Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 8. |
Segítő hivatások - A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni |
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 8.
A léleklátó
* Logikai, szónoki tudásod és hipnotikus-szuggesztív erőd rossz ügyek szolgálatában veted latba – a köznapi erkölcsi maxima téged nem korlátoz… *
A langyos vagy, a nyegle és frivol, akit kiköp az Úr, vagy az elmaszatolós, az ál-béketeremtő, a viták élét letompító, a párbeszédet kiherélő * Az emberek életproblémáira magas honoráriumért az uniform látszat- megoldások tömkelegét ontom, miközben a választékbőség látszatát keltem…. * Köz- pénzekből támogatva lelki útravalót is adok: a „Kaparj kurta, neked is jut” szellemiségű igazságokat * Démonizálom, ördögi lényegűnek tartom a szellemi-politikai ellenfelet, majd árulónak minősítek az ilyen ellenséggel szóba állót * Ha bele- döglik is szerelmem, barátom, családom, még életemben szeretnék művemmel sikert aratni … * Nem tudok tüntetően hallgatni, sem látszatot elviselni, nehogy akár egy napig vagy egy óráig is butának, műveletlennek, avatatlannak stb. nézzenek * Erősebb fél szemmel mindig az idézettségi, nézettségi és eladási indexeimet nézem, s ezek maximalizálására török… * Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni, s ha hiúságomnak hízelegnek – másnak igen… * Hideg- háborús hős vagyok, mellemen a virtuális plecsnik, és itt számomra nincs „tiltott fegyver”, meg nem engedett eszköz.. * A köz- és magánéleti hidegháborúban vagyok elememben – és ötletdús gazdag arzenált gyártok, kínálok, propagálok és használok * Szellemi hontalan csavargóként minden alja szellemi hóhérmunkát elvállalok * Vidékről kerültem fel: a provokátor- besúgó állása lehetett és lett a karrier ugródeszkája * Bárki bármely nótáját elhúzom, ha a homlokomra tapaszt egy bankót, nem érdekel, kinek a lelkébe taposok, ahogy az se, hogy én magam mire tartom… * Kis magyar Jónásként ügyesen, leleményesen bujkálok az kínos elhívás, a hálátlan küldetés elől * „Pál- fordulásaim” valahogy mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz * Nagy hűhót csapok semmiért: a hegy vajúdik, de csak egérke születik… * Rá- termettségem- felkészültségem hiányát feltétlen „hűségem”, megbízhatóságom pótolja * Hosszú Emigrációmból „hazalátogatva” mindent jobban tudva mindenbe nagyokosan beledumálok * Gazdasági célzatú kivándorlásomhoz annak idején politikai üldöztetést kreáltam – és ma már magam is hiszem, így mesélem… (vagy a titkosszolgálat dobott át ügynöknek)
* Úri huncutok bőven termő bamba diófájává nevelgetem a védtelen kis gyerekcsemetét * Még a kevés maradék igazgyöngyeimet is két kézzel szórom emberdisznók, disznó emberek elé.. * „Menekülő- művészként” bújok ki emberi- polgári, sőt szakmaerkölcsi írott és íratlan kötelességeim alól * Engem a szellemi nemesség semmire nem kötelez, legfeljebb előjogokat próbálok vindikálni magamnak * Szellemi életem-halálom az életművészkedés egy igen rafinált formája, megkomponált napokban művi finomságokat nassolok… * Nincs az az isten, aki engem elveimtől (értsd: rögeszméimtől) valaha is eltántorítana * Annyira nem akarok dogmatikus, doktriner lenni, hogy elvetek mindent elvet: és élek a „pragmatizmusnak”
*
Reményik Sándor Írjad poéta
