A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE - 3. |
Írta: Jenő |
2010. március 16. kedd, 12:19 |
A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE A POKOL, A „LÓ” ÉS A BALGA 3. Petri György: A FILOZÓFIÁRÓL "Esik az eső!" - mondja a kisfiú. "Na és?" - mondja a mama. Megfosztva a gyermeket a felismerés - kimondás örömétől. És így tulajdonképpen minden rossz szándék nélkül elkezdi leszoktatni a csemetét a csodálkozásról. És már be is iratta - akaratlanul - a tanfolyamra, amit úgy hirdetnek: "Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?" * Az embereket vagy nem nevelik szobatisztaságra, vagy szégyellik, ha inkontinensek lesznek: letagadják és inkább nem mennek el otthonról, bezárkóznak és búnak eresztik fejüket * Az emberek egymással úgy versenyeznek, hogy az egyikük egy vödörből halászik, a másik meg egy pecabottal a viharos tengeren... * Elegendő a puszta gyanú, bármely polgár perbe fogható és meghurcolható, ha nem tudja minden kétséget kizáróan ártatlanságát bizonyítani... * Az ország vezetőit a legjobb pókerjátékosok közül választják, akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni... * A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán egy majom bezárta magát az indítógombokhoz és mi csak kívülről izgulunk. hogy éppen mihez támad kedve, s mikor tör ki az első és utolsó atomháború... * Nincs otthonom, mert mire hazajövök már semmi nincs a helyén, ismeretlen emberekbe ütközök, akik megütköznek rajtam és hívatlan vendégként bánnak velem... * Bárhol jársz, sohasem tudhatod, mikor, honnan és ki tör rád, akár javaidara, okmányaidra, akár testi épségedre, sőt életedre... * Sohasem vagy benne teljesen biztos, hogy jól választottál élettársat és pályát - bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna, bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna... * Arra vagy a legbüszkébb, hogy életed végégig egy helyen dolgoztál, kiváló dolgozó, a munka hőse, élmunkás voltál, brigádversenyt nyertél, munkafegyelmi ügyed soha nem volt. * Annyira leiszod magad, hogy teljesen kivetkőzől magadból, az árokba esel, elalszol s onnan szednek össze, eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat, lehányod magad, szégyenkezve, magadtól undorodva szinte lopva mész haza, s nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni... * Akit legjobb barátodnak hittél, akit minden titkos tervedbe beavattál, aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett, arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt, s azóta se híre, se hamva, mégcsak megbánást sem tanúsít... * Utánzó majom - edd meg, amit a majom kinyom... * Nincs türelmi idő, elég ha egy nagyobbat hibázol, esetleg a kicsit is felnagyítják, és máris végleg kizártak a csoportból, iskolából stb. * Istenben nem hiszel, de annak a vadidegen embernek igen, aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed. Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű... * Amikor legény kell a gátra, akkor mindenki anyukája szoknyája mögé bújik, amikor a hazát kellene megvédeni, csak anyámasszony katonáit találhatunk... * Megtudják, hogy mi a kedvenc zenéd és ételed, s életed attól fogva azzal keserítik, hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz: így ebből a jóból tényleg megárt a sok. * Vagy a soha nem volt, az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz, vagy olyan utópiáról ábrándozol, ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz, ami semmire nem kötelez, s így passzivitásra kárhoztatod magad. * A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt azonnal megbírságol az állam éber rendőre, de abban senki nem gátol meg, hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd, s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd... * Hol annyira megbízol az embertársaidban, hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod, s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára, hol meg minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad, s még a pincsikutyád se bízod rá a jószomszédra... * A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet, oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet. Majd amikor nálad betelik a pohár, akkor kiborítod a bilit, s megnyitod a hidegháborús frontokat. * Soha nem merült fel a gyanú benned, hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg? Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba, így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni, így akarsz kibújni az élet küzdelmei, csatái elől? Ellenségednek veszed, aki nem partner e játszmában, s csak akkor döbbensz rá az igazságra, amikor már irreverzibilisek a változások... * Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni, hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját - arra már nem gondolsz, mi ennek az ára: senki nem veszi komolyan a szavaidat! * Addig imádkozol örök életért, míg a végén megkapod, s azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért. * Úgy bánnak veled mint a kivert kóbor kutyával, kővel dobálnak, elhajtanak, üldöznek és ütnek-vernek, vagy befognak kísérleti alanynak - legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre... * Nemcsak a vas, de minden ember, sőt minden közszolga korrumpálható - pénzzel mindent el lehet érni, több pénzzel az ellenkezőjét is. * Szegény embert az ág is húzza... * Szabad préda vagy, akire hajtóvadászatot rendeznek, s akinek az életével nem kell elszámolni, s akinek szinte semmi esélye a menekülésre, hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni... * Olyan a munkád, ami pár év alatt leamortizál, testcsonkító és lélekölő, szellemirtó, s ha elhasználódsz, akkor eldobnak mint egy kicsavart citromot. * Azt hitted, hogy te választottál, büszke vagy magadra, hogy meghódítottál egy nőt... De ellenkezőleg történt: hölgyválasz volt, s te jól bevásároltál egy zsákbamacskát, s már nincs reklamáció... * Mintha egy olyan állat lennél, aki párzás után felfal a nőstény. * Te vagy az a halász, aki kifogja az aranyhalat, aki szabadulásáért teljesíti kívánságod. Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki, aki telhetetlenül egyre többet és többet követel, míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe. * Hármat kívánhattok a jótündértől, s neked üres a hasad, így hirtelenkedve kolbászt kérsz, amire a méltán dühös feleséged rosszat kíván: nőjjön rá a kolbász az orrodra... Na, most már mit lehet tenni: a harmadik kívánságot el kell vesztegetni arra, hogy visszanyerd emberi ábrázatod... * Nem számolsz a szerencse forgandóságával, s ha egyszer valami nagy szerencse ér, attól fogva számítasz erre, mintha bérletet váltottál volna rá... * Amit neked egyszer-egyszer kegyként felajánlanak, arra a második alkalom után már jogot formálnál, amivel egyszer s mindenkorra megfosztod magad e lehetőségtől. * Úgy kínoznak, hogy a terített asztal mellé ültetnek, ahol mindenki jóízűen falatozik, s neked semmit sem adnak, maximum gúnyolódnak rajtad... * Annyira jólnevelt vagy, vagy inkább szemérmes, gátlásos, aki nem szeretne élelmesnek látszani, hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal, nem fogadod el. Mivel ezt többet nem ismétlik, te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni, ezért nemcsak éhen maradsz, de neheztelsz vendéglátódra és magadra is.. * Vendégségbe hívnak, de úgy bánnak veled mintha ingyenkonyhára jöttél volna, s még ahhoz is feltételt szabnak, hogy odalökjék neked a kegyelemkenyeret. Például el kell hangosan mondani egy imát. * Arra vagy kárhoztatva, hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre, majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe, s ennek a hiábavaló erőfeszítésnek sohasincs vége... * Azért csúfolnak a leggonoszabban és legkitartóbban, amiről azután tényleg a legkevésbé tehetsz: testi hibáért, beszédhibáért, betegségért, szüleid szegénységéért... * Azt érted igazmondáson, hogy mindenkinek mindent szemtől szembe meg kell mondani, a szemébe kell vágni: ha öreg, ha bandzsa, ha fogatlan stb. Nem ismered az elemi tapintatot... * Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni, mint a te fejedből valamit kiverni, ha oda belevettél valamit. Nincsenek eszméid, csak rögeszméid, nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid. A végén már magad sem vagy ura, csak szolgája ezeknek. Először beengedted lelkedbe a megszállókat, majd kollaboráltál velük, a végén már se aktív, se passzív rezisztenciád... * Félszívvel mész a templomba és a