Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 9. |
Segítő hivatások - A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni |
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 9.
Illyés Gyula Haza, a magasban Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a mult időkben fürkészni, mint a jövendőben –?
Mi gondom! – áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.
Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak:
te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak.
Dühöngő folyók kezesedtek, konok bércek – ezt ne felejtsed, ha megyünk büszke szájjal vissza, mint várainkba, titkainkba.
Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, nem ölhet, mi csak ölne minket, mormolj magadra varázsinget, kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.
Míg a szabad mezőkön jártál, szedd össze, pajtás, amit láttál, mit szívvel, ésszel zsákmányoltál, vidám vitáknál, leányoknál.
Mint Noé a bárkába egykor, hozz fajtát minden gondolatból, ábrándok árvult szerepét is, álmaid állatseregét is.
Lapuljanak bár ezredévig némán, mint visszhang, ha nem kérdik, szavaid annál meglepőbbet dörögnek majd a kérdezőknek.
Figyelj hát és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre.
Mert ha sehol is: otthon állok, mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot.
Igy maradok meg hírvivőnek őrzeni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik.
* Az a „varázsló” Cipolla vagyok, aki a mindenkori Mariót gonoszul hipnotizálná - a Gonosz szolgálatába szegődve kamatoztatom rendkívüli adottságaimat * Ügyesen meggátolom vagy éppenséggel lehetetlennek mondom az elit- és a tömegkultúra szakadékának áthidalását * Eljátszom a szókimondást privilegizáló s levezető szelepként működő udvari bolond hálás és fixen jól fizető szerepét * Karosszék vagy terep- antropológusként, vagy mint naiv szótár- készítő vagy misszionárius: előkészítem a gazdasági és a szellemi gyarmatosítást * Szándékosan boldogtalanítom magam és így szeretteim körét, emberáldozatokat hozok a Szellem oltárán, hiszen így lehetek termékeny nagy alkotó! * Ridegen vagy álszenteskedve, magam alá rendelem a hozzám-tartozókat: mindenki csak eszköz a még meg nem értett Nagy Célomhoz… * Velem lehet és érdemes tárgyalni! Nemcsak a piacon engedek a negyvennyolcból: szakmai, sőt erkölcsi dolgokban is megalkudok - büszkén „kompromisszumkészségemre”… * Mintha janicsárokat nevelnék az elrabolt keresztény gyerekekből… * Meztelenek ellen állig fegyverben vívom úgymond fair play szócsatáimat, szellemi párbajom – s még a játék- szabályokat is én diktálom! * Parafenomén vagyok: szinte gyereket tudok beszélni a hasadba, vagy olyan hasbeszélő vagyok, aki a hasára ütve hantázik, lódít, füllent… * Mások ötleteit és műveit pofátlanul, nyíltan einstandolom, vagy titkon, suttyomban, orvul plagizálom, lenyúlom * Újság(íróságom) csak fedőtevékenység: mint kém vakond várom a hívó parancsot, amikor riasztják az alvó ügynököket… * Se jót, se jól nem alkotok: de büdös a munka - mégsem lennék újra derék szántóvető, vagy lakatosinas * Ha Krisztus ma közöttünk járna, szólóban virágszőnyeggel fogadnám, de ma is elsőként kiáltanám a kórussal: Feszítsd meg! * Le- eretnekezem, leszektásozom tetszhalott, múzealizálódó, lefáradt és életidegen egyházam lelkes, újító reformáló ébresztgetőit! * A leégéstől rettegve olyan légkört teremtek, hogy ne is merj mást kérdezni, mint amire rég kész a válaszom * Mint a Gazdi pulikutyája és vezérkosa: nyájba terelek és elbirkásítok, kopasztok, majd a vágóhídra hajtok * Az iróniával, a gyilkos gúnnyal lemészárolom, csírájában elfojtom a rivális életképes gondolatcsecsemőket * Egyszer s mindenkorra betöröm az ifjak vadcsikó lelkét: ne fickándozzanak , hajtsák járomba fejük, s még szemellenzőt is rájuk * Arany- ketrecemből szajkóként szórakoztatom a szörnyen unatkozó vagy világfájdalomban szenvelgő publikumom * Egy hiú remény éltet és áltat: ez az irdatlan betűmennyiség előbb-utóbb majdcsak minőség lesz… * Tudásommal visszaélve annyira megszégyenítlek és elbizonytalanítalak, hogy még azt se tudd: fiú vagy, vagy lány! * Privatizáltam és továbbműködtetek egy pártállami szellemi sterilizáló-kiherélő műhelyt (ami mára kétpárt-diktatúra konformmá vedlett) * „Holt nyelveken”, titkosírással stb. értekezem a lélek halhatatlanságáról, az emberi boldogságról – úgysem tudnak, vagy mernek visszakérdezni, a kollegák meg a viszonosságot várva rám hagyják… * Addig van jó sorom, míg nem értenek – különben kiderülne: blöffölök, szélhámoskodok, csalok…
*
Reményik Sándor: Vagy-vagy
Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
