt. Ez az alapfeladat később trópusi őserdők világszinten folyó talajzoológiai kutatásává bővült. Az ezt követő harminc évben 34 trópusi expedíciót vezet az utolsót 87 évesen.
Útjainak többségére a szinte teljes pénztelenség a jellemző, munkáját nagy adag humorérzéke segíti. "Egy idő után körös-körül az egész földön már minden magyar tudta, hogy van egy őrült, öregedő tudós, aki az orrával túrja az erdőt, és nincsen neki semmije, csak a hátizsákja meg a lelkesedése" - írja a Túrkevétől Óceániáig c. könyvében.
Fő kutatási területe a szavannák és a trópusi őserdők nagyrészt ismeretlen talajfaunája volt Afrikában, majd Dél-Amerikában, elsősorban az Andok és Amazónia területén. A trópuson töltött idő együttesen hat évnél is többet tesz ki. 1963-1995 között Afrikán és Dél Amerikán kívül Ázsiába, Új Guineába, Ausztráliába, Óceániába és Új-Kaledóniába szervezett expedíciókat. Az ott gyűjtött anyagok feldolgozásából publikációk százai jelentek meg szerte a világon. Szomorú, hogy az anyag ma már pótolhatatlan és megismételhetetlen kutatásokról szól, tekintve hogy egy része az azóta már teljesen kiirtott őserdőket képviseli.
Munkásságának elismeréseképpen 1963-ban Kossuth-díjjal, 1993-ban Széchenyi- és Pro Natura-díjjal, 1995-ben Akadémiai Aranyéremmel tüntették ki, 1999-ben megkapta a Magyar Örökség-díjat és a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját, 2000-ben a Magyar Köztársaság Középkeresztje csillagokkal kitüntetést, 2001-ben pedig a Corvin-lánc birtokosa.
Balogh János professzor 2002. augusztus 16-án, életének 90. évében hunyt el.
***
Balogh János professzor rendkívül sokat olvasva, csodálatos érzékkel, hazánkban elsőnek mutatott rá bolygónk múltbeli és jelenlegi működésével kapcsolatos összefüggésekre és problémákra. Ő beszélt elsőként az egyetemi hallgatóknak többek között az oxigénes légkör abiotikus és biotikus evolúciótól függő alakulásának kapcsolatairól, vagy a kontinens-vándorlások ökológiai hatásáról és zoológiai bizonyíthatóságáról.
Kitűnő előadó képességgel rendelkezett, személyes élményeit is mindig beleszőtte a mondandójába, lebilincselve ezzel a hallgatóságot. Szívesen beszélgetett a tanszék szakdolgozatos vagy doktorandusz hallgatóival is, ilyenkor igen élvezetes formában hallhattak trópusi kutató-expedícióiról és további terveiről. Rendkívüli mértékben tudta lelkesíteni fiatal hallgatóit. Volt olyan hallgató is, aki Balogh professzor előadásainak hatására tanult meg franciául, hogy majdan részt vehessen egy ilyen expedíción.
Tudományos munkássága mellett minden alkalmat megragadott, élve a televízió, a rádió adta lehetőséggel, hogy felhívja a figyelmet az élő bolygónkat veszélyeztető problémákra (már 1971-ben, az elsők közt rámutatott a felmelegedés veszélyére), az erdők, a vizek, a levegő védelmére.
Nem vetette meg, sőt felismerte a tudományos népszerűsítés rendkívüli fontosságát, ezért elfogadta az iskolák és más intézmények különböző populáris előadásokra szóló felkéréseit. Egyik, az Akadémián elhangzott beszédében azt hangsúlyozta, hogy az ezredforduló táján a tudományt népszerűsítő tudós legalább olyan fontos, mint a kutató tudós. Álláspontját azzal indokolta, hogy napjainkban a tudomány felgyorsult, az új ismeretek hagyományos, iskolai átadása nem tud a fejlődéssel lépést tartani. Az átadást "rövidre kell zárni", ehhez kell a média, főképp a rádió és a televízió.