Írjad poéta! Ha csügged a lelked, Nehezül a szárnyad, Ha rajtad a kétely Zsibbasztón elárad: Írjad csakazértis! Ne kérdezd; mi célból? Ne kérdezd: mi végre? Nem tudod te, hol vár, Éppen terád hol vár, Egy lélek ínsége. Egy lélek éhsége, Egy szív szomjúsága: Megenyhül a lelked Egy rebbenésére, Egy színes szavára. Írjad poéta, Írjad csakazértis! Nem tudod te, mit tesz A szavad hatalma, Hova mindenüvé Vagyon bejáratja, Ismeretlen ajtók Nyílanak meg néki, Hova nem is szántad, Oda fog betérni. Nő a jelentése, Mint a folyam, árad, Távol szerelmeket Himbál, hajókáztat, Ismeretlen partok Intenek feléje, Szélvészként belekap Vitorlák vásznába Lobogók selymébe. Szertezúg, szétárad Világ minden táján, Míg te nem is sejted Magányod szomorú, Szép Szent-Ilonáján. Írjad poéta, Írjad csakazértis
* Időm, energiám és istenadta tehetségem pihent aggyal kispekulált botrányhősködésre fecsérlem el * Fantázia- dús szájhős vagyok mint Rumcájsz, vagy egy gyenge kiadású Münchausen báró * Szarnak, bajnak nem vagyok gazdája – ha előkerül, az enyémet is másra kenem * Egy esetben biztos, hogy önként jelentkezem: ha intellektuális spicli munkára keresnek… (de azért az ellenszolgáltatás se bánt meg) * A gazdátlan remekmű vagy hőstett hallatán lélekszakadva rohanok, hogy elsőként vállaljam * Nem okoz lelkifurdalást idegen tollakkal ékeskedni, a tollak tulajdonosát igyekszem elhallgatni, eltüntetni, rágalmazni… * Előszeretettel bírálom olyan alkotók „fércműveit”, akit szilenciumra, börtönre, száműzetésre ítéltek * Frigid és elnémult múzsámtól, bár titkolni igyekszem, már hosszú évek óta külön hálok * Szellemi prostituáltként útlevélért, szinekúráért, címért, rangért, pozícióért stb. az alapon felül még extra szolgáltatást is nyújtok * Ha voltak és vannak is szigorú elveim, egyszer – ugye – lehetek én is engedékeny: például kurátorként, különösen, ha itt kéz kezet mos… * A kultúrának lökött koncon nem marakszunk – kis pankráció, majd egymás között békésen mutyizunk * Minden nehéz munkát átvállalok: megírom művemről a kritikát, magammal az interjút * Boldog vagyok: nekem a munkám a hobbim: a szennyárral úszók mestere és élsportolója… * A rossz hagyományt követve: mint sok más stréber tanítvány, kannibálként lassan, de biztosan én is felfalom mesterem * Kivonulok, de előbb „óvatlanul” a világra szabadítom a palackba zárt rossz szellemeket * Gyermekinek mondott beteges kíváncsiságom miatt nyitom ki rátok Pandora szelencéjét * Magamat kis- istennek képzelve blazírt pofával kísérletezgetek emberrel, természettel * Ha a szesztől vagy a hatalmamtól megmámorosodok, szép új világot teremtve átalakítanám az emberi természetet * A falra festem az ördögöt, s magam is meglepődök, hogy az tényleg megjelenik
* Én kétéltű ember vagyok: fényes nappal besúgó, sötét éjszaka forradalmár * Hagyom, hogy építgesd a légváraidat, én majd jövök s beszedem a magas lakbért * Humánusan ölök testet és lelkeket: illemtudóan, elegánsan és lehetőleg érzéstelenítéssel * Lelki megalázást és kínvallatást - akár a pedagógus álöltözetében is - szakszerűen, invenciózusan, örömmel végzek * Nem vagyok maradi – én haladok a korral: intellektuális hírszerző zsoldosként, ipari kémként hűségesen bárkit kiszolgálok… * Szőr- szálhasogatásra, terméketlen, akadémikus „vitára „ mindig teljes harckészültségben állok * Kicsire nem adok, a nagy meg nem számít: nekem mindegy, hogy keresztény vagy keresztyén… * „Hegemón” marxista-leninista esti „egyetemeken” - és helyi gyorstalpalókon - adtam és vettem órákat * A „sereg” politikai tisztjeként „hajtottam végre „ politikai-ideológiai indoktrinációt, ha olykor le is maradtam egy brosúrával *
Jótékonysági rendezvényeken állok elő másutt előadhatatlan produkcióval, hogy legalább még így bekerüljek a hírekbe (de azért „önköltségemet” is vastag cerkával írom).
