Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 19. |
Segítő hivatások - A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni |
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 19.
Illyés Gyula Koldusok
Jöttek a koldusok naponta, tarisznya kétfelől nyakukba – harsogva, fennen énekelve kapaszkodtak föl a hegyekre. S ereszkedtek le libasorban hosszú felhőt verve a porban, fújtak templomi éneket, jósoltak szörnyű éveket. Vállukon kétfelől tarisznya, jöttek a hegyről nagy visítva, nyakukban zacskók ennek, annak, lisztnek, kenyérnek – amit adnak! Mintha csak a szél hozná mindet: zacskók, szütyők, rossz kendők, ingek rongy-szárnyai közt tántorogtak, egy szellőszóra föllobogtak. Azóta is így képzelem én az angyalokat – öregeknek, énekelnek és kéregetnek. Jöttek egyenként, görbe bottal, egy lábavesztett köztük lóval, kicsi szekérben, mint egy bálvány, kövéren, sötéten kántálván! Nem kért az semmit önmagának, csak egy kis szénát a lovának, egy kis szénát a saroglyába, hol már egy fél petrence álla. Sánták érkeztek nagy mankókkal és vakok sápadt kislányokkal, ők nyújtották a csempe bögrét, a kanálnyi zsírt belekenték. És némák, akik csak hörögtek, szapora könnyeket töröltek és mutogattak a torkukra, majd a távolba, majd hasukra. És undorítók, oly sebekkel, akikhez már a szegény ember fia-leánya mert csak szólni, a szörnyű kézbe krajcárt nyomni. És őrültek, kik fintort vágva csak beröhögtek a konyhákba; követeltek, ha meg nem kapták, a szemérmüket mutogatták. És bohók, játszik, komor szentek, kik nagy csontolvasót cipeltek, s özvegyek, hülyék össze-vissza dalolva, zengve, sipítozva. Jöttek, csak jöttek, egyre jöttek, micsoda földről özönlöttek, mily szörnyű múltból, ahol karjuk elmaradt szemük, lábuk, orruk. Mily vad világból, amely ottan kezdődött fent a hegyoldalban, hol az országút lapult s tért el tele varázzsal és veszéllyel. Jöttek bőgve a vad csatából, rettentő ütések nyomával, mint dorongolt eb a kertvégbe, a szegény népek küszöbére. Volt köztük régi rab és elvert pap és olyan, ki ölt már embert, hajdani dáma és diák is, volt köztük még egy vén betyár is. Jöttek s mentek üvöltve s mégis hogy mentem volna vélük én is el, ki a messzi nagy világba, egy próba-szerencse csatára.
*
Nyilván- tartanak – nyilván tartanak tőled: titkos fekete- listákon a neved * Vörös posztó a Hatalom szemében: megvadulva sokszor legázolja, megtiporja… * Naponként újra ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak... * Tábornokként arról muszáj döntened, melyik csapatod kell most a biztos halálba küldened… * Tehetetlenül kell ismét végignézned: a kezed között hal meg kis beteged… * Ki lehetsz téve titkos vagy nyílt házkutatásnak, magánéleted ellehetetlenítésének, családi fészked bemocskolásának, kézirataid elkobzásának, megsemmisítésének… * Ha a papi pályát választod, tudnod kell kvázi üvegfalú házban élned… * Jó ügyekkel vagy könyvekkel házal, de ők inkább a betörőt engednék be… * Hiába tudják: Michelangelo vagy – annál inkább szék- lábakat kell faragnod… * Veled statuálnak példát, hogy újságíró kollegáidat szigorúbb öncenzúrára bírják rá… * Új numerus clausus léphet életbe korlátozva diploma- és állásszerzésed… * Elsőgenerációs cigány értelmiségiként, állandó bizonyítási kényszerben helytállni a „szabad versenyben”… * Még egy csillagász Kepler is gagyi horoszkópok gyártására kényszerült… * Sok-sok meghívást kapsz távoli kis falvakba – nehéz a visszautasítás, nehéz az időd védelme * Vissza- utasíthatatlan felkérést kapsz, hogy verssel, poémával felköszöntsd a Vezért… * Gyermek- és ifjúkorod áldoztad a balettért, pályád a lábaddal együtt törik ketté * Vagy nem kap megrendelést köztéri szoborra, vagy még életében ledöntik… * Isten kiválasztott nagy embereként téged a Sátán is sokkal jobban, és többször kísért! * Éltében leköpve- megvetve éhezett, holta után bankárok licitálnak képeire… * Egy Pál apostol szőnyegeket szőtt, Spinoza üvegeket csiszolt, Hamvas Béla raktáros volt, Szerb