A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE - 9. |
Írta: Jenő |
2010. március 16. kedd, 14:01 |
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA Endrődi Sándor ÉLETKEDV
Virággal, ifjúsággal
Tündöklőn elborítva,
Mit kacérkodtok mégis
A rettentő halállal?
Jön az, jön az. S ha nem
Hát mi megyünk elébe...
De addig is, míg egyszer
Kemény tusára szállunk
A zörgő csontlegénnyel,
És ökle erejétől
Gerincünk összeroppan:
Itt a napfényes élet,
A küzdelmek világa,
A viharos hegyormok,
A rózsás földi mámor,
S tengernyi álom, eszme,
Melyért gyönyör csatázni.
Eh, bambák és bolondok
Vagytok! Nem tudtok élni.
Csak sírtok, nyöszörögtök
És gyáva lemondással
Borongtok a homályban,
Miközben elfeledtek
Örülni, felrepülni.
Nevem öreg legény már,
De vérem mindhalálig
Égő dac, lázadás lesz,
És míg ti nyomorultan
Bujkáltok lenn az árnyban:
Én emelt fővel járok
A lejtők meredélyén,
És hittel nézek vissza
Az ormok magasára,
Hol diadalmasan leng
Az Élet lobogója!
*
Az anyának elapad a teje, fáj a melle,
És nem akar szoptatni * A vadállatok maradéka már csak az állatkertben láthatók * Mérgesítenek s nincs lelki detoxikáló * Minden kereskedő pofátlanul csal, hamisít, átvág, hazudik… * Hiteled rontják a rágalmazók, És nagyon nehéz visszaszerezni * Könnyen megszerezted, De pokoli nehéz megtartani * Csak meg akartad simogatni a nyuszit, de agyonvered * Még ki se mondod, de már unod a bemagolt saját szöveged * Kórboncnok, hullamosó stb. a családban * Elsőgenerációs értelmiségi Budapesten * Túl nagy változások egy életen belül * Sose szeretted azt a munkát, amit egész éven át végeztél * Ihatatlan az ivóvíz – stratégiai termék, drága pénzért veszi * Bújt az üldözött, felé kard nyúlt barlangjában * Nem tudnak sírással megkönnyebbülni, mert az „férfiatlan” dolog * Nem tudják, hogy melyik ujjukat harapják meg * A lakásmaffia virul, az olcsó bérlakás építése hervad * Kórházban és kórházkoszton tartják az egészségeseket * Visszamenő hatályú büntetőtörvényeket hozhatnak – sose tudható, hogy amiért ma dicsérnek, ezért holnap nem akasztanak-e fel… * Nem csak az adóhatóságnál kell neked bizonyítani ártatlanságod * A legtöbb ember a párnájában fiaztatja spórolt pénzét – jobb esetben hazárdjátékra pazarolja * Önként mennek emberek kocsmai vesztőhelyekre: nyerőgépezni * Eladva házukat mindenüket felteszik egy nyeretlen kétévesre * Magukban sem bízva mindent értéket eldugnak, majd nem találják és beleőrülnek * Mindig annak a véleményét osztják, akivel legeslegutoljára beszélnek * Heroikus küzdelemben kifogja a nagyhalat, de mire a partra ér…csak csontváz. * A gyanútlan honpolgár másnak kaparja ki a gesztenyét a parázsból * Vagy nem foglalkoznak álmaikkal, avagy tényleg szó szerint értik azokat * A szent könyvek holt betűihez bilincselve rohasztják el magukat az emberek * Amíg ő nem halt meg, addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény * Hogyan lettem Saját erőfeszítéseimmel Rossznevű senki * Vagy kötelességízűvé teszi életét, vagy eléletművészkedi azt!? * Annyira irtózik a trágárságtól, hogy a prüdériába menekül * Az egyik ember csapodár, a másik meg kutyahűséggel megvert * A nők elirigylik a férfiaktól izmukat, szakállukat, hangjukat stb. * A lerafináltabb rémhírterjesztők közmegbecsülésnek örvendenek – a cáfolókat pellengérre állítják * Azt hiszik, hogy van jóbarátjuk, ezért már nem is keresik azt… * Nem tudják, hogy nem tudnak, vagy rosszul tudnak valami létfontosat * Bemagolt sablon szövegek szajkózásával próbálnak udvarolni, szépet tenni * A legminimálisabb kockázattal akarnák a legnagyobb hasznot elérni?! * A Nap mindörökre lenyugodott, örök sötétség borul a Földre * Az emberek besötétítik otthonukat, s bekötik a szemeiket * Minden feketére festenek, s mindenkin fekete szemüveg van * Annyi illemszabály vonatkozik az evésre, hogy abban öröm nincs * Egy embert minden nap kisorsolnak életét az oltáron áldozva * Senkinek nem lehet titka, mert gondolatrendőrség üzemel * Egyre több fiatal „fedezi fel” másságát a hetero kudarcok után * Ami messziről kicsinek látszik, azt kicsinek is veszik… * Sok az olyan „nagy ember”, aki közelebbről egyre kisebb lesz… * Ha már megismerték és megszerették a papot, orvost: akkor jó messzire áthelyezik * Sok az „öntörvényű” ember – fittyet hánynak a gravitációra is… * Nem ülteti el a magot, hetvenszeres termés helyett elpusztul * Nincs bátorság az önvizsgálatra, helyette intenzíven bűnbakot keresnek * Szisztematikusan rombolják a falut, gyarapítják a városi lumpenproletáriátust * Csak a föld alatt lehet építkezni és közlekedni * Azzal vigasztalod magad, hogy az emberek többsége rossz helyre, rossz időben születik: életfogytig vesztesnek * Élő embert soha nem mondhatunk boldognak? Bárkit bármikor tragédia érhet? * Átkozódsz, ami visszahull rád, mint amikor felfelé köpsz * Életed abban a fekete dobozban „éled”, ahova gyerekként beskatulyáztak * Veled nem lehet barátkozni, szövetségeseket nem keresel, de az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd * Nem mered elengedni anyukád kezét, s nem nősz fel, hanem infantilizálódsz * Nem találod meg életműfajodat, s csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra * A kutyák között király lehettél volna, de te inkább a király kutyája lettél * Tragikusnak érzed, hogy halandó vagy, de már délutánod dögunalomban telik * Vagy sótlan, vagy elsózott az ételed/életed – nem ismered a helyes mértéket * Önismeretért nem állt sorba: el-elbukik az életvizsgákon, tartósítva a frusztráltságát * Azon az órán éppen hiányoztál, ahol elmagyarázták: többet ésszel mint erővel * Tudod, hogy mérni és vágni is kell, "csak" éppen a sorrendet téveszted el * Annyira letompítod a veszélyérzéked, hogy istenkísértésben élsz: mint aki keresi a veszélyt * Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" - vagy még az utcára se mersz kimenni, hátha a fejedre esik egy tégla? * Más emberektől várod: találják ki a feladatod, szereped, másként feleslegesnek érzed magad |
LAST_UPDATED2 |