Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 14. |
Írta: Jenő | ||||
2016. szeptember 13. kedd, 06:02 | ||||
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 14.
Az életet már megjártam. Láttam sok kevély fogatot, Nem törődtem bennülővel, Ha egy úri lócsiszárral Hiszen az útfélen itt-ott, Az életet, ím, megjártam; Ada címet, bár nem kértem, Kik hiúnak és kevélynek - Bárha engem titkos métely Mily temérdek munka várt még!... Az életet már megjártam; Egy kis független nyugalmat, Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Munkás, vidám öregséget, Most, ha adná is már, késő: (1877 júl. 6) ARANY JÁNOS
* Ott is fejlődést akar láttatni, ahol ennek nincs értelme, vagy ahol a változásban több a veszteség mint a nyereség… * A szabadidődben operett-dalokkal végleg elfeledtetném veled az állandósult kényszermunkatábori élet elviselhetetlen, lelkifogyatékosító szenvedéseit. * Olcsó szellemi kábítószerekkel repítelek új s újabb mesterséges paradicsomokba * Gyereket beszélek a hasadba, elhitetem veled, hogy isten vagy. De akkor már hiába keresel, amikor rádzuhan a rideg valóság… * Az ügyeletes bebeszélőként elhitetem veled, hogy ne aggódj: ügyedet jól képviselik és neked nincs semmi dolgod… * Kevés tudásmorzsád feldicsérem, megcsodálom, hogy ne is akarj jobban, többet, egészen tudni… *
Ha nem leszel kripto prozelita, a tudomány - szerintem – úgy áll rajtad, mint tehénen a gatya (kigójozlak ebből a körből)
* Írott-íratlan elemi munkaköri kötelességem teljesítéséért is már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot, de legalábbis hátbeveregetést várok… * Amit már nem érek fel ésszel és szívvel, az idegesít: megsemmisítem a művet, ellehetetlenítem az alkotót * Nem a Gulágra, vagy a Szilencium belső önemésztésére, de amerikai, német egyetemekre „száműztek” vendégprofesszornak – ezt adom elő a passiómnak… * Olyan, kocsmádban a legjobb filozófus vagy, aki amatőr focitudására és gulyáslevesére a legbüszkébb * Idejekorán kényszerpályára, vakvágányra teszem a szellemi „vak”, kiszolgáltatott, önbeskatulyázó serdülőket… * Ex cathedra ledarálom megírt régi előadásom, majd ügyesen kibújok az aktuális kérdések és kérdezők elől * Pár bemondás, aranyköpés, szlogen, szójáték – mindössze ennyi a titokba tartott ígért életmű, sehol a várt maradandó Nagy Főmű? (esetleg egy Balzac-féle „Ismeretlen remekmű”) * A mindenkori minimális elvárásnak éppenhogy, de megfelelek: kis súgással felmondom az aznapi bemagolt leckét! Így szereztem nem is egy diplomát… * Nem akárki, de egyenesen Isten nevében tartom paternalista gyámkodás alatt az egyre inkább már csak bennem hívő nyájam * Embert akarok-akarnék teremteni vagy gyártani, de a végén csak egy Frankenstein lesz belőle * Mindig „éppenhogycsak” koncertezhettél? De azért valahogy mindig éppen az íratlan határon belülre lavíroztál – holt tűrtek, hol támogattak, de istenigazából sohasem tiltottak! * Tele- harsogta a világsajtót: ha pár havi szilencium sújtotta – de szalmaszálat se nyújtott az akkor teljesen elnémítottaknak *
Álmomból felkeltve is magasröptű magyarázatot adok Hiroshima, Nagasaki és Drezda stb. indokolt lebombázására * Már havi 200 fixért viccesen beléd szuggerálom: te az éhbérnek is örülj, verd a segged a földhöz… * A tolmács alázatos, bár kreatív szolgálata helyett szerepet tévesztve te akarsz az esemény főszereplője lenni * A politikai, gazdasági vagy szellemi gyarmatosítás naprakész, fazonra szabott ideológiáját gyártja, buherálja „fusiban” * El- hallgatja a bajok öntevékeny megelőzési lehetőségét hogy anyagilag-szellemileg ő profitáljon annak kezeléséből * Forradalmár- szabadságharcos, vagy tüntető-tiltakozó lenne ha a nagyasszony, vagy a kisasszony ezt neki is megengedné. Ha…. * Tanítványaidat arra használod, hogy képeid fessék, vagy a már készekből újabb másolatokat készítsenek * Ha rossz kritikát kap legújabb műve az ős-zseni pályatárstól, az egyetlen jelentős alapítvány domináns kurátoraként vág vissza * „Egy csónakban evezünk!” – hirdetem én a fedélzetről a gályarab prédikátoroknak… * A „ki tudja milyen veszélyes” elsőgenerációs értelmiségit nem avatom be az zömében íratlan alapvető „játékszabályokba” * Fizetést és