Antal munkaszolgálatos – Te mire számítasz? * * A lelki szegény és a szent együgyű boldogsága adva van – neked csak feladva, fájó igazságok megtalálásán át… * Tehetetlenül végig kell nézned, ahogy a tollaiddal ékeskedők illegetik-billegetik magukat… * Sokszor fel-felébred benned a gyötrő gyanakvás: lehet, hogy csak egy kis epigon vagyok? * Nem könnyű magadban legyőzni - hisz még mindenfelől táplálják is - az autodidakták kisebbrendűségi érzését… * Neked kell bemenni az oroszlánbarlangba, és oda csak egy hangszert vihetsz be magaddal, mást nem… * Ha mindenki szabadlábon levő bolondként bánik vele, hogy lehet meggátolni, hogy nem legyen tényleg azzá? * Félek, hogy nem szóltok rám: a régi dicsőségemből szeretnék ma is megélni… * Még egy - a nem megalkuvásaitól hírhedt - Arany János is azt írta: pályám bére éget, mint Nessus vére… * Sok hűhó semmiért? Erre a leg- nagyobb esélyed éppenséggel hol máshol, mint a szellemi pályán van… * Sok terve meghiúsul, sok kudarc éri, s így hol magára, hol másra támad s egyre jobban izolálódik… * Önként adod a véred, életed nagyrészét, de sem itt és most, sem pedig később ne várj viszonzást! * Az a püspök vagy, aki befogadja az ex fegyencet, akitől óvják, aki meglopja, s ezt fejedre is olvassák… *
* Egy szórakozott prof sok mindennek ki van téve: például gondnokság alá is vehetik…? * Sokszor a hallgatásod a lehető legtöbb, amit tehetsz, pedig úgy üvöltenél már… * Kegyetlen versenyt futsz a gyilkos kórral az ellenszerért: és milyen, de milyen kevés eséllyel… * Saját ügyed teljesen Istenre bízva másokéért perelsz és ágálsz az összes evilági fórum előtt… * A pápának hadserege, neked meg pénzed sincs – „csak” igazságod van, ha van… * Amennyire biztos, hogy gyereked éhes lesz, olyannyira bizonytalan a gázsid… * Krakéler profi párbajozó köt beléd – vagy kiállsz, vagy oda a becsületed… Vagy el kell menned belakott városodból… * Akkor is előre törsz, kúszol-mászol, ha senki, de senki se követ, biztosít… * Egyik percben szinte, majdnem „mindenhatónak”, a másikban meg szinte „impotensnek” érzed magad – és nem könnyű nap mint nap megélni ezeket az önértékelési szélsőségeket… * Ha közszereplést vállalsz, sok becsületsértéseknek le kell peregnie rólad – itt tényleg az a legény, aki állja… * Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz… * Ha te vagy a frontember, akkor mosolyogva kell tűrnöd még a csápolók tapizását, fogdosását is… * Híres vagy, hogyha ezt akartad, s hány hét a világ, te bolond… * Nem akartad, de mégis „rajongóid” lettek – elvárásokkal és üldözésükkel… * A margón magadra hagynak, ha a középpontba kerülsz: elözönlenek… * A szorgalmas kiskaliberű hangyáktól megkapja a muzsikus tücsöknek dukáló kioktatást… * Ő önként állt a katedrára, míg diákjai tankötelesként ülnek vele szemben – s e szembeülésből könnyen szembenállás alakul ki… * A rivaldafény, a taps az éltető közege, de mi lesz a kiöregedett bohóccal? * Fényképed könyvekben, plakátokon - meggyalázások, le3köpések, „fekete mágia” szabad prédája… * A független értékbecslő se a vevőnek, se az eladónak nem tehet eleget, mindkettő rajta verheti el a port… * A vádlott mindig túl súlyosnak, az ügyész túl enyhének érzi, tartja az ítéletedet… * Már a kereszten feszül, de még gúnyolják: istengyermek, mentsd magad! * Kódolva ugyan, de a háziorvostól várnák a család tagjainak a lelki problémáinak megoldását is… * Folyton döntened kell, melyik család életébe és mennyire – ne – avatkozz be * Minél komolyabban veszi a hivatását, annál sűrűbben- jobban kételkedik magában? * Magadra vess, ha össze-vissza buherált tolókocsid a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”… * Vagy a kitelepítésben senyved – vagy a gaz górék előtt produkálja magát? *
Arany János KOLDUS-ÉNEK
Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...
Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!
Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,
Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
(1850) |