Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 15. |
Segítő hivatások - A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni |
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 15.
Nem szégyellem, nem is bánom, Ám terjessze a hatalmos Vagy kevés itt a dicsőség, Légy, ha birsz, te "világ-költő!" S hol vevéd gyász tévedésed. És ne gondold, hogy kihalnak Oh, ha méltóbb s új kobozzal Arany János (1877 aug. 8) *
Ha akármiért, mondjuk pl. sikkasztásért üldöznek engem, akkor nekem hétszentség, hogy a zsidóságom stb. mártírja vagyok * Sohasem vonulok vissza, nem töltekezem, mindig csak „leadó üzemmódban” nyüzsgök * Feltalálod a spanyolviaszkot vagy a meleg vizet, s rögtön az emberiség jótevőjének próbálod feltüntetni, s kitüntettetni magad… * A poli- hisztor vagy, aki mindig mindent mindenkinél jobban tud, amit ő nem tud, azt nem is érdemes, vagy még nem lehet tudni * Lejárt szavatosságú, kis- és nagyhibás, elavult szellemi terméket exportból visszamaradottként nagyban is vég-ki-árusítok * Áskálódással, intrikával, a viszály szellemének idézésével áthidalhatatlanná mélyíti el a generációk, iskolák, irányzatok közötti éket-szakadékot * A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám, annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”, átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem… *
Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb. keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal… * Mindent tudni akarok kezelt „lelki betegemről” – én titokzatos-titkolózó kisistenként őrzöm inkognitóm * Olyan jó volt az indító lökést adó diák önképzőköröm, hogy megvénülve is még mindig ott produkálnám magam. *
Betegesen irtózom és iszonyodom „elidegenedni”: eltárgyiasulni, valami művet kezemből végleg kiadni.. * Már csak az esti kártyaparti vagy egy focimeccs hoz igazán izgalomba, a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin, de már arra a pár évtizedre nem váltok… *
Amilyen szenvedéllyel drukkol a csapatának, lelkendezik egy gólért, úgy már régóta semmi másért, se istenért, se hazáért, se másért * Mindent hangsúlyozottan amatőrként, csak játékból űzök, és így persze „ahhoz képest” nem is vagyok olyan rossz benne *
Nem, én azután tényleg nem vagyok maximalista: nekem a „nem rossz”, a mértéket éppen megütő, az már elég jó * Hosszú távon, véglegesnek is el akarom fogadtatni a szellemi áthidaló szükségmegoldásokat, a magyar buherákat *
Leborulok a „heroikus” szellemi pótcselekvések előtt, s még magam is fényezem: én ismertem fel hősiességüket * Szerepem én önként vállaltam, de csak egy ideig – bármikor kiszállok, ha túl terhes: „nem ér a nevem!” * Szerzetesi alázattal és áldozatos odaszánással éjt nappallá téve másolgatom és osztogatom a saját műveimet… *
Csak a pénz primitív nyelvére lefordítva értem, ha a jogi stb. nyelvben eszmei értéket és a kárt említenek * A multik és világcégek megrendelését kiszolgálva tudományosan, laboratóriumban „klinikailag tesztelek”… *
Semmi destrukció – én soha nem rombolom az önsorsrontó balhiedelmeket, az álboldogságos káros illúziókat *
Táp- talajt adva és locsolgatva növesztem a gyilkos ösztönöket palackból kiengedő mítoszok palántáit… * Permanensen hiszterizálom a közhangulatot, hogy ne is lehessen józanul, logikusan vitatkozni * A „Nagy- magyarország mennyország…” -féle eszmékkel „szubjektíve vagy objektíve”: de biztosan háborút készítek elő * A kasztosodás mellett és ellen arányt tévesztve érvelve örökre befagyasztom a társadalmi munkamegosztást… * Nemhogy segítem, de inkább gátlom, hogy észleld a társadalom „láthatatlan” kasztosodást *
