Hallási és látási fogyaték Nyomtatás
34. Az érzékelő ember

GYÓGYPEDAGÓGIAI ALAPISMERETEK

 

G. dr. Szabó Terézia


GYÓGYPEDAGÓGIAI ALAPISMERETEK

www.massag.hu/konyv/korsz.torekv.gyogypedagogiai_alapismeretek.doc

1. 3. 2. Hallási fogyatékosok

A hallási fogyatékosság könnyebben körülhatárolható, mint az értelmi fogyatékosság. Ez esetben a hallási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérüléséről van szó, amely a beszéd normális fejlődését megakadályozza vagy hátrányosan befolyásolja.

Aszerint, hogy a hallási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk:

1. a receptorszerv (fül)

2. a nervus cochlearis, illetve a nervus acusticus (hallóideg)

3. a cortex (a temporalis lebenyben lévő Heschl-féle tekervény) károsodása folytán (surdomutatis cortalis) létrejött hallási fogyatékosságról.

Egy-egy analizátor sérülése azonban nemcsak a specifikus, ezúttal a hallási funkció kiesését vagy gyengülését okozza, hanem a személyiségfejlődés egészét megváltoztatja. Ily módon a hallássérülés megbontja a pszichés jelenségek funkcionális egységét, a kommunikációs akadályok következtében a gondolkodási műveletek sajátosan szerveződnek, lecsökken és átalakul a külvilágról való információfelvétel, lelassul az ismeretszerzés, nehezítetté válik a szocializálódás.

A hallási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint igen sokféle változata lehet.

A hallásveszteség, illetve a hallásmaradvány többféle módszerrel vizsgálható, mérhető. A legmodernebb műszeres eljárás az audiométeres vizsgálat. Audiométerrel mérhető a hang magassága hertzben (Hz= a frekvencia vagy a rezgésszám egysége) és a hang intenzitása decibelben (dB= a hangerő logaritmikus egysége). Ezeket az értékeket audiogramban vetítjük ki (audiogram = a Hz és dB értékek koordináta-rendszerben való ábrázolása).

A hallási fogyatékosság foka szerint két nagy csoportot különítünk el:

1. nagyothallás (30-70 dB közötti hallásveszteség),

2. siketség (70 dB-nél nagyobb hallásveszteség).

A hallási fogyatékosok pedagógiai szempontból történő csoportosításához azonban e két kategória nem elégséges. A hallásfok ui. önmagában nem adhat eligazítást a hallási fogyatékos fejleszthetőségéről. A fejleszthetőség megítélésekor ezenkívül számos más körülményt is figyelembe kell venni, így pl. az iskoláskor előtti időszak történéseit, a beszédállapotot, az intelligenciaszintet, a normálistól eltérő személyiségjegyeket stb. Így a siketek és nagyothallók alcsoportjait tovább differenciáljuk.

1. 3. 2. 1. Siketek

A siketek a hallási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Súlyos hallásveszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek. A súlyosfokú hallásveszteség alsó határa a hallási funkció totális kiesése. Valamennyiükre közösen jellemző, hogy a súlyos hallásveszteség már a természetes beszédfejlődés megindulása előtt, vagy annak megindulása időszakában lép fel. Pedagógiai szempontból külön alcsoportot képeznek a dysphasiás siketek, akiknél súlyos fokú hallásveszteség és a kommunikáció olyan speciális akadályozottsága áll fenn, ami nem közvetlenül a hallásveszteség, hanem a központi idegrendszer járulékos sérüléseinek következménye.

Ismérvek:

- beszédmotorikai nehézségek,

- nehezített percepció (akadályozza a szájról-olvasás is),

- gyengébb szóemlékezet,

- a különböző verbális szimbólumok szóbeli és/vagy írásbeli integrációjának problémái.

A siketek önálló szógyűjtésre hallás útján nem, vagy csak hosszabb gyógypedagógiai ráhatás eredményeként képesek, a beszédmegértés elsősorban vizuálisan, szájrólolvasás útján történik. A siketek verbális kommunikációja jelentősen eltér az épekétől: kiejtésük különböző mértékben és formában rendellenes, szókincsük beszűkült, beszédmegértésük akadályozott, nyelvi kompetenciájuk kialakulatlan, súlyos elmaradásokat mutatnak az önálló szövegértő olvasás és az írásbeli kifejezés terén is. Elvont gondolkodási képességük, érzelmi, akartai megnyilvánulásaik szintén eltérnek a normálistól. Ezért jelentős szocializációs nehézségek jelentkeznek a megtartó emlékezet, a beszédmegértés (szájrólolvasás) és a beszédmotorika területén. A hallásveszteség említett következményei általában csökkenthetők.

