Vörösmarty Mihály: Az árvíz hajós/Mit csinálunk Magyarhonban? |
ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet - Boldog-boldogtalan emberek életminőségei | ||||
Szavalta a pesti magyar színházban Hol népes ház-sorok Rémséges jaj kiált S omlott házak felett, "Ki ment meg engemet A fennmaradt kövön S im sajka jő s rohan Nem emberélet az, S szivetlenűl az agg És több hajó kereng Ez pénzét, az magát S ki csak mulatni jár S mindig dühösb az ár, Még jő s megyen hajó; "Ki él még itt?" riad S még jókor érkezik; * A sajka partot ér, Csak a szegény beteg "Itt jó anyám, neked Nekem nagy útaim Szól s menne a hajós, Arcán redők helyett Szebb, mint a szerelem, S az elbámult hajós "Ha minden elhagyand, Ha hozzád mostohák Emlékezzél reám Rendűlt kebellel a Őt minden elhagyá, Sorvasztók napjai, De az nem tartja őt; S ha néha mardosóbb Lelkének a dicső 1838. április 27. előtt * Vörösmarty Mihály MIT CSINÁLUNK? Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek, isznak és danolnak. Semmi baj sincs? semmi gondrém, Hogy majd érte meglakolnak? Van biz itt baj; de hiába Enni csak kell az embernek; S inni hogy ne kéne, ahol Oly dicső borok teremnek; Csakhogy aztán, Majd ha ember kell a gátra. Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek, isznak, álmodoznak. Semmi baj sincs? semmi gondrém, Hogy az álmok megszakadnak? Van biz itt baj; de hiába, Olyan édes álmodozni! S néha tán jobb, mint fejünkkel Faltörősdit játszadozni: Csakhogy aztán, Majd ha ember kell a gátra, Álmos-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek, isznak, gondolkoznak. És miről az istenadták? Hogy tán élni kén' a honnak! Kár biz az; de már hiába, Gondolatnak nincsen gátja, És ha úgy van, amint mondják, Gondolat a tettek bátyja: Csakhogy aztán, Majd ha ember kell a gátra, Méla-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek, isznak, hadakoznak. Szörnyűség! - No nem kell félni, Csak szavakkal kardlapoznak. Kár a szóért; de hiába, Szóból ért a magyar ember, S gyakran a szó dolgokat szül, Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán, Majd ha ember kell a gátra, Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Esznek, isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig: mert nem tudják, Másnak lesz-e vagy magoknak. Ennyi is kár; de hiába, Munka jobb a koplalásnál, S jobb az edzett kar, ha ép vagy, Mint ha selymen sántikálnál. És hogy aztán, Majd ha ember kell a gátra, Gyenge-gyáván Ne maradjon senki hátra. Mit csinálnak Magyarhonban? Szőnek, fonnak és akarnak - Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó is kell a magyarnak. Hát takács-e a magyar nép? Nem szégyenli a vetéllőt? Semmi baj! tán összefűzi, Amit a sors egybe nem szőtt: Csakhogy aztán, Majd ha ember kell a gátra, Gépi-gyáván Ne maradjon senki hátra. És, pedig - mit is beszéltem? A vadásznak jó a cserje; A költő hadd álmodozzék; A kovács a vasat verje. Minden ember, amihez tud, Ahhoz lásson télen, nyáron, S a paraszt borbély helyében Úr szakállát ne kaszáljon. És hogy aztán, Majd ha ember kell a gátra, Aki hitvány, Félre tőlünk, menjen hátra! 1844. október - november 10. https://www.youtube.com/watch?v=DwZ71HMkugw
|
||||
LAST_UPDATED2 |