...menj el szegény magyar! |
Jenő verses könyve - Jó, igaz, szép és nagy magyar vers |
Menőke Budárúl Bécsbe
Menj el, menj el szegény magyar! a kétség partjára, Tekints az ingadozó reménység pólcára, S te aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni, Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni. . Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon, Elfajúlt testvéridtűl csinált áll-utakon, Kik őseink hamvait rútúl megtapodták, Arany szabadságunkat aranyon eladták. . Ott bontsák ki takaró-fedelit szemednek, Ahol egy irtóztató méllység, reményednek Alá van ásva, s nevet a kegyetlen here, Mint zuhog a méllységben a kétség tengere. . Szakadoznak a partok, az oszlopok dűlnek, A nem rég meleg vérrel buzgó szivek hűlnek. Minát ásott alája s kemény tüzet vetett A köz-jó bástyájának a maga szeretet. . A viz-ész négy nagy folyó-vizet megrekesztett, Békozó lánc keríti a kettős keresztet. Nyög ama Szent Szűzanya, és gyászba öltözött, Csak alig csillog a sok kis csillagok között. . Te csak menj, nem újjak már a terh-viselések, Engedj a végzéseknek, ha ugyan végzések; Csak nyögj, és ha az egek segédedre jőnek Ne virtusidnak köszönd, hanem az időnek. . Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit, Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit, Hogy meg érezd, amit még sokan nem éreznek: A szabadság s a rabság, miben különböznek!
https://www.youtube.com/watch?v=kQr0y52G4z8
Válogatás Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Énekek c. gyűjteményéből Válogatta: dr. Németh Imre
http://mek.oszk.hu/05600/05686/05686.pdf
|
LAST_UPDATED2 |