* Én állítom magamról: Nagy Ellenálló voltam, mások: „csak” a Gonosz kísértéseinek engedtem * A védtelen kisebbségek rovására nagy hangon és durván viccelődök, hogy a kocsmában népszerű legyek (de előtte azért jól körülnézek…) * Magamat a végletekig elaprózom csakhogy címeimet, funkcióimat halmozhassam – s ha ezeket koporsómba teszik, más már nem marad utánam.. * Szegényes a fantáziám, béna a gondolkodásom még a tévedéseimben is terméketlen és érdektelen… * A bűn- bakra mindig meglévő igényt még fel is erősítem, majd fizető megrendelésre ki is elégítem, tálcán kínálom.. * A mindenkori Szókratészeket az ifjúság megrontásával vádolom, az írástudókat farizeusnak nevező Jézust rendőrkézre adom * Szellemi képességem és bátorságom állat- és emberheccben, s már nem gyerekes gonosz csínyekben, ugratásban élem ki *
Úgy figurázom ki az egyház és a papok ballépéseit, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket, az istenhitet is kiöntsétek
*
Mindig a könnyebb ellenállás felé haladsz, nem abból indulsz ki, hogy miből van hiány, hogy mire van égető szükség - hanem hogy Te itt és most mivel tudnál nagyot dobni…
*
Kiszolgáltatott gyerekeket fanatizálsz, örök üdvösséget ígérsz és örök kárhozattal fenyegetsz, ha valaki nem vesz lelkesen részt például egy keresztes hadjáratban
* Bárkinek bármily „önéletrajzot” megírok, átkozmetikázok – önbecsapásban folyamatosan átképzek és gyakorlatoztatok… * Van, amit nagyon tudok, amire nagyon szenzibilis vagyok: hogy itt és most milyen hamis illúziókba ringatózna nyájas olvasóm * Egy szavadba, és sok forintodba kerül: olyan hamis portrét festek rólad, amilyennek te szeretnéd látni magad *
A te kérdéseid vagy sugalmazók, vagy álkérdések, vagy rosszak, vagy pszeudo „költői kérdések”, vagy félrevezetők, vagy érdektelenek stb.
*
Minden élethelyzetben mintha titkos ügynök lennék: leselkedek, hallgatózok, „kémkedek”, holmidban és lelkedben turkálok és vájkálok… * Nemcsak külsőm vézna – elég egy beígért tasli: akár még anyámra is rögtön bármi terhelőt rávallok! * Pletykás vénasszonyoktól, vagy az ellenérdekű, bőbeszédű féltől szerzem be a leghitelesebb információimat * Egy férfi se akart lefeküdni veled: ezért a szüzesség, az önmegtartóztatás szentségét hirdeted, és mindenfelé vizslató szemmel „paráznaságot érsz tetten”… *
Elromlott házasságod megjavítása helyett, a nyitott házasságok üdvözítő voltát zenged - arról viszont már mélyen hallgatsz, amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.
* Én voltam az első renegát, aki a komfortérzését fokozandó Rodostóban a muszlim hitre tért át * Gazdasági, jobblétre vágyó kivándorló volt, de saját legendát kreálva politikai menedékjogot követelt magának, de az igazi üldözötteket kintről sem segítette… * Öncélúan tobzódó önsanyargatásommal, mint annak idején Oszlopos Simeon, sokakat én magam riasztok el az istenhittől * Az előnyök szédelgő felnagyításával, a hátrányok kicsinyítésével csallak lépre – mire már fel- világosodnál, már nincs kiutad… * Irgalmatlan papként a misére sietve lelki elsősegélynyújtás nélkül, szó nélkül robogok mellőled tovább * El se vetem reggel a magot, s nem viselem gondját, ha nem halálbiztos már az esti, de legalábbis a másnap reggeli szüretelés * Testi, de főleg lelki korbáccsal és mézesmadzaggal a világcirkuszban vagy lélekidomár, oroszlánt késztetve-kényszerítve pitizésre * Az emberek jótevője is lehettem volna, de gyenge vásári mutatványossá, egy trükköző Zampanóvá züllöttem el * Nekem teljesen mindegy, hogy legjobb tanítványom híres és zseniális, hős pandúr vagy hírhedt betyár, haramia lesz? * Az elmebajtársak megszokott körében teánkat, borunkat hörpintgetve kedélyesen és langy unalomban ön-agyon-ülésezve ajnározzuk magunkat * A napi babra aprómunka, a pepecselés undora miatt közkincseinket legszívesebben a feledés feneketlen kútjába dobnám * Szelektíven hallok, szántszándékkal „hallucinálok”. és sokszor úgy csinálok mintha a külső súgás belső hang lett volna * A mindenkori Hatalommal, annak legitimitásától függetlenül személyre szóló titkos különbékét, egy magán-megállapodást kötök… * De jure vagy de facto utazó kulturális követként hamisan rossz képet festve módszeresen járatom le „hazámat” * Inkább maradsz felesleges, sőt: parazita ún. szabadúszó, egy „szellemi segédmunkás”, csakhogy a kulturális főváros, az ország vízfejének nyüzsgésben maradhass… * Még soha nem éreztem – szakmai – alázatot, de már hallottam róla és a legjobban én definiálom… *
ÁBRÁNYI EMIL LAKÁJOK DALA
Hideglelősként dideregjek? Mily kellemes, könnyű mulatság Csak egyszer él az ember! És ezt Vígan hörpintem uraságom'
|