*
Előre megfontolt szándékkal bűnszövetségben rontom meg a magyar ifjakat , rombolom és deformálom még képlékeny ízlésüket *
Kultúr- misszionáriusként járom a falvakat: a gagyi és a ripacskodás csimborasszóját adja haknibrigádom a védtelen gyermek- közönségnek, akiket időhúzásból még „be is vonok” a műsorba…
* Biztosítási bonyodalmaktól való félelmemben inkább nem adok ott és akkor elsősegélyt, magamat biztosítom be… * Eredeti műveket diákkorom óta alig, recenziót, kivonatot, zanzát néha olvasok – mindent másod- vagy harmadkézből, már interpretáltan, félkész ételként veszek * Csak áltekintélyek és komoly nevű intézmények mögé bújva állok ki preparált „párbajokra” – persze hazai pályán, saját közönség előtt… * Nem vagyok hiú: névtelenségbe burkolózva denunciállak, jelentelek fel a Nagy Főnöknél vagy indítom útjára a suttogó propagandát… * Többféle programnak vagyok és lennék az értelmi szerzője: de leginkább a gyengék- védtelenek elleni pogromoknak, hecckampányoknak… * A monopol- helyzetből fakadó nyugalommal végzem a kanonizálásokat és az apokriffé, kismesterré, selejtté nyilvánítást: én mondom meg: mi az érték, mi a minőség stb. * Materialista vagyok, de abból is az a fajta, aki még dicsekszik is ostoba babonás hiedelmeivel * Mindent csak imitálok, úgy teszek „mintha” - s e mentalitást személyes találkozón és médián keresztül szándékosan terjesztem: továbbfertőzöm az immun-gyengéket… * Minden művet, alkotót és kulturális jelenséget rögtön kész stigmás skatulyákba gyömöszölök – a leírásba már belecsempészve az értékelést megkímélve ettől a laikus nagyközönséget… * Hol optimista, hol pesszimista vagyok, de egy mindig állandó, biztos: mindkettőből mindig kincstári * Ha a cipésznek nem tetszik a mázolmányom, akkor megszégyenítve a kaptafához kussoltatom * Nem csak a suszter véleményét kérdem, de naponként konzultálok vele a festői stílusomról, és a végső szót mindig vele mondatom ki, így fedezem le magam, mint a nép művészét…
*
Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm is S nem kell kegyekért könyörögnöm, Nem többet az egykori köd-kép, Részegje a ködnek, a könnynek, Ha néha magam köszönök még, Már sokszor előre köszönnek. Van villanyom, izzik a villany, Tárcám van igaz szinezüstből, Tollam, ceruzám vigan illan, Szájamban öreg pipa füstöl. Fürdő van, üdíteni testem, Langy téa, beteg idegemnek. Ha járok a bús Budapesten, Nem tudnak egész idegennek. Mit eldalolok, az a bánat Könnyekbe borít nem egy orcát, És énekes, ifju fiának Vall engem a vén Magyarország. De néha megállok az éjen, Gyötrödve, halálba hanyatlón, Úgy ásom a kincset a mélyen, A kincset, a régit, a padlón, Mint lázbeteg, aki feleszmél, Álmát hüvelyezve, zavartan, Kezem kotorászva keresgél, Hogy jaj! valaha mit akartam, Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban S már nem vagyok otthon az égben.
|