Létrontás/romlás lexikon - III. |
Írta: Jenő |
2017. május 10. szerda, 05:02 |
Bölcs/balga, boldog/boldogtalan ember ABC Életminőségünk nem őrzése/javítása, de rontása Balga, gonosz állatorvosi lovak a földi poklukban Ami van, és ami sokkal rosszabb is volt/lehetne
LÉTRONTÁS/ROMLÁS LEXIKON CSÍRÁK - III.
Fölszedtem sátorfám...
Fölszedtem sátorfám és világnak mentem. - Homályos sejtések munkálódtak bennem, Hogy, ha elindulok, találok valamit, Találok, hanem a sejtés nem mondta: mit?
Még azt sem mondta, hogy mely táj felé menjek? Csak azt mondta: menjek, menjek, ne pihenjek. Én e benső szónak engedelmeskedtem, S az apai ház úgy elmaradt mögöttem,
Mint az álom a fölébredt ember mögött, Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se' jött.
Apám s anyám pedig búbánatba esék, De a jó szomszédok őket fölkeresék,
S vigasztalásukra voltak ilyen formán: "Sose búsuljanak Sándor fiok sorsán! Ilyen istentől elrugaszkodott gyerek Az aggódást ingyen sem érdemli meg.
Viszi, mig viheti, végre pedétiglen Fölakasztják, amit adjon is az isten, Mert nem vagyok mai legény a világban, De kicsiny mását sem láttam gonoszságban."
Öreg szülőimet ekkép vigasztalák, Szegény jó anyámmal fölfordult a világ, Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.
Édesapám csak egy-két könnyet hullatott, De azután annál többet káromkodott, Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát, S kegyetlen haraggal im e szókat mondá:
"Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon! Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!" Híre ment e szónak, hozzám is elére, Nem is tettem lábam apám küszöbére,
Mert nagyon jól voltam én annak tudója, Hogy igéreteit ő híven lerója.
Kedvem kerekedett beszólni sok ízben Öregeimhez, de biz én be se' néztem,
Csak akkor, hogy már megleltem a valamit, Megleltem, megleltem, két ország tudja: mit.
Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám, Mikor azután az ajtót rájok nyitám;
Oly örűlt, hogy a szíve is fájt bele, Sohasem volt szívvel így teli kebele, S bezeg, nem mondja most, mint egykoron tevé, Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.
Hát a jó szomszédok? ők most ezt beszélik: "Mondtam, szomszéd uram, mondtam én mindétig, Ne bántsa a fiát, a szerencse fordul, Derék ember válik abbul a Sándorbul!"
Petőfi Sándor Pest, 1847. június 14 - 30.
*
Népirtás Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik - beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe. (Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)
*
Hitehagyás Amit erőszakkal vesznek el tőled, Azt a szerencse forgandósága hamar visszaadhatja, De amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni… Istenfélelem, honismeret, családszeretet, szabad sajtó…
*
Heroikus pótcselekvés Nem inkább komikus, mint tragikus, Ha a hátad mögött volt az a kincs/Isten, Amiért te többször megkerülted az egész földet?
*
Protekció Az egyik vizsgázónak elég annyit tudnia, hogy körülbelül melyek évezredben élt Rákóczi, a másiknak név szerint kell felsorolnia a kurucokat…
*
Veremben Beleestél a verembe, De fel se fogod, hogy hol vagy, Vagy megpróbálod lakályossá tenni, Vagy megmagyarázod, hogy ez a te sorsod, Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni Vagy mindenkit utálsz, aki kint van, Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget, Vagy berántod magadhoz, kezébe harapsz…
*
Őrült "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." (Albert Einstein)
*
Hülye "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye." (Albert Einstein)
*
Laissez faire A lovak közé dobott gyeplő (Csináljátok, ahogy tudjátok, én nem avatkozom már közbe)
*
Megtizedelés A katonai fegyelem erősítésének módja Vagy a kollektív büntetés egyik formája, (ha pl. nem adja ki egy civil falu a partizánt) Avagy hogyan gyakoroljunk elrettentő hatást.
