MAGYAR DALOK Nyomtatás
ZENESZÓ - ÉNEK ÉS ZENE SZÓL - MUZSIKA CSENDÜL

Aratás délidő - Pálnagy Zsigmond festménye


DALOK


SZÉKELY HIMNUSZ

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!


ÉN VAGYOK AZ

Én vagyok az, aki nem jó,
a fellegajtó - nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
sírok alatta eleget.

Ifjúságom telik el,
azért a szívem hasad el.
Ifjúság gyöngy koszorú,
ki elveszti de szomorú.

Bolond volnék, ha búsulnék,
ha a búnak helyet adnék.
Én a búnak utat adok,
magam, pedig vígan járok.


ISTEN ÁLDJA MEG A MAGYART

Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
Éljen örök boldogságban.
Éljen örök boldogságban!

Töltse békében napjait,
Egyezve lássa fiait.
Tatár, török, s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék.
Minket meg ne rendíthessék!

Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
Minden igaz magyar embert.


TAVASZI SZÉL

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom


Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom


HÁROM PIROS KENDŐT VESZEK

Három piros kendőt veszek,
Ha felveszem, piros leszek, ájna...
Piros leszek, mint a rózsa,
Rám illik a babám csókja, ájna...

Három fehér kendőt veszek,
Ha felveszem, fehér leszek, ájna...
Fehér leszek, mint a hattyú,
Nem ölel meg minden fattyú, ájna...

Három sárga kendőt veszek,
Ha felveszem, sárga leszek, ájna...
Sárga leszek, mint a halál,
Elrepülök, mint a madár, ájna...

Három tarka kendőt veszek,
Ha felveszem, tarka leszek, ájna...
Tarka leszek, mint a mező,
Síromon a fű ki nem nő, ájna...


MOSSA HOLLÓ

Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kígyót-békát rámkiált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Kinek mit vétettem én életembe.­

Édesanyám, mi zörög a zsebébe?
Ha apró is adjon egyet belőle.
Veszek véle, csináltatok márványkőből koporsót,
Négy sarkára ráveretem a jajszót.

Édesanyám kiáll a kapujába,
Sirat engem fekete gyászruhába.
Édesanyám, ne sirasson engemet,
Másnak adtam cserébe a szívemet.


HALLOD-E TE

Hallod-e te szelídecske
leány vagy-e vagy menyecske
nem vagyok én szelídecske
sem leány de sem menyecske.

Mer én kerti virág vagyok
a harmatért majd meghalok
mer én kerti virág vagyok
a harmatért majd meghalok.

Ha te virág vagy a kertbe
én meg harmat vagyok benne
este a virágra szállok
reggelig rajta úszkálok.

Hozd fel isten azt a napot
hogy süsse fei a harmatot
a füvekröl a harmatot
a szívemröl a bánatot.

Kinek nincs kedve itt lakni
menjen mennyországba lakni
épìtsen az égre házat
ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére
ott nem éri semmiféle
építsen az égre házat
ott nem éri semmi bánat.

Boldogasszony lánya legyél
áldást hozzál, áldást vigyél
szépen termö rózsafája
örömet hozz a világ ra.

Áldást hozzál, áldást vigyél
Boldogasszony lánya legyél
bimbót teremj, rózsaszálat
akkor nem ér semmi bánat.

NAPOT IS SZERETEM

Napot is szeretem, holdat is szeretem,
De fényes csillagot leginkább szeretem.

Szeretlek, szeretlek, mint a lágy kenyeret,
Sóhajtok éretted egy nap százezeret.

Nem es sóhajtanék, ha nem szeretnélek,
De én úgy szeretlek, majd meghalok érted.

Vagy meghalok érted, vagy enyémmé teszlek,
Vagy piros véremmel földet festek érted.

Mi vagyunk a rózsák, mi szeretjük egymást,
Szép piros hajnalban megöleljük egymást.

A pünkösdi rózsa nyárban virágozik,
Az én édesem is akkor házasodik.

Vagy egyél vagy igyál vagy megházasodjál,
Más ember ajtaján ne arcátlankodjál.

Nem eszem, nem iszom, meg sem házasodom,
Más ember ajtaján nem arcátlankodom.

TÚL A VIZEN

Túl a vízen egy kosár,
abban lakik egy madár.://
Abba lakik egy madár,
aki engem rég hogy vár.://

Várj madárkám, várj, várj, vár,
egyszer hozzád megyek már.://
Megvizsgálom szívedet,
s véle szeretetedet.://

Túl a vízen zörgős malom,
ott őröl az én galambom.://
Ott egyebet nem őrölnek,
csak bút s bánatot eleget.://

Nékem is van egy bánatom,
odaviszem, s lejáratom.://
Egy szem búza, két szem rozs,
felöntöttem, járja most.://
Én Istenem, halálom,
nem ér engem az álom.://
Mer az álom nyugodalom,
a szerelem szívfájdalom.://

Én Istenem, teremtőm,
beteg az én szeretőm.://
Hogyha szeret, gyógyítsd meg,
ha nem szeret, fullaszd meg.://

GYERE KI TE GYÖNGYVIRÁG

Gyere ki te gyöngyvirág, Mert feljött az holdvilág, jaj.
Gyere ki te gyöngyvirág, Mert feljött az holdvilág, jaj.

Majd kinézek ablakon, S az lajbimat gombolom, jaj.
S az lajbimat gombolom, Szeretőmet gondolom, jaj.

Nyisd ki rózsám kapudat, Hadd kerüljem házadat, jaj.
Rózsafának illatja, Az én szívem bíztatja, jaj.

