Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23. |
Írta: Jenő |
2016. szeptember 25. vasárnap, 16:50 |
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23.
Arany Jánosnak - Válaszul "Kozmopolita költészet" czímü versére - Áldom én is azt a bölcsőt, Szép az ének, szent az ének, Kék egével ősz Homérosz Gunykaczaj minden hazában Általános eszme s érzés, Népével van összeforrva A tiéd is mindenütt süt. REVICZKY GYULA *
„Ki- választottságod” csak annyit jelent, hogy több a dolgod: noblesse oblige! * Kerülik az ismerősök a társaságod, mert jól átlátsz a már jól beüzemelt élethazugságokon… * Naiv idealistának hiszed embertársaidat is, mint az úgynevezett szellemi fogyatékosok… * Sokáig kavarog kaotikusan benne a tartalom, míg egy lehetséges kozmosszá formálódik, s közben úgy tűnik, naplopó élősködő here vagy! * És ha negyven- évesen világosodsz meg, hogy isten Napút festőnek hív el? * Csak a zenei csodagyerek ugorhatja át a beszürkítő iskola létrafokait…? * Neked tényleg a vízen kell járni, mert neked nem súgják meg, hol vannak leverve a cölöpök… * A szó elrepül, de írásod megmarad: eléd tolják mint terhelő bizonyítékot! * Ha leleplez áltudóst, blöffölő művészt: pár ádáz ellenséget már biztosan szerezett, de barátod, jóakaród nem biztos, hogy több lesz. * Ha feltárod mozgalmatok belső visszáságait: rád fogják, hogy saját fészkedbe piszkítasz! * Te nem a tévéfotelből, számítógépen, de a helyszínen tanulmányozol vulkánkitöréseket… * A jót elfelejtik, a rossz házasságközvetítést viszont sokáig és sokat átkozzák… * Ha csak az éjszaka „piszkálja fel” a költészetet, hogyan állsz helyt másnap a reggel kezdődő melóban? * Utálhatnak mint a seregben az írnokot, aki elsunnyogja a másokra kirótt napi kiképzést! * Mindig mögötte a gyanú árnyéka, hogy végső soron ő is a Hatalom embere… * Vagy a kutya se szól hozzád, vagy túlhalmoznak: meghívások, programok stb. * Ha őt mindenki ismeri, akkor sokan zokon veszik, és kikiáltják nagyképű alaknak, ha nem áll le mindenkivel diskurálni… * Ha pogány sámán vagy gyógyító táltos voltál az államkereszténység erőszakos felvételekor… * Ha fél életeden át tanult s művelt tudományod „burzsuj”, haszontalan, káros áltudományként kiátkozzák… * Ha Lakás- szentélyed, családi otthonod egy részében nyílt klub, szellemi műhely stb. üzemel… * Meddig tudsz ellenállni a körülmények kényszerítésének: korrumpálódj vagy dögölj éhen…! * Legálisan le van fedezve az elkészült dokumentumfilmje, morális okból mégsem vetítheti – és ki tudja meddig a dobozban marad. * Tudnod kell hallgatni is a gondolatcsíráidról, hogy durva láb le ne tapossa… * Amikor tanácsot kell adni a gyámügynek egy állami gondozásba vételről... * Csillagok útján meghal, ki továbbmenni fél?! De mi lehet ott tovább? * Ha egyszer már közreadtál egy humoreszket, nemigen vagy csak fanyalogva publikálják ódád * Ha diplomásként egy rossz válás után könyveiddel a híd alá kerülsz és azokat adogatod el… * Mint jó vendéglős, fogadós, idegenvezető: majdnem mindent le kellene nyelned!? * Könnyen babonák rabja lehet, oly nagy szerepe van nála a szerencsének… * Ha valamit felfedeztél- igazoltál, még csak akkor kezdődik a neheze: az elismertetése! * Hiába, hogy ki nem állhatod, de sokan sztárolnak, bálványoznak, imitálnak stb. * Az igazat megmondani, de diplomatikusan, irgalmasan, hogy „iskolád” ne sértődjön meg! * Szülői értekezleten úgy felszólalni, hogy ne gyerekeden verjék el a port... * Sok irigyed a szenvedésed aranyfedezetéből csak aranyat mazsolázna ki, csak azt látja és sokallja… * Egy középszerű művésztárs ártani sokat tud a zseninek, ha akar – és akar… * Ki a haláltól, ki a Kárhozattól retteg – te naponként halsz s jársz poklot… * Nevednek becsületet szereztél, s mégis álnéven írsz, gúnynévvel illetnek * Vádolnak, mert szenvedély- betegek „orvosaként” kutyaharapást szőrével gyógyítanád? * A sok tennivalót és talentum- elásó lógóst látva neked nehéz megállni, hogy ne légy megszállott, munkamániás! * Ha már egyszer a színre léptél, nincs visszaút az alkotásnak kedvező a mimikris „névtelenségbe” * Bármily óvatosan tapogat is a vaksötétben, mégis darázsfészekbe nyúlhat… * Akkor is riadóztat, ha nem teljesen biztos – ki is pellengérezik miatta s legközelebb már hiába sikolt * Csakazértis „keljfeljancsi” vagy – jöhet a gáncs, a bukás és knock out!? * Úgy szeretne otthon békésen pipázni, de Muszáj Herkulesként küzd a háborús közéletben * A tóparton nyugdíjasként horgásznál stb. - de hogy ezek butítsák a utódaid, a „népedet”! * A „szaván fogják” a vézna, tüdőbeteg költőt, s kiprovokálják a harctérre! * Kell egy elrettentő példa – belőled lesz az, és koncként dobnak a felhergelt csőcselék elé (Móra Ferenc: Hannibál tanár úr) * Akkor is tovább nyomoz a bűnös után, ha a szálak egyre magasabbra vezetnek… * Úgy él, mint a nomád vándor, aki nem tudja még, hogy hol alszik ma éjjel… * Vigasztaljon a népi közmondás: nem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja… * Egész nap ülni, olvasni és írni és gondolkodni– elsorvad a tested, elromlik a szemed, kihullik a hajad… * Nem te, az üldözött vad, de a hajtó, a vadász kap veszélyességi pótlékot! *
Azt irták a lapok minap, Mégis van hát elismerés, Örült a költő, képzelem, Most már van egy biztos zugoly, Inségben őszült meg, szegény. Magyar költő! Kenyértelen Megérjük-e a kort, mely a REVICZKY GYULA
|
LAST_UPDATED2 |