Ellen Niit: Otthont adsz |
Jenő verses könyve - Jó, igaz, szép és nagy magyar vers |
Ellen Niit Otthont adsz Amint az ajtón benyitok, kezemnek otthont adsz a tiédben. Befogadod, mint csavargót a házba, ott vacok várja, tűzhely, vacsora, nincs lárma, nincs lótás-futás. A lélek, felbátorodva, kioldja átázott cipőjét, vizes harisnyáját kötélre dobja, aranyfényű teát tesznek elébe, illatos málnaízzel, vágnak mellé, amennyi jólesik, a friss kenyérből. Aztán ha a lélek, felbátorodva, egy kicsit kutat a polcon, talál még rejtett örülnivalót: kis üveg mézet, vagy egy pozsgás-piros almát. . . Csak annyi kell, hogy a kezemnek egy pillanatra otthont adj a tiédben. |