A LÉTROMLÁS NAGYKÖNYVE - 5. |
Írta: Jenő |
2010. március 16. kedd, 13:56 |
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA TALÁLKOZÁSEgy barátomhoz Egymás mellett ma elmegyünk: hajók,
A Te hajódon leng a büszke zászló
S felvonom én is a rongyos lobogót.
Győztes, Te futsz elől a büszke tornán
Dagasztja vásznad hazajáró szél -
Nekem száz rongyba tépve a vitorlám.
Te élsz. Én már sok halállal meghaltam.
Te zászlód mellé tűztél egy virágot -
Nekem nincs. De hát - én így is akartam.
Így kellett. Fáj mégis, hogy a hajók, lelkek,
Akikhez kötött tiszta vonzalom -
A kikötőkbe lassan szertemennek.
A bóra jő, a fogam megvacog -
Pár futó év s a messze, nyílt vizen,
A tengeren egyedül maradok.
Te tudod, merre mégy, Te nem állsz veszteg,
Az én iránytűm jaj, átkozott szerszám,
Bús ívbe leng, bomlottan körbereszket.
Hadd nézzelek ma: tán utolszor látlak -
Szerető, forró, könnyes irígységgel -
Egy percig még - azután elbocsátlak.
S egy pillantást még, könnytelent, keményet
Hadd vessek rád, mert én, bár átkozom -
Tartom a sorsommal a közösséget!
Hogy is volt, hogy mi tudtunk együtt menni
Egykor, soká, kar-karban önfeledten?
Előtted minden - előttem a semmi. -
Egymás mellett ma elmegyünk - hajók
S hogy büszke zászlód fennen leng ma, nézd:
Felvontam én is a rongyos lobogót.
Reményik Sándor
Kolozsvár, 1917 okt. 2
*
Az oroszlánt vegetáriánussá idomítanák - A rókák tyúkvédő tagozatát szerveznék… * Csikkek után kutatsz a villamosmegállóban, Megvető pillantások özönétől kísérve és sújtva - Aki egyszer lecsúszott, abba már mindenki belerúghat… * Kegyetlen játékok űznek - Gonosz ugratásokat találnak ki Pihent agyú aranyifjak, zsúrfiúk: Pl. fogadásból udvarolnak egy „csúnya lánynak”, Aki egészen beleéli magát, majd öngyilkos lesz… * Megalázó kandi kamerázás - Pénztárcát tesznek az útra a gyanútlan járókelő elé, S egy terepszínű madzagon mindig arrébb rángatják… * Egyenként mindenki Jézusra szavaz, De tömegben Barabást mentik fel, a latrot * Addig válogat, Míg két szék között a pad alá esik * Mindegy, mit rendelsz, - bár megkérdezik és kivárják - úgyis csak egyféle van: eszed, nem eszed, nem kapsz mást! * Profi, pláne dilettáns operaénekesek, hegedűsök gyakorlószobája mellett felnőni * Minden van - csak só nincsen, illetve semmi fűszer, ami megbolondítaná az ételed és az életed * Már csak a betegségedről tudsz beszélni, S abban versenyzel, hogy ki a nagyobb beteg, De itt minden erőd és beszélőkészséged beveted… * Kétlábon járó élő és nyitott panaszkönyv - Aki bebizonyítja: Ha nála van szerencsétlenebb, akkor az csal! * Egyszer volt Budán kutyavásár, De te telhetetlen mohóságodban Eladod mindened, Hogy lekopírozd szegény szomszédod szerencséjét (a kutyákat persze nem veszik, csak gazdiját verik) * Törpe vagy az óriások földjén - Sem a bútorok, sem a használati eszközök Nem rád vannak méretezve, S persze a járműveket sem tudod igénybe venni… * A csizmádra gondod van, de a lábadra nincs? * Meg van tiltva, hogy taníttasd gyerekeidet - mihamarabb nehéz fizikai munkára fogod be… * Pont azon az órán hiányoztál, Amikor az illemet, tapintatot tanították… * Bármiért felmondhatnak – mintha csak próbaidős lennél, akinek nem kell indoklást adni! * Pótolhatatlannak képzeled magad, Majd meg azt érzed, Hogy teljesen felesleges vagy a Földön, Sőt: csak egy teher, egy púp mások hátán…. * Bonus jurista – malus christianus * Természete ellenére közszereplésekre kényszerül - egy introvertált vagy agóra fóbiás szónok, mozgalmár, ügynök, agitátor… * A kvartettből senki sem zenész, Mindenki a potyakajára jött abban a hiszemben, Hogy majd a többi biztosan tud valamit muzsikálni, S így ki kell kínlódni valami elfogadható, jó kifogást… * Aki nem tud emlékezni – Ás a másik, aki nem tud felejteni * Összevont szemöldök, ráncolt homlok Arcodnak a gyakori alapállása, állapota - És a végén - nem vigyázva - így maradtál… * A hamis rágalom miatt szájára vesz a falu, Kabátlopási ügybe kevernek - S már csekély jóvátétel A hamis vádló homlokára sütött betű * Minden látszat ellened szól Még az anyád se neked hisz… Bizonyítsd be, hogy nem te vagy a bűnös * Tiszta a tányér, És meleg az étel, de rideg a kínálás de vacak a kaja, azt is sajnálják… * Még mielőtt élveznéd, Befejeznéd, sikerélményed lehetne, Mint pont előtte, pont akkor kell abbahagyni - S így csak egyre frusztráltabb és agresszívebb leszel… * Előbb vágsz, azután mérsz Előbb ugrasz, azután kérded a víz mélységét * Olcsó húsnak híg a leve Zaccból főzik a kávét és Még a cukrot is kispórolják, Hogy így összegyűljön a pénz A gyászpompát temetésre És a grandiózus síremlékre… * *
