ILLYÉS GYULA Haza, a magasban Nyomtatás
Jenő verses könyve - Jó, igaz, szép és nagy magyar vers

ILLYÉS GYULA

Haza, a magasban


Jöhet idõ, hogy emlékezni 
bátrabb dolog lesz, mint tervezni - 
bátrabb új hont a mult idõkben 
fürkészni, mint a jövendõben -?






Mi gondom! - áll az én hazám már, 
védõbben minden magasságnál. 
Csak nézelõdöm, járok, élek, 
fegyvert szereztem, bûv-igéket.




Már meg is osztom, ha elmondom, 
milyen e biztos, titkos otthon. 
Dörmögj, testvér, egy sor Petõfit, 
köréd varázskör teremtõdik. 





Ha új tatárhad, ha kufárhad 
özönli el a tiszta tájat, 
ha útaink megcsavarodnak, 
mint giliszta, ha rátapodnak:




te mondd magadban, behunyt szemmel, 
csak mondd a szókat, miktõl egyszer 
futó homokok, népek, házak 
Magyarországgá összeálltak.




Dühöngõ folyók kezesedtek, 
konok bércek - ezt ne felejtsed, 
ha megyünk büszke szájjal vissza, 
mint várainkba, titkainkba.




Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, 
nem ölhet, mi csak ölne minket, 
mormolj magadra varázsinget, 
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.




Míg a szabad mezõkön jártál, 
szedd össze, pajtás, amit láttál, 
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál, 
vidám vitáknál, leányoknál.




Mint Noé a bárkába egykor, 
hozz fajtát minden gondolatból, 
ábrándok árvult szerepét is, 
álmaid állatseregét is.




Lapuljanak bár ezredévig 
némán, mint visszhang, ha nem kérdik, 
szavaid annál meglepõbbet 
dörögnek majd a kérdezõknek. 



Figyelj hát és tanuld a példát, 
a messzehangzóan is némát. 
Karolva könyvem kebelemre, 
nevetve nézek ellenemre.




Mert ha sehol is: otthon állok, 
mert az a való, mit én látok, 
akkor is, ha mint délibábot, 
fordítva látom a világot.




Igy maradok meg hírvivõnek 
õrzeni kincses temetõket. 
Homlokon lõhetnek, ha tetszik, 
mi ott fészkel, égbemenekszik.



ILLYÉS GYULA

LAST_UPDATED2