jutalmat nem azért kap, ami igazat mond, hanem azért, amit „nagy bölcsen”, cinkos bűnpártolással elhallgat…! * Nem kihívásként, de aljas orvtámadásként fogja fel, ha nála szakmailag jobb valaki, s igyekszik rosszabbnak láttatni * * Zseniális színházi öltöztető vagy: a bűnt az erény ruhájába bujtatod * Provokátorként pánikkeltő vaklármát csapok egy politikai tömegrendezvényen, hogy könnyen feloszlathassák azt… * Miért ne légy egy mássággal kísérletező pl. a legkövetkezetlenebb szülő: ugyanazt jutalmazd, amit büntetsz is – lássuk, mi sül ki belőle? * Médiumként kvázi automatikusan írok, de nem a belső „daimon” az, aki diktál, amiről Szókratész beszél, de a pénz-hírnév démona… * Piával lenyugtatózva magam végérvényesen alább adom: végleg beletörődöm a szellemi segédmunkás funkcióba * Személy- válogató vagy: hízelgő - elvbarátoknak tűnő - öreg rókáknak, s nem igazmondó „ellenségednek” vagy egy pályakezdő kritikájának adsz hitelt… * Nem érdekel és nem követem, hogy találmányomat kik és milyen katonai célra használhatják: lelkük rajta?! * Ha nagyon nem értesz velem egyet, akkor bármit megteszek, hogy gyakorlatilag elhallgatassalak * Szólási és nyomtatási engedély kérésével közvetve legitimálom a diktatúra játékszabályait – nincs az a helyzet, amikor polgári engedetlenségre vetemednék… * Humorodban úgy ábrázolod a cigányt, a zsidót, a „melegeket” stb., hogy a hallgatód ne szerethesse, de meggyűlölje más honfitársait… * Nem tiltakozol máshitűek, másként gondolkozók stb. kéziratainak, könyveinek elkobzása, elégetése ellen * Nemcsak együttműködött, de túlbuzgón kollaborált az Állami Egyházügyi Hivatal vagy az ÁVÓ munkatársaival * Szorgos és megbízható kisiparos vagy a szellemi bóvli, az egyszer használatos tömegcikkek gyártásában * Egy Utópia állam filozófus fejedelmeként az embert robotgéppé, puszta hibaforrássá fokozná le * Olyan vagy az emberekkel, mint azok a filozófusok, akik az állatot gépnek gondolva csak nevettek kínszenvedésén * Gyorstalpaló egyen-tanfolyamokon közpénzből képzek ki túlspecializált szakbarbárokat, hamar elavuló kompetenciájúakat * * Amit én most a szakmáról és a világról - nem - tudok, azt zömében vagy felesleges, vagy káros megismernetek *
Akit ma egekig magasztal, mennybe meneszt, azt holnap – egy „égi jelre” – reflexből durván a sárba tapos *
Nekem csak az egész emberiség a barátom, de e szomszéd hiába kopogtat sóért, jó szóért * Júdáspénzt és a sok rivális pályatárs rossz hírét szívesen, jó lelkiismerettel és buzgón költő vagyok * A kemény pártállami időben is mertem nyíltan tréfálkozni, például… …a Patyolattal * Napközben egy kicsit – nagyon – prostituálódok, hogy éjszaka léleknemesítő zsoltárokat, szonetteket írjak * Ha a hallgatóság nem vevő „intellektuális humorára”, kis buzizásért-cigányozásért nem megy a szomszédba *
Az elfogult drukker érthető aránytévesztésével a bolhából elefántot csinál „a pártatlan közvetítő” * A magyar közszolgálati rádióban úgy tudósítok a zsidó- arab háborúról, hogy alig, vagy ügyesen leplezetten nagyon is az én csapatomnak drukkolok * A mérsékelt nyelvművelő gúnyolója, aki szabad utat, sőt példát ad a gátlástalan nyelvrontóknak *
Nem vagyok bolond kishazánkban poétának szegődni, beállok inkább intellektuális zsoldos MLM vagy pártkatonának *
Tiszavirág életű, de nagyon csinnadrattás kampányokban, címlapokon kiemelve én emelem fel - jó pénzért - a cigánykérdés zászlaját * Gazdagok, híresek, hatalmasok sztárügyvédjeként áldozok fel maximum kirendelt ügyvéd által védetteket a hivatásom oltárán… * Úgy tanítgatlak és okosítalak- butítgatlak, hogy mindhalálig az én szellemi mankóim állandó szükségét érezzed * Nekem is vannak szilárd elveim: egy mindenképpen: az az elvem, hogy elvetek minden elvet kutyahűséggel nyalva kenyéradó gazdim talpát… * Ember vagy, aki Hivatásos Mizantróp, Embergyűlölő, ezt az egész emberiséget Megveted, minden emberi idegen tőled * Folyamatosan és pofátlanul hamisítasz és hazudsz, de a hazugság helytelenségét, azt bármikor bizonyítani tudod…
* OH NEMZETEM... Oh nemzetem, oh magyar nemzet, Eszély s nehéz, de biztos munka Nehéz folyvást szeretni téged, Nem kértem tőled soha semmit, 1872. GYULAI PÁL
|
||||
LAST_UPDATED2 |