Az infláció ugyan visszatért, gazdaságunk azonban növekedési pályán van, és a munkanélküliség is tovább csökkent – a magyarok negyedét viszont még így is fenyegeti az elszegényedés. A KSH pénteken tette közzé a magyar háztartások életszínvonaláról szóló kiadványát. Ennek gyűjtöttük össze a legfontosabb megállapításait.

Csökken a szegénység, de még nem eléggé

A magyar lakosság kicsit több, mint negyedét, egész pontosan 2,46 millió embert fenyegetett 2016-ban szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség. Ez csökkenő adat, a legrosszabb, 2012-es helyzethez képest 900 ezerrel vannak kevesebben – igaz, sokan a módszertan megváltozása miatt nem számítanak most igazán rossz helyzetűnek.

Egy ember három módon kerülhet be ebbe a körbe. A legtöbben, 1,4 millióan azok vannak, akik úgynevezett súlyos anyagi deprivációban élnek, azaz az alapvető szükségleteikben is hiányt szenvednek. Ők azok, akikre a depriváció kilenc mutatója közül legalább négy igaz, például nem tudják fűteni a lakásukat, képtelenek fizetni a hiteleiket, váratlan kiadásaikat, legalább kétnaponta nem tudnak húst enni, vagy épp nincs pénzük mosógépre, tévére, telefonra. Közel ugyanennyien élnek relatív jövedelmi szegénységben, vagyis a mediánjövedelem 60 százalékánál kevesebb pénzből. Majdnem félmillióan pedig olyan háztartásban laknak, ahol szinte soha senki nem dolgozik.

Havi százezer forintból kell megélni

Az egy főre jutó bruttó jövedelem most először lépte túl a másfélmilliós határt. Érdemesebb azonban nettóban számolni: ez alapján egy magyar átlagosan 1 millió 199 ezer forintból jött ki 2016-ban, ami havi 99 916 forintot jelent. Ez persze nem az átlagfizetés, hiszen ebbe beleszámolták a gyerekeket, nyugdíjasokat és munkanélkülieket is, és nem csak a fizetések, hanem a segélyek is beleszámítanak a végösszegbe. A mostani adat 4,2 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál.

Az összes jövedelem 70 százaléka származik a munkából, a többi nyugdíj, munkanélküli ellátás, vagy a családdal kapcsolatos segély.

Tizenegyszer jobban élnek a leggazdagabbak

Hatalmas a különbség a leggazdagabb és a legszegényebb magyarok között. Az ország legjobban élő tizedének havonta 305 ezer forintja van fejenként, a legszegényebb 10 százaléknak pedig havonta 28 ezer forintból kellene kijönnie valahogyan.

Amikor kijönnek a fizetési adatok, mindig megkapja a KSH a kritikát: miért nem a mediánt teszi közzé, ami azt mutatja, mennyiből él a „középső magyar”. Hogy miért nem, azt a statisztikai hivatal korábban már elmagyarázta nekünk, most azonban látszik, hogy az egyéb juttatásokkal együtt mi a helyzet: a társadalom 5. és 6. legjobban élő tizede havi 104, illetve 116 ezer forintból gazdálkodhat.

Óriási kockázat a gyerekvállalás

A KSH azzal büszkélkedik, hogy csökken a különbség a gyerekesek és a gyerektelenek között, de még így is az egyik legnagyobb szegénységi kockázat a gyerekvállalás, ahogy a válás is. A nagycsaládosok és az egyedülálló szülők, valamint gyerekeik az országos átlag kevesebb mint kétharmadából kell, hogy megéljenek. Azokban a családokban pedig, ahol nincs gyerek, másfélszer akkora az egy főre jutó jövedelem, mint a gyerekeseknél.

Az is egyértelműen látszik az adatokból, hogy a munkanélküliség brutális szegénységi kockázat. Az inaktív háztartásokban egy ember átlagosan havi 56 ezer forintból él, míg az aktívaknál ugyanez a szám 100 ezer forint. A legjobb ebből a szempontból a nyugdíjasok helyzete, ők havonta 109 ezer forintból gazdálkodhatnak átlagosan. Más kérdés persze, hogy nekik sokkal többet kell az egészségükre költeniük. Ahogy az is egy szomorú tény: azért is lehetnek az idősebbek jövedelmi adatai jobbak, mert a legszegényebbek közül sokan meg sem élik a nyugdíjaskort.

Budapest egy más világ

Abban nincs semmi meglepetés, hogy a legjobban a közép-magyarországi régióban (vagyis Budapesten és Pest megyében) élnek. A legrosszabb helyzetet az Észak-Alföldön mérték, ott a jövedelem csak kétharmada a Budapest környékinek, pedig már ez is javulás a korábbi évekhez képest. Észak-Magyarország sem áll jól: ott kétszer annyi segélyt fizetnek ki, mint országos átlagban.

Budapest látványosan elszakadt az ország többi részétől: egy átlagos fővárosi majdnem másfélszer annyi pénzből él meg, mint egy falusi lakos. A kisvárosokban alig jobb a helyzet, mint a falvakban, a vidék adatain egyedül a megyeszékhelyek javítanak.

A közmunka is alig segít a romákon

A romák szegénységi vagy kirekesztettségi kockázata 75 százalékos, háromszorosa az országos átlagnak. Több mint felük a legnagyobb nélkülözésben él, szinte majdnem ugyanennyien pedig relatív jövedelmi szegénységben vannak. Vagyis nem túlzás azt mondani: ha valaki romának születik, szinte biztos lehet benne, hogy reménytelen helyzetben fog élni.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy eközben hatalmas, 7,2 százalékos javulást mértek egy év alatt a romák helyzetében. A magyarázata ennek az, hogy a közmunka miatt sokkal többen számítanak hivatalosan dolgozó embernek, így legalább ehhez a mutatóhoz nem számítják őket hozzá. Az pedig már más kérdés, hogy mire elég a közmunkások havi 54 300 forintos átlagbére azon kívül, hogy ne haljanak éhen.

A fizetés majdnem fele elmegy ételre és rezsire

Nem csoda, hogy a legtöbbet ételre és italra költik a magyarok, az összes jövedelem 24 százaléka erre megy el, pedig az alkoholos italokat még csak nem is számolták ide. A pénz 21 százalékát a lakásfenntartásra fordítják – 2010-hez képest ez látványosan csökkent, elsősorban a rezsicsökkentés és az alacsonyabb törlesztőrészletek miatt. A harmadik legnagyobb tétel a munkába járás és más közlekedési kiadások, ezek a fizetések több mint tizedét viszik el.

A fiatal pesti férfiak a legboldogabbak

Amikor arról kérdezték a magyarokat, hogy mennyire érzik boldognak a saját életüket, egy tízes skálán átlagosan 6,09-es érték jött ki. Ez gyakorlatilag pontosan ugyanaz a szám, mint az elmúlt négy évben bármikor, 2013 óta 0,02 százalék volt a változás.

A legboldogabbak a fiatalok, sőt, minden korosztály elégedettebb az életével, mint a náluk idősebbek. A leginkább boldognak a házas, Budapesten élő, diplomás férfiak számítanak, akik saját vállalkozást is tudtak indítani, a legsötétebben pedig a 45 éven feletti, általános iskolát végzett, faluban élő özvegy nők látják a világot.