A siketek személyiségfejlesztése döntően a hallási fogyatékosok nevelésére irányuló gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) tevékenység révén, korszerű technikai eszközök segítségével valósul meg. Ennek fő célkitűzései: a kommunikációs alapkészségek és képességek kialakítása és fejlesztése, a hallásnevelés, az ismeretnyújtás, a szociális magatartás korrigálása.

Az általános alkalmazott eljárás az auditiv-orális módszer. A dysphasiás siketek egy részénél ezen kívül egyéni foglalkozás keretében, előtérbe kerül az írott nyelv és daktilológia. A siketek általános iskoláiban speciális tantárgyak és tankönyvek segítségével történik a sérülések csökkentése, kompenzálása.

A siketek kommunikációs alapkészségei terén azonban a legkorszerűbb technikai eszközök alkalmazása mellett is fennmaradnak bizonyos hiányosságok.

A siketek többségükben részleges vagy teljes integráció keretében szakmunkási képesítést szereznek, kedvező esetben integráltan középiskolai és felsőfokú tanulmányokat folytatnak.

1. 3. 2. 2. Nagyothallók

A nagyothallók a hallási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Enyhe vagy közepes fokú hallásveszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek. A nagyothallóknál a hallási analizátor károsodása az élet bármely szakaszában felléphet.

A nagyothallók a beszédállapot szerint két további alcsoportot alkotnak.

Az egyik csoportba azok a nagyothallók tartoznak, akiknek verbális kommunikációja kevésbé tér el az épekétől: kiejtésük nem, vagy alig rendellenes, szókincsük kismértékben beszűkült, beszédmegértésük jó vagy közepes, nyelvi kompetenciájuk alig érintett, de nehézségek mutatkoznak az önálló szövegértő olvasás és az írásbeli kifejezés terén. Ezen alcsoport tagjai többségükben enyhén vagy közepes fokban nagyothallók. A nagyothallók másik alcsoportjába azok tartoznak, akiknek verbális kommunikációja nagyobb mértékben tér el az épekétől: kiejtésük érthető, jóllehet több hangot hibásan képeznek, szókincsük jelentősen elmaradhat az ép kortársakétól, beszédmegértésük közepesen vagy gyengén fejlett, a nyelvi kompetencia, az önálló szövegértő olvasás és az írásbeli kifejezés terén nagyobb elmaradásokat mutatnak. Ezen alcsoport tagjai többségükben súlyosan nagyothallók és a halláskárosodás a beszéd-kialakulást megelőzően léphet fel. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a beszéd kialakulása után megsiketült, tehát a beszédet természetes úton már elsajátított siketeket is, akik a beszédmegértéshez a szájrólolvasást használják. A nagyothallók a beszédet hallás útján sajátítják el, a beszéd megértésében a szájrólolvasás kiegészítő funkciót tölt be. A nagyothallók mindkét csoportjánál jelentkeznek az elvont és logikus gondolkodás, valamint az érzelmi, akarati megnyilvánulások eltérései is. A hallásveszteség említett következményei csökkenthetők, vagy adott esetben megszüntethetők.

A nagyothallók személyiségfejlesztése döntően vagy részben a hallási fogyatékosokra irányuló gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) tevékenységgel, a hangerősítés különböző korszerű technikai eszközeinek segítségével valósul meg. Ennek fő célkitűzései: a kommunikációs alapkészségek és képességek fejlesztése, a hallásnevelés, az ismeretnyújtás, és a szociális magatartás korrigálása. A nagyothallók jelentős része, függetlenül attól, hogy melyik alcsoportba tartozik, kezdettől vagy későbbi időponttól integráltan végzi általános iskolai tanulmányait. Ha a nagyothallóknál az integrált iskoláztatás feltételei nem adottak (családi helyzet, az általános iskola pozitív hozzáállása), vagy a beszédállapot rosszabb, a nagyothallók általános iskolájában tanulnak, a hallási fogyatékosok nevelésére irányuló gyógypedagógiai tevékenység segítségével. Az integrált tanulást a hallási fogyatékosok nevelésére specializált  utazó tanár segíti. A nagyothallók oktatásában általános alkalmazott eljárás az auditív-orális módszer. A nagyothallók általános iskolájában speciális tantárgyak segítségével történik a sérülések csökkentése, kompenzálása.

