Életminőség-tesztmondatok- 31. |
Írta: Jenő |
2015. március 31. kedd, 06:42 |
N A G Y J E N C I K L O P É D I A EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
31. Komjáthy Jenő NINCSEN BOCSÁNAT! Sorrow is knowledge BYRON: MANFRED I. 1.
Vétkeztél, ember? Jaj neked!
Jóvá többé nem teheted,
Örökre a fejedre lázad.
A Természet igaz biró,
Viseld el, mit reád kiró:
Nincsen bocsánat!
Hiába könny, hiába vér;
A rossz termékeny és pazér,
S nem törli el a bűnt a bánat
A vér megint csak vért kiált,
Ha elfogadtad, mit kinált:
Nincsen bocsánat!
Bajtársad engesztelheted,
Nem az örök Természetet,
Mert urad ő, nem léha társad.
Egy élet neki semmiség,
Hiába szolgáltatsz misét:
Nincsen bocsánat!
A Természet nem cinkosod,
A vért soha le nem mosod,
Viselje a csapást, ki támad!
Igazságos s kegyetlen ő,
Mert igaz és egyetlen ő:
Nincsen bocsánat!
Hiába vagy másokra bősz,
Te vagy, te vagy a felelős!
Bűn árnya jár mindenütt utánad.
Parázna volt és szapora
Mindenha Sátán tábora:
Nincsen bocsánat!
Büntessed, ostorozd magad,
Míg szíved ketté nem szakad,
S minden csöpp véred szét nem árad!
A fájdalom nagy tanitó:
Magad fölött légy te biró,
Ha nincs bocsánat.
Emeld föl vérző homlokod,
Ha nem lehet lerontanod,
Mely bosszuért kiált, a vádat!
Legyen az önvád emelőd,
Szentté a dac avassa őt,
Ha nincs bocsánat.
Hagyd omlani, mi összedőlt,
S a fájdalom lesz nevelőd,
Tudás forrása lesz a bánat.
A szenvedés nagy hatalom,
Új, bűvölő világba von,
Hol nincs bocsánat!
Még bánatodra büszke léssz,
Tenátkodat viselni kész,
S hogy meg nem ejte korcs alázat.
És áldod ama nagy birót,
Kinek örök törvénye szólt:
Nincsen bocsánat!
[Szenic, 1891. április 17.] *
Úgy (f)élsz a társadalomban, államban, mint egy megtűrt, szegény távoli rokon? Bezzeg gyerek, mintaférj, mintapolgár – aki nem mer „rosszalkodni” , kirúgni a hámból
*
Elzárkózva cigányoktól, zsidóktól, bevándorlóktól lassan, de biztosan elszegényíti, elzáposítja életét Mint amikor a fiúk az elfojtott vágy parazsát körbeállva lepisilik… Abban a hiszemben él-hal: csak a kevés kiválasztott lehet boldog!
*
Már újszülöttként inkubátorban kezdte - védett munkahelyen végzi Csírájában elfojtod vagy nem ápolva ölöd az életszínesítő-életízesítő sokféle emberi-állati kapcsolataid… Idegen a hely, a klíma, a szokások, a gesztusok, az ízek: nem élet ez!
*
Féligazságod kevesebb, mint a semmi, mert úgy hiszed, hogy egész Bedől a reklámoknak, s elhiszi: ő is megérdemelné a luxusjachtot… Akár csalva is nyer a versenyben: kit ért ma több és nagyobb baj? Sokkoló, ha meghal a szolgálat-elsunnyogó szimuláns példakép
*
Tiltott doppinggal ér el ereje feletti teljesítményt, majd egyszer s mindenkorra lerokkan, még járni sem tud Jó szándékúan hamisít, plagizál „kuruc verseket”, mert abból amúgy kevés maradt - a sajátjaival meg fél kiállni…
*
A végrendelkezés és lelked megbékítése helyett: „Sose halunk meg!” Szétosztottad mindened, majd istent átkozod, mintha Ő kérte volna Csak egy ételt tanultál főzni, de annak minden nap más nevet adsz!? Alkoholmámorban zseniálisnak tűnő vers: örök csalódott másnapos
*
Nemcsak egy veszélyt, betegséget, de önmagad is túl lehet élni?! Ez a földi élet még nem az igazi fellépés, ez még csak az edzés, az előkészület, (fő)próbaidő Életrajzod megírhatod csak passzív-szenvedő igealakokat használva
*
Összetöri az igazmondó tükröt, ha az neki éppen nem tetszőt mond A barátaidtól hízelgést vár – a mesékben mindig másra ismer rá… Nem látod a fáktól az erdőt – elveszel a részletekben Csak az tartja benne a lelket, hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is
*
A gyerekhez vagy a kezdőhöz mérve lesz elégedett teljesítményével A szexuális s a szellemi önkielégítés okozta kéj nem mély, de sekély A lelki frontokon töltött év „duplán számít”, vagyis rövidítik életed… Spontán vicced olyan mint amit százszor próbáltak és mondogattak
*