Rendkívül népszerű volt és igen elismert A Napsugár nyomábancímű TV-filmsorozata. Egész generációk nőttek fel az Expedícióval a Föld körül, a Miniexpedíció, a Magnóval a világ körül azÉrdekes szigetek, a Muzsikáló természet című sorozatain. Kiemelkedő volt a Duna TV-ben bemutatott két sorozat: a Lesz-e Holnap? és az Út a jövőnkbe tíz illetve húsz részben. Ez utóbbit azEurópai Napenergia Bizottság nemzetközi kitüntetésben részesítette. Előadásaival a TV-ben egészen haláláig szót emelt a "megsebzett bolygó"-ért.
Török János mondta Balogh János születésének 100. évfordulójára rendezett emlékülésen, hogy Balogh János nem csak a nemzet ökológusa, de "a nemzet tudósa" is volt és ha volna ilyen cím, akkor posztumusz is járna neki. És valóban. Hermann Ottó óta aligha volt hazánkban olyan személyiség, aki a tudományt és az ismeretterjesztést olyan magas szinten művelte volna, mint dr. Balogh János.
(A fenti életrajz a kincsestár.radio.hu-n hajdanán megjelent anyag számtalan egyéb forrás felhasználásával kiegészített, javított átirata. Ahány forrásból próbáltam Balogh János szakmai életrajzát kibogozni, annyiféle évszámra és félrevezető infóra bukkantam, és ez sajnos máig nem változott. Ezért nem is kezdtem bele ezen az oldalon Balogh János professzor életrajzának megírásába, csak több mint 10 évvel a halála után. Igyekeztem a hiányokat pótolni, a hibákat pedig javítani, ennek ellenére könnyen lehet, hogy valamely adat még mindig nem pontos, főleg ami az évszámokat illeti. Ha valaki hibát vél felfedezni a fentiekben és minden kétséget kizáróan pontos információval rendelkezik, kérem jelezze a lap alján található címen! Köszönöm.)
Könyvajánló
2005 június elején a könyvhétre jelent meg Balogh János professzornak egy addig még kiadatlan, új könyve, a Pusztuló őserdők, virágzó sivatagok. A könyv a B és T Bt. gondozásában került a könyves pultokra. A megjelenése váratlanul ért, mert bár 2005 elején egy pályázaton kapott a kiadó 1 millió forint támogatást, a könyve megjelenése szinte fű alatt történt. A könyv még kapható itt-ott.
2003 június 12-én jelent meg először aTúrkevétől Óceániáig című, a professzor írásaiból Fábián Gyula által szerkesztett életrajzi könyv. Akkora sikere volt, hogy a viszonylag nagy példányszám ellenére hamar megjelent a második kiadás is. Ma már csak antikváriumban lehet hozzájutni kis szerencsével.
Ajánlók a könyvhöz:
Balogh János: Túrkevétől Óceániáig (evelet.hu)
"Friss, tiszta, oxigéndús levegőt áraszt ez a könyv, felüdülést hoz közéletünk haragos, fullasztó áradatába. A nyugalom szigete. Olyasvalaki írta, akit csak szeretni lehet. Kedves és szerény, finom és szellemes, a naivitásig jóindulatú. Senkire sincs egy rossz szava sem; a múlt századot tekintve ez nem kis teljesítmény… "
A földgyógyász - Balogh János életvallomása (MNO)
Ajánlók a könyvhöz:
Balogh János: Túrkevétől Óceániáig (evelet.hu)
"Friss, tiszta, oxigéndús levegőt áraszt ez a könyv, felüdülést hoz közéletünk haragos, fullasztó áradatába. A nyugalom szigete. Olyasvalaki írta, akit csak szeretni lehet. Kedves és szerény, finom és szellemes, a naivitásig jóindulatú. Senkire sincs egy rossz szava sem; a múlt századot tekintve ez nem kis teljesítmény… "
A földgyógyász - Balogh János életvallomása (MNO)
******
Kincsestár törölve
Such György a Magyar Rádió "semleges" elnöke, akinek a Kossuth Rádió hagyományos szignáljának megszüntetését is köszönhettük többek között, 2006-os kinevezése után nem sokkal " arculatváltás" címszóval egyetlen tollvonással elérhetetlenné tetette a Magyar Rádió honlapjának legértékesebb részeit, a több magyar és nemzetközi díjat is nyert Kincsestárat, mely sok más a nemzet számára értékes, sőt történelmi jelentőségű archív anyag mellett Balogh János professzor szinte egész életművéről is adott áttekintést.