Én akarom megrendezni saját temetésem s megírni, a nekrológot, megtartani a gyászbeszédet… * Nem a köznép, az ún. kisemberek első, de a közhatalom utolsó embere, szóvivője vagy * Ha bajban van a haza, lapul mint szar a fűben, de ha bajban van a Főnök, nem késlekedik segíteni * Ha megfizetnek, tévé-show műsorokban nagy átéléssel játszom el „az utca emberét” (akit csak más tévéműsorból ismerek) * Kiművelt, sőt dörzsölt emberfőként nemcsak ismeri, de tanítja is a félelemkeltés fortélyait * Mint szellemi-lelki „alma mater” csalfa, vak és hiú reményeket táplál(tat)ok… * A gazemberek utolsó mentsváraiba, a „hazaffyságba” vagy az antiszemitázásba húzódom vissza * Saját szellemileg képzetlen és így védtelen népemre eresztem vagy egyenesen uszítom ordas eszmék hadát * Ha bárki belerúghat a nemzet napszámosába akkor én meg diákjaimat gyötröm, alázom, kínzom… * A gaz gazdag embereket feltétlenül kiszolgálva kiszolgáltatom prédául az igaz és becsületes szegényeket * Szellemi fölénnyel gyengéket alázok - a kutyámba én is beletörlöm a lábam * A Diplomám engem arra kötelez, hogy csak fanyalogjak, leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb. * A boldogság eszményét eleve gyanússá teszem, helyette az „értelmes élet” perspektíváját kínálom - értelmiségiként a rezignáció, a nosztalgia az attitűdöm * Ha már neki annyira nem sikerült, lehetetlennek tartja, s illúziónak állítva mindenkit lebeszél a boldogságkereséséről * A plebsznek a kegyelemkenyér mellé cirkuszt, vagy „a disznó a pocsolyában” olcsó-ócska örömeit kínálom… * A Nyugatosokat, de főleg Adyt vakon követem, igaz: csak a három- szavas címadásban s a lumpolásban *
Kurátor vagy, akinek elfogult, rossz döntését még csak meg sem kell nyilvánosan indokolnia * Megállj!-t „parancsolok” vagy erősen sugalmazok, mintha már itt lenne az a bizonyos Kánaán… * Saját érdekében akarja veled is elhitetni: az MLM rendszer boldoggá s nem szegény magányossá rabbá tesz… * Meg- rendelésre jó alibit és meggyőző mentségeket kínál – raktárra előre is legyárt * Nagy Szellemek fényében sütkérezem – és idegen tollakkal ékeskedem… * Kieszelem a trójai falovat - a televíziót, internetet stb. -, amit majd te cipelsz be saját féltve őrzött házadba, váradba * Rábírlak, hogy önként „vesd le” és tedd lomtárba a szokásaidat, „szubkultúrádat”, a táncod, a tájszólásodat stb. * Megnehezítem, hogy megismerd a családi-nemzeti történelmed, és őseidre büszkén élj és halj, és hagyományaid gyökere tápláljon * Gyönyörű hattyú mivoltod előtted elrejtve rút kiskacsák közé teszlek és annak nevellek, azzá „varázsollak át”… * Szinte a semmiből gyártok, kreálok ügyeletes zsenit, sztárt - menedzselem, futtatom, majd mehet-eshet-dobom a süllyesztőbe… * Az én elévül- hetetlen érdemem, ha felépül a beteg , pokoli balszerencse és az ő durva hibája, ha leépül… * Lehet, hogy rólam mintázta Karinthy a függetlenségmániás, inkább munkakerülő figurát… * BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMONDHOZ Szerkesztő Ur! tisztelt báró! Nem tud rímet, nem tud nyelvet, E jó kísértet méltán bus, "Csitt rabláncok csörgési, csitt! Vagy ha csak, mint Csokonay Hajh! ne várd most, te pedánt agg, A bizony, mert el nem érik Pap-ot, bab-ot egybe tűr e; Görbe-törpe, körbe-törve, Tanulnának Kölcseynktől Ah ő is botlott ezúttal! Tanulhat, ki akar, abból, És van ott több régi csínus És van ott egy hosszu ének Ah, de mindez kaviár ma. Arany János (1865) |