A nagyothallók egy része integráltan szakmunkási képesítést szerez, másik része hasonlóan integráltan középiskolai, esetenként felsőfokú tanulmányokat végez.

1. 3. 3. Látási fogyatékosok

A látási fogyatékosság jellemzését a hallási fogyatékosság analógiájára építhetjük fel. Ez esetben jól körülhatárolható fogyatékossági típusról van szó. Itt a látási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérülésével állunk szemben, amely az ember számára oly fontos vizuális tapasztalatszerzést teljesen vagy részlegesen megakadályozza.

Aszerint, hogy a látási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk:

1. a receptorszerv (szem)

2. a nervus opcitus, illetve a tractus opticus (látóideg) és a

3. cortex (az occipitális lebenyben levő fissura calcarina) károsodása folytán előálló látási fogyatékosságról.

Természetszerűleg a látási analizátor sem csak a látási funkció kiesését vagy gyengülését okozza, hanem megváltoztatja a személyiségfejlődés egészét is.

A vizuális akadályozottság következtében a látás útján történő megismerés tökéletlenné vagy teljesen lehetetlenné válik: beszűkül, illetve megváltozik az érzékelési lehetőség, a mozgás és cselekvéskorlátozottság, a környezettől való fokozott függés stb. miatt nehezítetté válik a szocializálódás.

A látási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint szintén sokféle változata van, de itt is két nagy kategóriát különítünk el:

1. gyengénlátás

2. vakság.

A látás élességét (vizus = V) a Snellen-törttel fejezzük ki. Teljes látásnál a Snellen-tört értéke 5/5=1.

Gyengénlátás az 5/50 és 5/15 Snellen-értékek közötti vizus. (az 5/50 az ép látás 1/10-ének felel meg). Az 5/50 Snellen-érték alatt vakságról beszélünk.

A látási fogyatékosok pedagógiai szempontú csoportosításához azonban csupán a látásélesség meghatározása alapján kialakított két kategória szintén nem elégséges.

Gondosan kell mérlegelni minden olyan körülményt, amely a fejleszthetőség szempontjából befolyásoló tényező lehet.

Így pl. figyelembe kell venni a látás minőségi jellemzőit (látásélesség, látótér, színlátás stb.)  a klinikai kép szerkezetét, az iskoláskor előtti időszak történéseit, az életkort, az intelligenciaszintet, a normálistól eltérő személyiségjegyeket stb.

Emeljük ki pl. a klinikai kép szerkezetének mérlegelésére vonatkozó szempontot.

Ha a látási fogyatékosságot létrehozó kórfolyamat „mozgási iránya” progrediáló (előremenő), azaz romló tendenciájú, ennek pedagógiai következményei már a beiskolázás időpontjában számolni kell.

A fejleszthetőségi prognózis megítélése nagyon nehéz, felelősségteljes feladat, komplex vizsgálódást, több szakember (szemész, pszichológus, gyógypedagógus) közreműködését igényli és a beiskolázás időpontjában nem is mindig dönthető el. A probléma lényege az, hogy azon az úton indítsuk el a látási fogyatékost, amelyen várhatóan később járnia kell, azaz, ha a beiskolázás időpontjában gyengénlátónak minősül, de biztonsággal megállapítható a kórfolyamat progrediáló volta, akkor a sikeres rehabilitáció céljából a „vakos életformára” kell felkészíteni. Minden más esetben viszont, vagy ha bármilyen „bizonytalansági” tényező merül fel a döntéskor, a szakszerű látásmegőrzés és látásnevelés a feladat.

Végeredményben a látási fogyatékosokat pedagógiai szempontból két nagy csoportba oszthatjuk:

1. a látó típusúak és

2. a tapintó típusúak

A látó típusú gyógyító nevelésben részesülő gyermekek a gyengénlátók általános iskoláiba kerülnek, ahol speciális szemüveggel és más eszközök segítségével, speciális eljárásokkal, látásukat igénybe véve (pl. síkírást tanulnak, látás útján olvasnak), végzik tanulmányaikat.

Tapintó típusú gyógyító nevelésben részesülnek, és a vakok általános iskolájában tanulnak azok a látási fogyatékosok, akik látásukat már nem vehetik igénybe: a vakok és az ún. gyakorlatilag vakok vagy aliglátók (a fényérzékenyek, az ujjalolvasók és nagytárgy-látók).Speciális eszközökkel és eljárásokkal történik személyiségfejlesztésük, pl. tapintásos írást (Braille-írást, és az ún. pontírást és domború latin betűs írást) tanulnak, olvasni hasonlóan csak tapintásútján képesek.

