Csokonai Vitéz Mihály: A kétszínűség |
Jenő verses könyve - Jó, igaz, szép és nagy magyar vers |
Csokonai Vitéz Mihály: A kétszínűség Vélnéd, hogy a nyalkán pirosló Sodoma A legjobb gyümölcsök szép paradicsoma: Pedig ha skarlátja szádba ketté válik, Várt gyönyörűséged mind hamuvá válik. Gyakran a mennyei illatú epernek Apró leveli közt kígyók is hevernek: Ne higyj a hozzája csalogató partnak, Ne véld, hogy sikamló hantjai megtartnak. A szív igen szoros helyre vagyon zárva, Az ábrázat sokra fordítható lárva: Sőt még a beszéd is egy oly csalható jel, Hogy minden szándékot palástolhatsz ezzel. Sőt a mosolygó száj, a vigyorgó szemek Egy ártalmas lelket fedező tetemek; Sőt mit mondok? vagynak olyatén Judások, Akiknek halálra árúl csókolások. Oh, Jupiter! ha már a hamis arannak Ily tiszta jelei s bizonysági vannak: Ugyan hát a hamis szívű rossz embernek Testén ilyen jegyek miért nem hevernek? Különben ki milyen portékákat árúl, Azoknak jutalma mind magára hárúl. |