TÓTH FERENC Félnépi költészet (részlet)
Kortesversek, rigmusok
A választási rigmusok, kortesversek alkalmi versfaragók aktuálpolitikai tartalmú alkotásai, amelyeket nem egyszer közismert dallamra húzva énekeltek.
A kiegyezés után a balközéphez tartozó Dobsa Lajost két ízben, 1869-ben és 1872-ben választották meg a város követének. Amikor pártja egyesült a Deák-párttal, lemondott mandátumáról. Hajdu János hagymakertész kéziratos könyve őrizte meg a korabeli kortesverset:
Balpárti elvek őre Balpárti elvek őre, Legyen népünk hű vezére; Olyat óhajt e kerület, Dobsa Lajos lesz a követ. Éljen a balpárt! Kiben honfi erény lakik, Ki kincsekért meg nem hajlik, Olyat választ e kerület, Dobsa Lajos lesz a követ. Éljen a balpárt! Összeolvadt lelkünk árja Egyetlen egy óhajtásba, Ami fel az égig érjen, Dobsa Lajos soká éljen. Éljen a balpárt! Makó város híres város, Benne a nép mind balpártos. Akad egy két jobbpártos is, Rossz a tettük, ártalmas is. Éljen a balpárt!
Makó város magyar város, Itt a haza nem is áros; Ha eladja is egy-kettő, Majd megveri a teremtő. Éljen a balpárt! Édes hazám, Magyarország, De sok fiad hűtlen hozzád. Csak a balpárt igaz magyar, Hazádnak jót csak az akar, Éljen a balpárt! Éljen a makói kerület, Éljen benne a becsület, Dobsa Lajos a betsület, Örökkétig egyet jelent, Éljen a balpárt! Balpárti a mi szép nevünk, Dobsa lesz követünk. Szabadságunkért harcol az, Nem jól tesz, ki nem rá szavaz. Éljen a balpárt!
A Dobsát követő két ciklusban 48-as programmal Széll György (1827–1910) képviselte városunkat az országgyűlésben. Március idusán mindig ő vezette föl árvalányhajas kalpagban és fokossal kezében a makói negyvennyolcasokat az ünnepségre. Ezután Justh Gyula (1850–1917) a Függetlenségi és 48-as párt tagja, majd elnöke három évtizedig volt a város országgyűlési képviselője. Ady Endre Justh Gyulát „egy bomlott korszak bomlasztójának és hősének, a második Bocskainak”, „az utolsó hídfőnek”, „kevély, szabad magyarnak” nevezte.
Új Kossuth-nóta
Kossuth Lajos azt izente, Itt az idő magyar tettre. Izenetét elfogadom Magyar vagyok, megmutatom. Éljen a haza!
Minden igaz magyar szíve Kossuth Lajos igaz híve. Nem tagadom, híve vagyok, Híve vagyok, az maradok. Éljen a haza! Kossuth Lajos édesapánk, Szeretettel gondolj reá. Intő szavát, hogyha hallja, A félholt is álljon talpra! Éljen a haza! Gyere, pajtás, fogjunk kezet, Legyen ez az igyekezet Egy életünk egy halálunk, Kossuth mellől el nem állunk. Éljen a haza! Tavasz után megjő a nyár, Megjő az is, kit szivünk vár; Boldogítja az országot, Meghozza a szabadságot. Éljen a haza! Életünk bár ügyes bajos, Reménységünk Kossuth Lajos. Az igazak hangoztassák, Kossuth Lajos a szabadság. Éljen a haza! Egy szó, mint száz, megvirrad még, Minden úgy lesz, amint volt rég. Ha fölállunk, összetartunk, A pokol sem győzhet rajtunk. Éljen a haza!
A 48-as olvasókörökben Kossuth haláláig divatban volt Makón Kossuth üzenetének fölolvasása, amelyet a kör tagjai állva, néma csöndben hallgattak. A választást megelőző estén fáklyásmenetet szerveztek, ilyenkor kortes jelszavaktól is hangos volt az utca.
Független a mi elvünk, Nem eladó a mi lelkünk. Összetartva bizton győzünk; Justh Gyula lesz a követünk! Éljen a haza!
A választás napján ünneplő feketében, katonás menetben a 48-as olvasókörökből indultak a szavazóhelyiségbe. „Elöl az elnök – írja a tudósító –, mellette a zászlótartó, hátul a rezesbanda vagy cigányzenekar. Amikor a zászlótartó meglengette a zászlót, hirtelen elhallgatott a zene, és száz torok kiáltotta egyszerre: Éljen Justh Gyula.” Kossuth szelleme hatotta át a nagygyűléseket és a választás napját is.
Még Milotay István, a Magyarság főszerkesztője is elragadtatással idézte a makói választások fölemelő hangulatát: „Milyen szép is volt ez, mikor Justh főkortesének, Zászlós Nagy Mihály uramnak vezetésével felvonultak a függetlenségi választók, mindnyájan kék vagy fekete ünneplőben, csizmában, kalapjuk mellett piros kortestollal. Hét-nyolcszázan egy menetben. Micsoda impozáns erő volt ez! Hozták a régi függetlenségi politika jelszavait, a Kossuth evangélium gyújtó szólamait…”
Kossuth apánk azt izente: Itt az idő, magyar tettre! Egy halálunk, egy életünk, Független lesz a követünk. Éljen a magyar szabadság! Éljen Justh Gyula!
Kiss Menyhért (1880–1934) országgyűlési képviselőjelölt 1926-ban a makói választáson megbukott. A győztes tábor gúnyverssel bosszantotta.
A piacon talicska, kis angyalom, Kiss Menyhértke taszítja, kis angyalom. A talicska megrepedt, A mandátum elveszett, Kis angyalom.231
A makói szociáldemokraták az 1920-as években ezt dalolták:
Jaj, de magas, jaj, de magas Ez a vendégfogadó. Van-e benne, van-e benne Szocialista szavazó. Ha nincs benne Szocialista szavazó, Dűljön össze Ez a vendégfogadó. Ha van benne Szocialista szavazó, Épüljön föl Ez a vendégfogadó.
|