A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE - 10. |
Írta: Jenő |
2010. március 16. kedd, 14:02 |
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA Endrődi Sándor A RÓZSADOMBON I.
Ittfenn Budán, a Rózsadombon
Igazán rózsás a világ!
Pest úgy rémlik fel ide, mint egy
Felhőkben úszó délibáb.
Nem is igen bánom, hogy másé
Ez a kis ház, melyben lakom, -
Mikor enyém a nagy természet,
A csend, a béke, nyugalom.
Zengő madár nekem dalolgat,
Engem cirógat lombos ág,
És mézüket a kicsi méhek
Minthogyha nekem hordanák.
Oly édes itten csöndben élni
Az élet zajához közel!
Kelek az első napsugárral
És a tyúkokkal alszom el.
Míg odalenn a roppant város
Zakatol, lót-fut és liheg:
Itt esemény egy gyalog-ember,
Ki az úton végigtipeg.
Odalenn lárma, szitkozódás,
Garázda gond, füst és korom;
Itt fenn rigófütty, pitypalattyszó,
Napfény a lengő lombokon.
Odalenn hajsza, ittfenn béke,
Csillagok az éj fátyolán, -
Úgy hajlik rám a tiszta égbolt
Mintha Isten hajolna rám...
II.
Itt a dombon, hála Isten,
Jó világ van,
Kis királyként éldegélek
Ebben a kis szürke házban.
Minden vágyam teljesül, bár
Ki se mondom,
S ha elfogy a garasom, hopp!
Arra sincsen semmi gondom.
Lenézek a dulakodó
Nagy városra,
Hol az ember embertársát
Sárba löki, megtapossa. -
S egyszeriben oly kicsiny lesz
Minden ottan,
S oly nagy ittfenn, a dombon, hol
Szeretet és nyugalom van.
Szívem szinte összeolvad
A nagy éggel,
S átölelné a világot
Egyetlenegy öleléssel.
S napjaimat töltve nyájas
Házi körben,
Eltünődöm: mért öklözik
Egymást ott lenn a - gödörben?...
Itt a dombon, hála Isten,
Jobb világ van:
Kiskirályként éldegélek
Ebben a kis szürke házban!
*
Az élet rendjének találod,
hogy felfelé nyalsz, lefelé taposol- rád is taposnak… * Nem él a munkamegosztás előnyeivel – mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni * Ha elsőre nem sikerül a bringán egyensúlyoznod: soha életedben nem kétkerekezel * Egész nap azon dolgozol, hogy patikatisztaság legyen a lakásban, nincs szíved használni * Ha senki se szól egy jó szót hozzád, magadat dicséred, sőt még ki is tünteted * Felborítja lelki egyensúlyod, ha szívességed nem hálálják meg vagy nem rögtön viszonozzák * Nem merünk önfeledten játszani, mert attól félünk, hogy a játék hevében lehullnak álarcaink... * A megszólástól félve az utcán, később már otthon sem bolondozol, ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek * Vagy úgy élsz mintha csak egy nap lenne a világ, Vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának S távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét * A mocskos fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöd: egy pályatévesztett pap miatt, hagyod végleg lenullázódni istenhitedet * Akit egyszer hazugságon kapnak, annak soha többet nem hisznek? Vagy gyanakodva hallgatják, s neki bizonygatnia kell: most igazat mond… * Mintha nem tudnád, hogy Milyen könnyű elveszíteni a szavahihetőséget, ám annál nehezebb-keservesebb visszaszerezni? * Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, S kit hogyan talál meg.. Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni. Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni. * Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy milyen könnyű kioltani egy ember életét! A magadét éppenúgy mint bárki másét… * Elég egy csepp méreg, hogy megmérgezze a kutat?! Elég egy undok, hogy elrontsa ünnepünket * A tűzzel játszol? Elég egy szál gyufa, hogy felgyújtsuk családunk lakóházát…! * Elég egy pillanatra elszunyókálni a volánnál, s vagy vége van, vagy örök életére nyomorék (Vagy a lelkiismereted kínpadjára vonva…) * Elég egy rosszul bevert patkószeg, s elesik a ló, elveszik a csata és az ország! * Elég egy bolond, hogy rögvest százat csináljon! Pláne ha gyenge a szellemi immunrendszerük… * Felesleges hősködő ott vizslat a parton, Hátha beleesik valaki, hogy kimenthesse, Esetleg még bele is löki, hogy hős lehessen. * Kiengeded a humor csodafegyverét kezedből, már-már csak kormánypárti vicceket fogyasztasz * Nem mersz tréfálkozni, ami segítene érzésteleníteni a fájó igazságot, mert lehet lelket mélyen sebző gyilkos gúny is? * Nem fogtad fel, hogy a kés kétélű eszköz: kenyeret is szelünk vele, de embert is sebezhetünk * Olykor kevesebbet árthat egy rosszakaród, mint egy túlbuzgó segítőkész kétbalkezes kontár: nem tudva nemet mondani vagy közben leállítani egy Mekk mestert szabadítasz magadra… * Nem lett vagy maradt valaki, aki lebeszélné vagy megakadályozná, hogy mindened eladva vagyonát elkártyázza * Gyereket a bolond is tud csinálni, De fel is nevelni, s minimum 18 éven át gondját viselni? * Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van, Akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba. Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz. * Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek? Végzetes hiba, ha nem tudod, hogy ki vagy… * Ha a király messzi országot hódítana, tisztes családapák miszlikre aprítják egymást… * Mit mentesz egy süllyedő hajóról? Mit és kit mentesz előbb az égő házból? Csecsebecséket igen, a csecsemőt nem? * Pár- vagy hivatáskeresés helyett Az egész világot akarja megtéríteni, A háta mögött levő istenért megkerülve a Földet… * Röstellsz szólni, hogy szükséged van rá, Vagy nem akarsz magadon segíteni Vagy beleharapsz a segítő kézbe. * A legnehezebb annak segíteni, Aki nem is tudja, hogy mennyire segítségre szorul, Sőt: ő aggódik érted, hogy mindjárt elkárhozol… * Lenyűgöző tudása csak nyűg lesz: kérdés nélkül hiába rág át könyvhegyeket, csak beléjük temeti magát! * Mintha úgy fordulna orvoshoz, hogy nem vetkőzne akár meztelenre is és harapófogóval kéne kiszedni belőle "panaszát", * Evezz, evezz az Élet tengerén, e soha ki ne köss a szirének szigetén, de hallgasd meg őket, a füledet sem tömd be * Vagy nem ismered tested-lelked maximális terhelhetőségét, Vagy ez lesz a minimum: túlfeszíted a húrt! * Sohasem vagy benne teljesen biztos, hogy jól választottál élettársat és pályát - bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna, bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna... * Arra vagy a legbüszkébb, hogy veled soha semmi baj nem volt: megfeleltél a közvélemény elvárásainak? * Akit legjobb barátodnak hittél, akit minden titkos tervedbe beavattál, arról csak te nem tudod, hogy ő a te spiclid * Te nem fogadsz el ajándékot! Még akkor se, ha nem könyöradomány… Te mindent ki akarsz érdemelni vagy fizetni * Utánzó majom akarsz lenni – Mindig csak hasonmás, epigon, gyenge utánzat stb. Így meg is eheted, amit kinyom… * Nem adsz magadnak türelmi időt, elég ha egy nagyobbat hibázol, esetleg a kicsit is felnagyítod, és máris végleg feladod, otthagyod… * Istenben nem hiszel, de annak a vadidegen embernek igen, aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed… * Balhite balekja: Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű... * A kedvenc zenéd és ételed, mást se hallgatsz, mást se kapsz: így ebből a jóból tényleg megárt a sok. * Soha nem volt, az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz: ez nem kellemes nosztalgia, de fájdalmas elvágyódás * Olyan utópiáról ábrándozol, ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz, ami semmire nem kötelezve passzivitásra kárhoztat.. * Annyira megbízol az embertársaidban, hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod, s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára… * Minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad, már a házassági szerződésetek is többszáz oldal – mintha nem az együttélésre, de a válásra készülnél… * Minden értéked magánál tartja, utánfutóval jár s még a pincsikutyáját se bízza rá a jószomszédra... * Sokáig nem tesz szóvá semmilyen sérelmet. Majd amikor nála betelik a pohár, akkor kiborítja a bilit, hidegháborús frontot nyit… * Soha nem merül fel a gyanú benned, hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg? Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba, így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni? * Miért akar kibújni-menekülni az élet küzdelmei elől? Ellenségednek veszi, aki nem partner e játszmában, s csak akkor döbben rá az igazságra, amikor már irreverzibilisek a változások... * Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni, hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját - az árára nem gondol: ezentúl nem vesznek komolyan! * Addig imádkozol örök életért, míg a végén megkapod, s azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért. * Pénzzel sajnos túl sok mindent el lehet érni. De Te mindent azzal akarsz megvásárolni: Minden olyat, ami csak ajándékként kapható… * Mintha keresenéd a szenvedést, sőt a mártíriumot, a vértanúságot. De így csak hiú tragikomikussá váló figura leszel. * Olyan a munkát vállalsz el önként, ami testcsonkító és lélekölő, szellemirtó, s ha elhasználódsz, akkor eldobnak mint egy kicsavart citromot. * Hármat kívánhattok a jótündértől, s te nem érzed át az alkalom egyszeri jelentőségét, az élettársadnak is fontosabb, hogy lebunkózzon. Így a kezdetnél rosszabbul végzitek. * Nem számolsz a szerencse forgandóságával, s ha egyszer valami nagy szerencse ér, attól fogva bizton számítasz erre… * Annyira jólnevelt, vagy inkább szemérmes, gátlásos, aki tüntetően nem szeretne élelmesnek látszani, hogy hiába kínálják meg egyszer a finomsággal, nem fogadja el – inkább megharagszik mindenkire… * Vendégségbe hívottaddal úgy bánsz mintha ingyenkonyhára jött volna, s még ahhoz is feltételt szabsz, hogy odalökjék neki egy falás kegyelemkenyeret. * Önbüntetésként arra kárhoztatod magad, hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre, majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe! * Licitverseny folyik: Ki nyeri el „A világ legsajnálatraméltóbbja” díját? És te jó eséllyel indulsz, oly vastag a panaszkönyved * Azért csúfolnak amiről azután tényleg a legkevésbé tehetsz: testi hibáért, beszédhibáért, szüleid szegénységéért, s te ezért a föld alá bújsz szégyendben… * Azt érted igazmondáson, hogy mindenkinek mindent szemtől szembe meg kell mondani, a szemébe kell vágni: ha bandzsa, ha csúnya stb. * Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni, mint a te fejedből valamit kiverni? Nincsenek eszméid, csak rögeszméid, nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid. * Nem vagy ura, csak szolgája az izmusoknak. Először beengedted lelkedbe a megszállókat, majd kollaboráltál velük, a végén már se aktív, se passzív rezisztenciád... * Mint egy színpadon élnél a reflektorfényben, ahol sötét a nézőtér, a viszony aszimmetrikus: csak te vagy testileg-lelkileg teljesen meztelen… * Személyazonosságod is lopott? Nemcsak beletanultál, de belefagytál a szerepbe, amit anno egy vészhelyzetben kellett eljátszanod… * Lépten nyomon önigazolási kényszerben? Akkor is védekezel, ha senki nem támad, vádol!? Ordít rólad, hogy magadat se tudtad meggyőzni! * Kényszerzubbonyban szerelmeskednél, gúzsbakötve vagy egy lábon állva táncolnál? * Ha nem jó lábbal kelsz fel, akkor visszafekszel az ágyban, és ott is maradsz napestig, hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit * Nem akarsz tévedni és hibázni, ezért nem munkálkodsz semmin, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik... * Mindent egyformán fontosnak tartasz, nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani, ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni… * Aprópénzre váltod a tehetséged: cirkuszi fejszámolóművészént keresed kenyered vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett órabérben széklábakat faragsz... * Annyira csak egy dolog érdekel, izgat, hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz: ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben, de te abból életformát csinálsz... * Amíg nincs tökéletes rend és tisztaság a lakásban, addig nem kezd bele még egy könyv olvasásába sem - erre mindig csak a maradék időt fordítaná, ha lenne ilyen szabad időd... * A szart aranynak nevezed, az aranyból szart csinálsz * Mintha csak egy nap lenne a világ, úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn - utánunk a vízözön? * Vagy nem nevelődött szobatisztaságra, Vagy szégyelli, ha inkontinens lesz: letagadja és inkább nem megy el otthonról, bezárkózik és búnak ereszti fejét * Szabad versenynek veszed azt, hogy az egyikőtök egy vödörből halászik, a másik meg egy pecabottal a viharos tengeren.. |
LAST_UPDATED2 |