színházba, s csodálkozol, hogy nem történik veled semmi, semmi izgalmas önismereti szellemi kaland, semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás, purgatórium és mennybeszállás... * A napot az akasztófa alatt kezded, s ha nincs egy férfi vagy nő, aki élettársadul választ magának, akkor ez földi pályafutásod végállomása * Ha nem szorulsz rá, akkor is mesterségesen táplálnak - legjobb esetben moslékká keverik ételeid mondván, hogy úgyis egy helyre megy.. * Nem lehetnek titkaid, rólad mindent tudhatnak, el sem bújhatsz, a nyilvánosságba vagy lökve mint egy színpadon a reflektorfényben, ahol sötét a nézőtér, a viszony aszimmetrikus... * Személyazonosság lopás, visszaélnek neveddel, vagyoni és erkölcsi kárt okoznak és nem tehetsz ellene semmit... * Lépten nyomon igazoltatnak, indoklás nélkül zaklatnak, átvizsgálják autódat, sőt meg is motozhatnak... * Kényszerzubbonyban szerelmeskednél, gúzsbakötve vagy egy lábon állva táncolnál? * Ha nem jó lábbal kelsz fel, akkor visszafekszel az ágyban, és ott is maradsz napestig, hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit * Nem akarsz tévedni és hibázni, ezért nem állítasz semmit, nem munkálkodsz semmin, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik... * Mindent egyformán fontosnak tartasz, nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani, ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni, kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. - szimultán játszanál 100 sakkpartit.. * Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért, attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet, s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód és azt válaszolod, amit már tőle hallottál... * Aprópénzre váltod a tehetséged: cirkuszi fejszámoló-művészként keresed kenyered vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett órabérben széklábakat faragsz... * Annyira csak egy dolog érdekel, izgat, hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz: nem mosakszol, mosol, nem raksz rendet, alig alszol, alig eszel stb. stb. - ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben, de te ebből életformát csinálsz... * Amíg nincs tökéletes rend és tisztaság a lakásban, addig nem kezedesz bele még egy könyv olvasásába sem - erre mindig csak a maradék időt fordítanád, ha lenne ilyen szabad időd... De nincs, mert mindig találsz tennivalót, nehogy szó érje a ház elejét... * A szart aranynak nevezed, az aranyból szart csinálsz * Mintha csak egy nap lenne a világ, úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn - utánunk a vízözön? * Kölcsey Ferenc VANITATUM VANITAS Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló! Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény; A történet röpülése Csak egy sóhajtás lengése; Pára minden pompa s ék: Egy ezred egy buborék. Sándor csillogó pályája, Nyúlvadászat, őzfutás; Etele dúló csordája Patkánycsoport, foltdarázs; Mátyás dicső csatázási, Napoleon hódítási, S waterlooi diadal: Mind csak kakasviadal. A virtus nagy tűneményi Gőz, mit hagymáz lehele; A kebel lángérzeményi Vértolúlás kínjele; A vég, melyet Sokrat ére, Catonak kihulló vére, S Zrínyi Miklós szent pora Egy bohóság láncsora. És ti bölcsek, mit hozátok Ami volna szép s jeles? Mámor bírta koponyátok, Plato s Aristoteles. Bölcselkedő oktalanság, Rendbe fűzött tudatlanság, Kártyavár s légállítvány Mindenféle tudomány. Demosthén dörgő nyelvével Szitkozódó halkufár; Xenofon mézbeszédével Rokka közt mesére vár; Pindár égi szárnyalása Forró hideg dadogása; S Phidias amit farag, Berovátkolt kődarab. Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány. Holdvilág csak boldogságunk; Füst a balsors, mely elszáll; Gyertyaláng egész világunk; Egy fúvallat a halál. Vársz hírt s halhatatlanságot? Illat az, mely tölt virágot, És a rózsát, ha elhúll, Még egy perccel éli túl. Hát ne gondolj e világgal, Bölcs az, mindent ki megvet, Sorssal, virtussal, nagysággal Tudományt, hírt s életet. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, Lengjen fényben, vagy homályon Hold és nap fejünk felett, Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse, Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló! 1823. február-április |
LAST_UPDATED2 |