Hallgatási fogadalmat kell tenned –
Nem mondhatod el senkinek, Nem gyógyul a lelked * Úgy tesz egy ex mozgalmi társ mintha örülne, hogy találkoztatok Saját elvtársaid záratnak börtönbe * Csak zsenik és idióták vannak – Semmi átmenet, semmi átlag stb. * A deviánsok és perverzek többségben – És mindenről a többség dönt – Nincs kisebbségvédelem…! *
*
Csak csodabogár, különc maradsz… * Ne bohóckodj, mert úgy maradsz * Együtt törhetetlen – külön-külön gyenge pálcika (mint a vékony zsinegből sodort kötél) * Nem tudnak sírással megkönnyebbülni, mert az „férfiatlan” dolog * Nem tudják, hogy melyik ujjukat harapják meg * A lakásmaffia virul, az olcsó bérlakás építése hervad * Kórházban és kórházkoszton tartják az egészségeseket * Visszamenő hatályú büntetőtörvényeket hozhatnak – sose tudható, hogy amiért ma dicsérnek, ezért holnap nem akasztanak-e fel… * Nem csak az adóhatóságnál kell neked bizonyítani ártatlanságod * A legtöbb ember a párnájában fiaztatja spórolt pénzét – jobb esetben hazárdjátékra pazarolja * Önként mennek emberek kocsmai vesztőhelyekre: nyerőgépezni * Eladva házukat mindenüket felteszik egy nyeretlen kétévesre * Magukban sem bízva mindent értéket eldugnak, majd nem találják és beleőrülnek * Mindig annak a véleményét osztják, akivel legeslegutoljára beszélnek * Heroikus küzdelemben kifogja a nagyhalat, de mire a partra ér…csak csontváz. * A gyanútlan honpolgár másnak kaparja ki a gesztenyét a parázsból * Vagy nem foglalkoznak álmaikkal, avagy tényleg szó szerint értik azokat * A szent könyvek holt betűihez bilincselve rohasztják el magukat az emberek * *
Amíg ő nem halt meg,
addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény * Hogyan lettem Saját erőfeszítéseimmel Rossznevű senki * Vagy kötelességízűvé teszi életét, vagy eléletművészkedi azt!? * Annyira irtózik a trágárságtól, hogy a prüdériába menekül * Az egyik ember csapodár, a másik meg kutyahűséggel megvert * A nők elirigylik a férfiaktól izmukat, szakállukat, hangjukat stb. * A lerafináltabb rémhírterjesztők közmegbecsülésnek örvendenek – a cáfolókat pellengérre állítják * Azt hiszik, hogy van jóbarátjuk, ezért már nem is keresik azt… * Nem tudják, hogy nem tudnak, vagy rosszul tudnak valami létfontosat * Bemagolt sablon szövegek szajkózásával próbálnak udvarolni, szépet tenni * A legminimálisabb kockázattal akarnák a legnagyobb hasznot elérni?! * A Nap mindörökre lenyugodott, örök sötétség borul a Földre * Az emberek besötétítik otthonukat, s bekötik a szemeiket * Minden feketére festenek, s mindenkin fekete szemüveg van * Annyi illemszabály vonatkozik az evésre, hogy abban öröm nincs * Egy embert minden nap kisorsolnak életét az oltáron áldozva * Senkinek nem lehet titka, Mert gondolatrendőrség üzemel * Egyre több fiatal „fedezi fel” másságát a hetero kudarcok után * Ami messziről kicsinek látszik, azt kicsinek is veszik… * Sok az olyan „nagy ember”, aki közelebbről egyre kisebb lesz… * Ha már megismerték és megszerették a papot, orvost: akkor jó messzire áthelyezik * Sok az „öntörvényű” ember – fittyet hánynak a gravitációra is… * Nem ülteti el a magot, hetvenszeres termés helyett elpusztul * Nincs bátorság az önvizsgálatra, helyette intenzíven bűnbakot keresnek * Szisztematikusan rombolják a falut, gyarapítják a városi lumpenproletáriátust *
Endrődi Sándor HAJÓTÖRÉS UTÁN
Oh, ifjuságom aranyálma,
Virágos, rózsás kikelet!
- Köröttem metsző szél süvöltöz
És hullanak a levelek.
Ábránd, boldog valóra válva,
Fentartó, védő szerelem!
- Bolyongok némán, emlékezve,
És könnybe lábbad a szemem.
Családi tűzhely hű nyugalma!
Otthon, feleség, gyermekek!
- Lelkem mint tévelygő madár szál
Romok és sírhalmok felett.
Oh, bús szobám halotti csöndje!
Magányos, árva életem!
- Ki tör át szive sugarával
Szomorú sötétségeden?
Te jösz a sülyedő hajóhoz,
Megtört szivemhez, jó anyám;
Szereteted nagyobb s erősebb
Mint a vihar, az óceán.
Muló álmoknál, képzelgésnél
Állandóbb, bensőbb, igazabb;
Minden folt nélkül ilyen volna
Az égi fényforrás: a nap.
Te jösz, te jösz bús otthonomba,
Hogy ne maradjon ez magány,
És elhunyt csillagom világát
Kipótold, lelkem jó anyám.
Aludjál csöndesen, nyugodtan
Letünt, kilobbant csillagom!
- Ragyogj rám áldó sugaraddal
Jóságos, tündöklő napom!
|
LAST_UPDATED2 |