(Erről és úgy általában a Magyar Rádiónál Such György óta tapasztalható jelenségekről a Társaság a Közszolgálati Rádióért honlapján olvasgathatunk.)
A Magyar Rádió Kincsestárának lelkes munkatársai által készített összeállításban hozzáférhető volt többek közt Balogh János rádióban elhangzott műsorainak teljes anyaga is, melyek témái ma is ugyanolyan aktuálisak. Ha belehallgatott az ember ezekbe, olyan érzése támadt, mintha a professzor ma is köztünk lenne.
Mintegy hét évvel Such György után az írott anyagok újra elérhetővé váltak, de csak a Google-on keresztül, hiányosan, hibásan.
Az értékes hangarchívum azonban azóta sem került vissza a rádió honlapjára s mivel a professzor műsorait már nem sugározzák, (mondván, hogy a mai gyermekeknek és fiatalabb korosztálynak már túlontúl retró) egész generációk nőnek úgy fel, hogy nem tudják ki is volt Balogh János, és legfőképp nem kaphatnak tőle olyan élményeket mint akik még életében hallgattuk őt, vagy tanultunk tőle.
Bár egy kedves olvasó révén sikerült megszereznem Balogh János professzor műsorai többségének hanganyagát, ezen a honlapon nem tehetem őket közzé. A szerzői jogokat ugyanis a professzor átruházta a Magyar Rádióra, így a kör bezárult.
Van abban valami, hogy a hang- és a képminőség, a vágások, stb. már nem felelnek meg a mai kornak, de kérdem én, akkor miért nem teszik közkinccsé az anyagot? Mert Balogh Jánost mellőzni úgy, hogy közben ülnek a szerzői jogokon, véleményem szerint megbocsáthatatlan bún.
(Erről és úgy általában a Magyar Rádiónál Such György óta tapasztalható jelenségekről a Társaság a Közszolgálati Rádióért honlapján olvasgathatunk.)
A Magyar Rádió Kincsestárának lelkes munkatársai által készített összeállításban hozzáférhető volt többek közt Balogh János rádióban elhangzott műsorainak teljes anyaga is, melyek témái ma is ugyanolyan aktuálisak. Ha belehallgatott az ember ezekbe, olyan érzése támadt, mintha a professzor ma is köztünk lenne.
Mintegy hét évvel Such György után az írott anyagok újra elérhetővé váltak, de csak a Google-on keresztül, hiányosan, hibásan.
Az értékes hangarchívum azonban azóta sem került vissza a rádió honlapjára s mivel a professzor műsorait már nem sugározzák, (mondván, hogy a mai gyermekeknek és fiatalabb korosztálynak már túlontúl retró) egész generációk nőnek úgy fel, hogy nem tudják ki is volt Balogh János, és legfőképp nem kaphatnak tőle olyan élményeket mint akik még életében hallgattuk őt, vagy tanultunk tőle.
Bár egy kedves olvasó révén sikerült megszereznem Balogh János professzor műsorai többségének hanganyagát, ezen a honlapon nem tehetem őket közzé. A szerzői jogokat ugyanis a professzor átruházta a Magyar Rádióra, így a kör bezárult.
Van abban valami, hogy a hang- és a képminőség, a vágások, stb. már nem felelnek meg a mai kornak, de kérdem én, akkor miért nem teszik közkinccsé az anyagot? Mert Balogh Jánost mellőzni úgy, hogy közben ülnek a szerzői jogokon, véleményem szerint megbocsáthatatlan bún.