Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 24. |
Írta: Jenő | |
2016. szeptember 26. hétfő, 07:28 | |
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 24.
*
Atom- hulladékot szállító vonat- szerelvény elé a sínekhez, a mozdony elé te is odaláncolnád magad? * Kiragadnak versedből egy mondatot: meghurcolnak, bíróság elé állítanak… * Nem elég, hogy politikai nyomás alatt vagy, de még műveid is ócsárolják… * Mintha egy versenyparipának a lelátóról kéne végignéznie a nagy derbit… * Oly sokáig voltál tartalékban, hogy mire éles bevetés jön, bajban vagy… * Ha előre tudnád, hogy mennyi keserű kenyeret fogsz megenni a hosszú száműzetésben… * Mint aki a törpék országába tévedt és először ők szörnyetegként, ellenségként bánnak el vele… * Úgy is győznöd kellene, ha a riválisok doppingolnak és durván csalnak… * Leteszi a szerzetesi fogadalmat: pl. önként vállalja az örök szegénységet! * Az aranyifjú szociológushallgatók kinézik maguk közül a szegényekkel sors- közösséget vállaló ex proli-gyereket? * A mély vízen kell járnod: ha gyengül a hited, akkor rögtön süllyedsz is el… * Te nem lehetsz zsarolható, semmi nyíltan vállalhatatlant nem tehetsz… * A szellemi kiskorúak a paternalista tanítómestert mumusnak nézhetik… * Hogy egy kicsiről mindent tudjál, ahhoz mindenről egy kicsit tudnod kellene… * Ha nem kell a póráz s a szájkosár, akkor maradj olykor éhező vad farkas?! * A „kibeszélő” pacifista orosz, zsidó atomtudósokat bebörtönzik vagy elteszik láb alól, ugye? * Ha lebombázzák fél életeden át gyűjtögetett, és sokáig megkoplalt, féltve őrzött szent könyvtáradat, a királyságodat… * Ha tudásának katonai jelentősége is van, könnyen emberrablás áldozata is lehet! * Te vagy Cassius is és Brutus is, akinek meg kellene ölnie a „zsarnokot „…! * Nem minden álomfejtő József, sokan ott rohadnak meg a tömlöcben… * Isten nem ver Bobbal: pánikbetege betör magánéletébe s rombol… * Kutatási eredményeid nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítják… * Amit kutatni szeretnél, az most de jure vagy de facto nem hozzáférhető… * Ha nem kollaborálsz a megszálló idegen erőkkel, akkor egy Ben Hur sorsa vár! * Jóhiszemű, hithű kommunista értelmiségi aki egyszer csak rádöbben, milyen népirtáshoz asszisztált… * Amikor éppen neked kell működtetni, szervezni illegális kiadót, rádiót, terjesztőhálózatot… * Hiába vagy jó tolmács, életveszélyes rosszkor és rossz helyen lenned… * Megélhet olyan értelmiség- ellenes kurzust, hogy örökre átkozza pályaválasztását… * Olyan magas- feszültségben él, hogy nehéz italhoz, droghoz nem nyúlnia… * Dürer Melankólia c. grafikája nem földművelőt vagy kovácsot ábrázol… * Te álmodban is tovább dolgozol, ahogyan álmodban is tovább üldöznek… * Amikor már végre szabadon szólhatnál, annál kínosabb akkor, ha már nincs mit… * Nem kaptál fajsúlyos megbízatást, Feladatot, amihez felnőhettél volna… * Nem vették észre, nem fedezték fel vagy nem gondozták a tehetségét… (ami így belerohadt, átoksúly lett)
* Nemegyszer szellemi épülete fundamentumát is lerombolja és nulláról mínuszról kezd újra ősz fejjel, megkopaszodva * A szépség erotikus dimenzióját tárod fel, mégis pornográfiával vádolnak… * Pályád delén túl megszokni: nincs bérelt hely, minden szerepért verseny… * Még a jó tréfa- mestereknek is sok az ellensége, hát még a rosszaknak… *
A lehetetlen elvárják tőle betegeik, de még a csodatételedben is bíznak – bár maguk nem tesznek semmit gyógyulásukért, s pláne nem avatnak be az életproblémáikba… *
Büszke lehetsz rá, hogy vezéregyéniség vagy, de a mesterlövész is rád lő… * Otthoni mindennapjait folyamatosan mérgezi, hogy ha gyermeke totál hülyének, élhetetlennek nézi… * Ha nem vagy elég harsány vagy nem botrányhősködsz, észrevétlen maradhat műved * Korán fog őszülni, megvénülni, ha értelmi fogyatékosok színházát segíti s dotáltatná is.. * A közönség érdekében is ki kell bírni direktorod- rendeződ magalázásait… * Kiadják ugyan könyvét, de ahogy terjesztik: sose tudja meg, mi lett volna… * Nézd meg: a választott pályádon átlagban miben, s főleg mikor, milyen korán halnak meg * Ha egy színész- házaspár veszekszik- verekszik, biztos, hogy csak a közelgő premierre próbálnak? * Ép lélekkel túlélhetők az iskolák, ha ő az ott nem értékeltekben kiváló? * Jó esélye van rá, hogy felesége nem sokáig bírja, s ezek után hátország nélkül csatázhat a fronton… * Fizikumánál fogva is védtelen, ha a megbírált naiva verőlegényt küld rá… * A szélhámos leleplezésével mindenkit szolgált, ő viszont rajta áll bosszút * Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és jó kiadót is találni * Rendszeresen egyedül marad különvéleményével, s így sokszor teljesen elbizonytalanodhat * Egész életen át ott sugdos a kisördög: csak rögeszméd oltárán áldoztál * Amit vesztettél s amit ártottál, az kézzelfogható – az ellenkezője ködös, megfoghatatlan és távolba vesző…
* Arany János TAMBURÁS ÖREG ÚR
Az öreg úrnak van egy tamburája, S mikor az íhlet s unalom megszállja, Veszi a rozzant, kopogó eszközt S múlatja magát vele négy fala közt.
Nem figyel arra deli hallgatóság, Nem olyan szerszám, divata is óság: Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak), Maga számára és lopva zenél csak.
Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő, S mit összelopott mai zene-költő, Öreg úrnak egyről sincs tudomása; Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.
Mind régi dalok, csuda hangmenettel: Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; - Hegyes-éles jajja úti betyárnak, Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.
Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb Hangnembe a húr lebukik, lebágyad, Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel... Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.
Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő - Tiszta remekké magába’ szülemlő - Pendűl, melyen a tánc tétova ringat, Mint lombot a szél ha ütemre ingat.
Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt; A hitujítás kora szűlte még azt: Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve, Vagy erős hittel Istenhez emelve.
Mindezt öregúr, nem mintha kihozná Kopogójábul - csak képzeli hozzá; S ha nem sikerül kivitelben a dal: A két öreg szerszám egymásra utal.
De azért nem tűri rajta meg a port; Emlékezetes neki minden akkord; Egy hang: s feledett régi dalra émed - Szövege cikornyás, dallama német.
Az öreg úr így, dalai közt élve, Emlékszik időre, helyre, személyre: Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.
Néha egy új dalt terem önkint húrja, S felejti legott, már ő le nem írja; Később, ha megint eszébe ütődik: Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.
Sokra bizony már alig viszi dolgát: Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”; Nem is a művész babérja hevíti, Csak gémberedő ujját melegíti.
Gyakorold is, amit valaha tudtál, Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál; Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre, Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.
(1877. július 12.)
|
|
LAST_UPDATED2 |