Nyitva az ajtóm bejöhetsz, Üres a pad leülhetsz, jaj.
Vetett az ágy befekhetsz, nyitva az ajtóm elmehetsz, jaj.

A te piros orcádat Más csókolja, de nem én, jaj.
Az csókolja, ha nem én, Míg eszedbe jutok én, jaj.

ÉN AZ ÉJJEL NEM ALUDTAM

Én az éjjel nem aludtam egy órát,
hallgattam a régi babám panaszát.
Éjfél felé, seje-haj, kezdtem elszenderedni,
jaj, de bajos, ki egymást nem szereti.

De meguntam ezt a legényt szeretni,
de még jobban a gyűrűjét viselni.
Csütörtökön, seje-haj, megmondom az anyjának,
köszönöm a jóságát a fiának.

Verje meg az Isten a te anyádat,
mért csinálta, hogy bolonduljak utánad.
Zúgja erdő, seje-haj, csendülj mező, falevél,
szeresd babám, kit idáig szerettél.

Késő ősszel szállnak messze a fecskék,
szomorúan telnek tőlem az esték.
Látod babám, seje-haj, eljöhetnél egy este,
meglátnád a bús szívemet lefestve.

Szivart szívtam, megégette a számat,
más öleli az én kedves babámat.
Más öleli, seje-haj, másnak ül az ölébe,
más kacsingat a fekete szemébe.

Széles a viz, keskeny a hid felette,
Rólad babám minden gondot leveszem.
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz,
Jóságodért fizessen meg, meg a Jézus.


SZÁNT A BABÁM

Szánt a babám, csireg - csörög, sej, haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon.
Száraz a föld, hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej, haj, nincs párja.

Mondtam, babám, ne rakd meg a, sej, haj, szekeret,
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fából van a villa nyele, nem másból,
Feltöri a tenyeredet, sej, haj, csúnyáúl.



ERDŐ, ERDŐ, ERDŐ

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.


ÁLTAL MENNÉK

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában,
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.

Által mennék én a Tiszán nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje-haj, félre fordult a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.


BÉRESLEGÉNY

Béreslegény, jól megrakd a szekered,
Sarjú tüske böködi a tenyered!
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet

Béreslegény mezítláb ment szántani,
Otthon hagyta a csizmáját patkolni.
Kilenc kovács nem merte el vállalni,
Egy sem tudott rózsás patkót csinálni.

Jaj, de nehéz a szerelmet viselni,
Tövis közül kék ibolyát kiszedni,
Mert a tüske böködi a kezemet,
A szerelem szorítja a szívemet.


ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBÓL

Elindultam szép hazámból
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordul.

Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást,
Már meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.


HEJ DUNÁRÓL FÚJ A SZÉL

Hej, Dunáról fúj a szél
Szegény embert mindíg ér
Dunáról fúj a szél

Ha Dunáról nem fújna
Olyan hideg nem volna
Dunáról fujj a szél

Hej Jancsika Jancsika
Miért nem nőttél nagyobbra
Dunáról Fúj a szél

Nőttél volna nagyobbra,
Lettél valna katona
Dunáról fúj a szél.

Kályha vállán a cica
Szeretsz-e még Katica
Dunáról fúj a szél

Ha nem szeretsz, Katica
Karmoljon meg a cica
Dunáró fúj a szél


A CSITÁRI HEGYEK ALATT

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.
Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.
Arra alá van egy erdő, jajj de nagyon messze van,
Kerek erdő közepében két rozmaring bokor van,
Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra
Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.


ERDŐ MELLETT ESTVÉLEDTEM

Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó istenemet:

Én istenem, adjál szállást!
Már meguntam a járkálást;
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjtszakát,
Küldje hozzám szent angyalát:
Bátorítsa szívünk álmát;
Adjon Isten jó éjtszakát!


BOLDOGASSZONY ANYÁNK

Boldogasszony anyánk régi nagy pátrónánk,
Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

rfr.: Magyarországról édes hazánkról
ne felejtkezzél el rólunk magyarokról.
Ó Atyaistennek kedves szép leánya
Krisztus Jézus anyja Szentlélek mátkája:

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, 
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!

Kegyes szemeiddel tekinsd meg népedet
segísd meg áldással Magyar nemzetedet.

Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán összetört lelkei.

Vedd el országodról ezt a sok ínséget
Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.

Írtsd ki édes Anyánk az eretnekséget
Magyar nemzetedből a hitetlenséget

Hogy mint Isten Anyját  régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dícsérjétek

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott
Szent László király is miket reád bízott.

Sokat fiad ellen, megvalljunk, vétettünk
De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.

Jézus fiad előtt hajts térdet érettünk
Mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk

Dícséret, dicsőség legyen az atyának
A Te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.


ZAVAROS A NYÁRÁD VIZE

Szép szivárvány koszorúzza az eget,
Nem engedik, hogy téged szeresselek.
Vagy engedik, vagy örökre eltiltják,
A síromat már előre megássák.

Halálmadár szállott a ház falára,
Meghal innen valaki nem sokára.
Én halok meg, mert megöl a szerelem,
Babám nélkül gyászos az én életem.

Akkor van az én babámnak jókedve,
Mikor teli pohár van a kezébe­.
A kezében teli borral a pohár,
Háta mögött három cigány muzsikál.

Tele kancsó, jobb kezével köszönti,
Bal karjával szeretőjét öleli.
Engem ölel, másnak kacag a szája,
Jaj, de hamis minden fölgondolása.

Zavaros a Nyárád vize, nem tiszta,
Rávezetem fakó lovam, nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én a babámban bizonyos.
De a Nyárád vize sem örökké zavaros,
Leszek én még a babámban bizonyos.

LAST_UPDATED2