*
Justizmord Halálbüntetés téves bírói ítélet alapján. Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására; ártatlannak bizonyuló ember elítélése. (tévedés: feltételezve a jóhiszeműséget) A halottat már nem lehet feltámasztani
*
Perfekcionizmus Mire mindent tökéletesre beállítanál, A székedet és az asztalt, a monitort, a klaviatúrát, A fényviszonyokat, a háttér hangulat zenét, és a többit, A kávét, a pipát, a betűtípust-méretet, a tipográfiát stb., Addigra már el is felejted, hogy mit akartál bepötyögni… (s ezt ráfogod a transzállapotból kizökkentő kutyaugatásra)
*
Csempészáru Amit éppen nem lehet kapni Amit nálunk csak drágán árulnak Amit amúgy – nagyon - megvámolnának Amit nálunk tilt a törvény árulni/fogyasztani (s az emberi lelemények a ~ elrejtésére, álcázására)
*
A nyuggerezés a bűnbakképzés ismert lélektana alapján és logikája mentén alakult ki. Egy társadalmi csoport, ami elég nagy ahhoz, hogy szem előtt legyen, és kellemetlen is tud lenni a többi csoport számára, viszont gyenge ahhoz, hogy ténylegesen megvédje magát, ideális bűnbak. A nagyvállalkozók, médiacézárok vagy épp a bankárok túl távoliak, elérhetetlenek és erősek. Nem botlunk beléjük minden nap. Az olyan elvont fogalmakról, mint „nemzetközi nagytőke” meg már ne is beszéljünk. A nyugger azonban ott idegesít a buszon, metrón, villamoson, utcán, boltban, orvosnál, hivatalban. Lényegében ugyanezért jobb a cigány a zsidónál, a zsidó meg a szabadkőművesnél egy széljobber számára. De hasonló a szerepe a politikusnak is az össztársadalom számára: ő a köpőcsésze, rá lehet fröcsögni. Ő az, aki elviszi a balhét. Ezért alkalmazzák, ezért fizetik, szemben a mögötte álló nagytőkéssel. A nyuggert viszont nem fizetik ezért, csak felhasználják erre.
*
Életphilosophia.
Minthogy mostan a legjobb rend Jókai Mór
*
*
Szakítás Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"? A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak", s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket. Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami. Márai Sándor
*
A pénzbehajtó Klasszikus bohózat. https://www.youtube.com/watch?v=gGibVf1vvY4
*
Sztárcsináló Négy, öt, hat… https://www.youtube.com/watch?v=K6ImmCxakxo
*
Buzulás A fele – se – tréfa A homoszexualitás vicc… Ezt sokáig üldözték, tiltották, majd megengedték, szinte már támogatják, azt is megéljük majd, hogy lassan kötelező lesz…
*
Rossz evés Nem tudod, mit eszel Versenyezve kell falnod Megtömnek, mint egy libát Levágtad az aranyat tojó tyúkot Ha te eszel, nem jut a gyereknek Kinézik a szádból a falatokat Gyanakodhatsz, lehet: megmérgeznek Lökdösnek és rángatják alólad a széket Beleköpnek a levesedbe Csizma van az asztalon Elsózott, odakozmált az étel Ugyanazt eszed már hetek óta Nem tudod, hogy mennyi lesz majd a számla Nem hívott vendég, szegény rokon vagy Azt kapod, amit az urak meghagynak Mindenből kapsz, de moslék formájában Megromlott nyáron a húsleves és bűzlik Jéghidegben nyalogathatod a fagyott krumplit Csak a kedvenced eheted minden nap, éveken át Azt kapod, amit legjobban utálsz, azt is elsózva Rajtad gyakorol egy kezdő rossz háziasszony Stb. stb.
*
Nem értem jól Nem magyarul beszél Nem értek idegen nyelven Nem értek a szaktárgyhoz Túl modern nekem ez a költő Túl sok idegen szót használsz Tolvajnyelven beszél – argóban Stb.
*
Nem hallom jól Rosszul artikulálsz Túl messze vagy tőlem Nagy az alapzaj, süvít a szél Dadogsz, hadarsz, motyogsz Be van dugva mindkét fülem Mintha operaáriát énekelnél… Stb.