Pátosza olyan hamis, mint a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken Mintha mindig arra figyelne, hogy háta mögött épp nem nevetik-e ki Megszólalásig és utána is megtévesztően jó hamisítvány az élete Mint az egyszeri hályogkovács: nem mer élni, mióta túl sokat tud…
*
Mintha színpadon élnél a nézőkre figyelve: átjön-e az alakításod? Piócaként tapadtál a Mesterre, de csak különcségeit vetted át tőle… Korán keltél és büszkén sokat melóztál, elsorvadt tested autó viszi Átmeneti mesterséges paradicsom ára: tartós-végleges pokoli kín…
*
Mióta egy ideig éhezett, azóta csak az evésre gondol, eszik, spájzol A kenyérkereset neki a túlélésért folyó létharc átmilitarizálja életét! Minden hétfőn új életet kezd – a kudarc után még a régin is ront… Értetlenül áll, ha nem úgy fogalmazol, ahogy az ő új Biblia fordítása
Egész élete merő esetlegesség: lehetne más is, másutt is, mással is… Ő csak mondja-teszi a magáét: érzéketlen a baráti körei reakcióira Úgy érzi magát modern embernek, ha szakértőktől kap életcélokat Mint aki szoborpózokba merevedik, amíg egy turista tesz a kalapba
*
Ő olyan tökéletes mint egy földönjáró Angyal, és éppoly kegyetlen is Élete csalódott háborgás: hát nem egy giccses forgatókönyv az alap? Szellemi önvédelemből hermetikusan bezárkózik: így azt szívja be a fekete dobozban, amit kilehel– a saját levében fő…
*
Túl sok kereszt nyomja a vállad: megrogysz, legörbülsz, eltörpülsz… Hiszi, akkor repül szabadon, ha minden kötelesség terhét ledobja Úgy beszél, játszik és udvarol, hogy közben ezeket agyonelemezgeti A kutyának csak egy arca ismerős: az idegent megugató, rávicsorogó
*
Vitorlása teljesen ki van szolgáltatva a szelek játékának, mert nincs tőkesúlya, fundamentuma, amitől kormányozható lenne Mint a három kismalac mesében az a kettő, aki nem kőből épít házat, és az első nagyobb szélvihar elfújja fölüle…
*
Annyira második természetévé lettek már a beleoltott szokásai, hogy meg is vakultak - automatikusan követi, de nem tud róluk Meghalt mielőtt épített volna egy házat, vagy írt volna egy jó könyvet, vagy ültetett volna csak egy fát is…
*
Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt, de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni Százhúsz éves lett – életéről szóló élménybeszámolója 12 perc… Az elrévedésből többé nem akarsz visszaevezni az innenső partra?
*
Az ötperces kóbor numeránál, házastársi kötelességnél biztosra kell menned: jöjjön a mesterséges viagrás erekció… Hiszel a jósnőnek, bármennyire dodonai is a jóslata, vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl (mi mást is tenne…)
*
Szégyelled bevallani szerzett bajod, a frigiditásod, ha a fiúd is impotenssé ócsárolod, akkor legalább kvittek vagytok Minden belefőtt ételébe-életébe: „csak” a megbolondító íz hiányzik! Csak olyanok társaságát keresi, akikhez képest ő azért még mindig…
*
A Törvény előtt védhetően jó szülő, csak az anyasági plusz hiányzik Úgy nő fel gyereke, hogy naponta hallja: feláldozta érte boldogságát Minden szenvedés nemesít? Hány testi „nyomorék” embergyűlölő? Mi lett volna, ha a kőszívű ember végrendelete dönt fiai pályájában?
*
Amíg tart az ital hatása: erősnek, okosnak, bátornak érzed magad Ha már többször a nagy pálinkás/fröccsös pohár fenekére néztél, akkor van merszed kezdeményezni/a lányok fenekét megpaskolni Örök beváltatlan ígéret maradtál – s elkallódtál a nagy nyüzsgésben
*
A szabad szólásod jogáért túl nagy árat fizettél: diliflepnid lett Fiúi tiszteletből nem gátolta, hogy apja az ő – torz – képére formálja Langyos lötty a drága sör és undok-pimasz a pincér, de neki így is jó, köszöni, ha nem szól rá/nem keveselli a borravalót
*
Addig figyeled magad, míg nem találsz egy életfelmentő betegséget! Alibi házasságban él: nem meri nyíltan vállalni a homo-szexualitását Csak halálod óráján esik le a tantusz: buzgón élted másnak az életét! Minden erőd s leleményed leköti: hogyan lógj el tanulást és munkát
|
LAST_UPDATED2 |