Alább részletesebben is jellemezzük a látási fogyatékosok két alcsoportját, a vakokat és a gyengénlátókat.

1. 3. 3. 1. Vakok

A vakok a látási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Vakok azok a gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknek látásélessége a teljes látás egytizedét nem haladja meg. Vakoknál a látási analizátor károsodása az élet bármely szakaszában felléphet.

Pedagógiai szempontból a vakok további két alcsoportba oszthatók, teljesen vakok és aliglátók. Az aliglátók kisfokú maradéklátása nem teszi lehetővé síkírás olyan szintű elsajátítását, hogy ez a készség az ismeretszerzésben felhasználható legyen.

A látásmaradvány mértéke szerint az aliglátók további három alcsoportba oszthatók:

- fényérzékenyek (a fény helyét, irányát észlelik),

- ujjolvasók (2 méteren belül meglátják az eléjük tartott kéz ujjait),

- nagytárgylátók (nagy alakú tárgyakat felismernek).

A látás teljes hiánya a vak gyermek fejlődését megváltoztatja. A tájékozódás akadályozottsága miatt mozgáskultúrájuk elszegényedik, és a vakokra jellemző mozgásformák jelentkeznek. Aliglátóknál a látásmaradvány mértékétől függően a fogyatékosság negatív hatása a mozgásfejlődésre kisebb. A vakoknál a megismerésben a hallásnak és tapintásnak van kiemelkedő szerepe. A tapasztalatszerzés korlátozottsága miatt tartalmilag szegényes vagy hibás fogalmak alakulhatnak ki. A vakság következményei kihatnak a vakok személyiségének alakulására. Az akadályozott kommunikáció miatt szocializációs problémák is jelentkeznek.

A vakok személyiségfejlesztése a látási fogyatékosokra irányuló gyógypedagógiai (tiflopedagógiai) tevékenység révén valósul meg. Fő célkitűzései: a vakság következményeinek megelőzése, enyhítése, kompenzálása, az érzékszervek, a megfigyelés, az emlékezet fejlesztése, aliglátóknál a látás nevelése.

A vakok iskolájában speciális módszerek és eszközök segítségével folyik a vakok nevelése és oktatása. Az ismeretszerzés alapja a pontírás elsajátítása. A vakok részleges vagy teljes integráció keretében meghatározott területeken szakmunkás képesítést szereznek, kedvező esetben integráltan középiskolai, majd felsőfokú tanulmányokat folytatnak.

1. 3. 3. 2. Gyengénlátók

A gyengénlátók a látási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. A gyengénlátók azok a gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknek szemüveggel korrigált látásélessége a látás egytizede és egyharmada között van. A gyengénlátás a látási analizátor károsodása következtében az élet bármely szakaszában felléphet.

A látásveszteség mértékétől és a látás minőségi tényezőitől függően a gyengénlátókra jellemző a vizuális megismerés akadályozottsága, melynek következménye a tájékozódás és a mozgáskészség korlátozottsága: elmaradt mozgásfejlődés, általános mozgásos ügyetlenség, inkoordinált mozgások, bizonytalanság. Legfeltűnőbb ez a finommotorika területén.

A gyengénlátóknál a fogyatékosság következtében negatív személyiségjegyek is kialakulhatnak: szorongás, félelem, agresszió, túlzott érzékenység.

A gyengénlátók személyiségfejlesztése a gyengénlátás és kihatásainak kiegyenlítése, az ismeretnyújtás, a jártasságok, képességek és készségek kialakítása és fejlesztése a gyengénlátókra irányuló gyógypedagógiai (tiflopedagógiai) tevékenység folyamatában valósul meg.

A látássérülés következményei megelőzhetők, csökkenthetők vagy megszüntethetők.

A gyengénlátók jelentős része kezdettől vagy egy későbbi időponttól integráltan végzi általános iskolai tanulmányait.

Az integrált tanulást a látási fogyatékosok nevelésére specializált utazótanár segíti. Ha a gyengénlátóknál az integrált iskoláztatás feltételei nem adottak, a gyengénlátók a gyengénlátók általános iskolájában tanulnak. Nevelésük és oktatásuk speciális oktatási és optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapintási analizátor kompenzatív működésének is.

A gyengénlátók nagy része integráltan szakmunkás képesítést szerez, illetve középiskola, majd felsőfokú tanulmányokat végez.