*
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el Nem tudom, az életemet hol rontottam én el,
https://www.youtube.com/watch?v=ixYygUrBG7U
*
Arányérzék Sótlan-elsózott étel Legyetek a Föld sója! Keserű vagy túl édes kávé Kevés, elég, sok zsír a kenyéren Mennyi só, bors, paprika kell az ételbe/életbe Humor és játék nélküli élet - frivol életművészkedés
*
Vét – vétek – vétség Nem vét kevesebbet, a ki sokkal vét. A ki vétett, pirul. Ha mennyit vétünk, annyit mennykövezne, a tágas égben egy mennykő sem lenne. Sokakat senki sem emlegetne, ha nem vétettek volna. Senki sincs vétek nélkül. Első vétek bocsánatot érdemel. Latin: Venia primum experienti. Sok a vétek, hol sok a törvény. Lélekre aszott vétket nehéz levakarni. Mi egynek vétek, másnak sem erkölcs. A kis vétek otthon tömérdek nagy ott kinn. Minden vétek talál magának mentséget. Nem vétek, a mi bemegy, hanem a mi kijő. Maga vétkét másra tolja.
*
Égnek áll a hajam Feláll az ember hajaszála. Azaz borzasztó, irtóztató. Például: feláll az ember hajaszála, midőn olvassa, minő kegyetlenséggel folyt a két szomszéd nép közt egymás marczonglása. E.J.
*
Új házasság Az özvegy Kohn-né panaszkodik a rabbinak, hogy nagyon egyedül érzi magát. Azt mondja a rabbi: - Menj újra férjhez! Ajánlok egy nagyon rendes zsidó férfit, aki nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik... - Na jó, de akkor mit fogok én megtiltani neki?
*
Kölcsön Régi kölcsön sem ajándék. Ne kérd kölcsön, a mit otthon találsz. Kölcsönt kölcsönnel. /kölcsönért. Nem kér kölcsön Egy két kölcsönért nem megy a szomszédba. Nincs rosszabb, mint a kölcsön. Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön.
*
Kölcsön Kohn kölcsön akar kérni Grüntől: - Barátom, tudsz nekem adni egy ezrest? - Hisz' nincs is nálam 1000 forint, csak 800. - Nem baj, a maradék 200-at majd később megadod.
*
Kezes Kezes, fizess. Kezes fizess, vagy ügess. Ha veszni akarsz, légy kezes másért. Légy kezes másért, ha veszned kell. Ha veszni akarsz, vállalj kezességet. Légy kezes másért és a kötél a nyakadban van. Ott hagyta az ágyban a kezest. (Belecsúnyított.)
*
SZOMORÚ ÉJ
Éjfél lesz, és én mégsem alhatom, Mert gondomat el nem altathatom. Mi fog történni vélem s a hazával? E kettős kérdés tépi lelkemet. Ah, nem érem be a magam bajával, Még te is gyötresz, hazaszeretet!
Ez hát a költő sorsa, mindig ez, Hogy örök vészű tengeren evez? S mit ér, ha őt a haragos habokból Mentő sajkával partra is tevék, Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból, Kik ott maradtak a hajóba’ még?
Apám, apám, mért is taníttatál, Miért az eke mellett nem hagyál? A könyvet szép, de csalfa tündér lakja; Ha fölnyitod, megkapja szívedet, És fölvisz a legragyogóbb csillagra, De le nem hoz... a magasból levet.
Inkább a napba, mint a könyvbe nézz. A napvilágtól szemed fénye vész. Nem így a könyvvel; oly világ van ebben, Mely erősíti még szemeidet, S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben Tünik föl, hogyha távol nézheted.
Miért tanultam? mért nem maradék Földmívelő, aminek szánt az ég? Nem tölteném most kínos virrasztással A végtelenbe nyúló éjszakát; Lelkem fölött az álom víg dallással Madár módjára ringatná magát.
Volnék földmíves, vagy volnék juhász! Ki messze, kint a pusztákon tanyáz, S mig ellegelget kolompolva nyája, Ő hűs bokorba vészi bé magát, S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja Saját kedvéért a kis furulyát.
Vasárnap tisztát venni hazajár, Hol a szerelmes lyányka várja már. A lyányka jó, friss, szereti a dolgot, S oly szép, mint a megszületett tavasz; Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog, Hiszi tehát, hogy a világ is az.
Pest, 1847. január
|
LAST_UPDATED2 |