Savonarola

_______________________________________

Lenau,Nikolaus (1801-1850)

A döghalál
Részlet a Savonarola-ból

"Vedd gyűrűmet s add a tiédet!
Jöjj, rakjunk fészket, kismadár!" -
Üres lesz nemsoká a fészek,
Lecsap rátok a döghalál!

"Húzd rá! bort ide! s isten áldjon!
Van még egy édes korty, - igyál!" -
Úgy ám! Szavadon fog, barátom
S már rádcsapott a döghalál.

"Ó, börtön kínzó éjszakái!
A gyötrő lánc húsomba váj!"
Rajtad se fűl a vas sokáig,
Még ma eljön a döghalál!

"Sok még a bűn... de nyakra-főre
Szétfut - fogjátok meg - a nyáj!"
Gyóntatószéknél rogy a kőre,
S feloldta-é a döghalál?

"E sápadt Ecce homo képet
- Pompás! - a vér elönti már!" -
S most ecseted elkapja: téged
Fest sápadtra a - döghalál.

S iszonytató egyformasággal
Jár a vész minden házon át,
Hogy megtanuljátok a gyászdal,
A Miserere dallamát!

Megrögzött szívek! népek alja!
Ha Girolamo véletek
Hiába szólt, hajtsatok arra,
Kinek a nyelve élesebb.

A bűnösök konok hadát így
Töri-puhítja a Halál;
Hulláikból szószéket állít
S zord térítőként arra áll.

Férfiakból s nőkből emelte -
Fonnyadtak voltak, öregek,
S az ifjúságot is benyelte
E gyorsan növő épület.

S gyermekbimbókat is letéptek
Itt-ott a Halál kezei,
Kegyes szokás szerint a széket
Angyalképekkel rakta ki.

(Ford.: Kardos László)

Téli éj

1. 
Fagytól merev a lég, a rög, 
Roppan a hó, amerre járok, 
Szám gőzöl, szakállam zörög, 
Tovább, tovább, én meg nem állok! 

Mily ünnepélyes, néma táj! 
Süti a hold a vén fenyőket, 
Akire vágynak, a Halál, 
A rög felé húzza le őket. 

Fagy! Dermeszd át a szívemet, 
Mely lüktetőn és forrva lázad! 
Hogy végre hűs csönd ülje meg, 
Akárcsak itt ez éji tájat! 

2. 
Farkas vonít az erdei 
Sűrűn - mint anyját csecsemője, 
Az alvó éjet fölveri 
S véres koncát zsarolja tőle. 

Hó s jég fölött zúgó szelek 
Őrjöngenek, iszonyú hajsza. 
Talán hogy melegedjenek: 
Serkenj szívem, dühödt panaszra! 

Serkenjenek halottaid 
És kínjaid, e zord, konok raj! 
S fussanak Észak durva-víg 
Kölykeivel, a viharokkal! 

(Ford.: Kardos László)

Dél felé

Dél felé vonul a zápor,
Délre zúg a förgeteg,
Arra vágyom, merre távol
A villámok dörgenek.

Ott a messze Magyarhonba'
Nyájas kis falucska áll,
Körülzúgja erdők lombja,
S rá az ég áldása száll.

Megvonúlva, faluvégen
Áll egy csöndes, kicsi lak,
Az én drága üdvösségem'
Rejtik a szerény falak.

Erdő fáit mintha vonnák
A magános lak felé:
Agaikat védve fonják
A tető és fal fölé.

Némán nézi ablakábul
Lilla a sötét vadont,
Csüggedt arczczal csak kibámul,
Hallgatja, hogy zúg a lomb.

Nézi, nézi méla kedvvel,
Nézi, nézi csüggeteg,
Hogy szalad tovább a csermely,
S szállnak szét a levelek . . .

A szél egyre jobban zajlik,
A víz mind jobban csörög,
És az idő, szinte hallik,
Hogy zúg el a lány fölött.

Vargha Gyula fordítása

____________________________

Arckép, életrajz, pályakép, életmű

http://www.literatura.hu/irok/romantik/lenau.htm