John Arden: Élnek, mint a disznók Nyomtatás
INGYEN FILM-SZÍNHÁZ AJÁNLATOK
2011. április 01. péntek, 20:13

roma3

John Arden
Élnek, mint a disznók


CÍMLAP, BEVEZETŐ 


Címlap
John Arden
ÉLNEK, MINT A DISZNÓK

(Live Like Pigs)

Színmű 17 jelenetben
(Ősbemutató: London 1958)

Fordította:
Nádasdy Ádám



Katona József Színház, Budapest

1995
S Z Í N L A P

Tengerész Sawney (Sailor)
Rachel, az élettársa
Rosie, Tengerész lánya
Sally, Rosie lánya
Col, Rachel fia

Kormos (Blackmouth)
Harákmama (Old Croaker)
Petúnia, a lánya (Daffodil)

Mr. Jackson
Mrs. Jackson
Doreen, a lányuk

Tisztviselő (Official)
Orvosnő (Doctor)
Rendőrőrmester (Sergeant)

Történik egy észak-angliai iparváros szélén, modern családiházas lakótelepen, az 1950-es évek közepén.


Bevezető megjegyzések

Amikor ezt a darabot írtam, elsősorban nem dokumentumdrámának szántam, hanem inkább azt akartam megmutatni, hogyan kerülnek összeütközésbe a különböző életformák és hogyan veszítik el értelmüket és tartalmukat a türelmetlenség és megnemértés szorításában. Másszóval, jobban érdekelt a darab "poétikai", mint "zsurnalisztikai" szerkezete. A Royal Court Színház-beli előadás fogadtatása azonban azt mutatta, hogy elszámítottam magam. A baloldal azzal vádolt, hogy támadást intéztem a szociális intézményrendszer ellen; mások viszont a darabot egyenesen mint az anarchia és erkölcsön-kívüliség dicshimnuszát üdvözölték. Ezért talán jobb, ha nyíltan színt vallok. Nem állok egyértelműen sem Sawneyék, sem Jacksonék pártján. Mindkét csoportnak a másikéval összeegyeztethetetlen magatartási normái vannak, melyek azonban a maguk megszokott közegében nagyon is érvényesek.

A Sawney-család élő anakronizmus. A tizenhatodik századi "pimasz koldusok" közvetlen leszármazottai, és életük látszólagos összevisszasága rögtön szabályos keretbe rendeződik, ha lakatlan, vad tájba, nomád életkörülmények közé képzeljük őket. Bár a földeket bekerítő birtokosok lassan kiszorították őket mindenhonnan, négyszáz évig fenn tudták tartani ezt az életformát. Ma azonban már egyszerűen túl sok épület van Angliában, s így nem maradt hely a vándorlóknak. A darabbeli család ezt nem tudja megérteni; a leckét azonban olyan módon verik a fejükbe, mely tanulási módszernek ugyanolyan fájdalmas, mint amilyen eredménytelen.

Jacksonék jellegtelen, de nem utálnivaló emberek. Ez a család melegebb, szeretetteljesebb, de ez nem védi meg annak a heves támadásnak a hatásától, melyet Sawney-ék érkezése jelent az életükben. Jacksonék természetes ösztönei, a tisztesség, a kedvesség, még sosem voltak ilyen teherpróbának kitéve. Amint ez a próba megtörténik, összeomlanak. Én nem állítom, hogy ők ebben tipikusak lennének. Azért választottam őket ehhez a darabhoz, mert mondanivalómat eléggé végletes módon illusztrálják.

Hadd adjak egy-két ötletet annak a rendezőnek, aki színre kívánja vinni az "Élnek, mint a disznók"-at:

(1) A darabot jelentős részben mulatságosnak szánom.

(2) A Harákmama-Petúnia-Kormos csoportnak nagyjából ugyanolyan hatása van a Tengerész háznépére, mint amilyen hatással a Sawneyék általában vannak Jacksonékra.

(3) A balladák előadását valahogyan bele kell ágyazni az előadásba, vagy pedig el kell hagyni. A Royal Court-ban azért maradtak hatástalanok, mert az énekes csak a jelenetek között lépett a színpadra, majd rögtön el is tűnt, s így senki sem tudta biztosan, hogy benne van-e a darabban, vagy nincs.

A díszlet egy tipikus tanácsi családiház belseje és külseje. Szerintem nem szükséges az egész házat fölépíteni a színpadon. A Royal Court-ban ezt csinálták, de ez jelentősen lelassította a játékot. A földszint és az emelet közötti különbséget nagyon jól lehet érzékeltetni úgy is, hogy a fönti szobákat a lentiek mögé helyezzük, vagy melléjük, olyan félméteres szintkülönbséggel. Én a színpadi utasításokat egy valódi ház terére írtam, de a rendező minden nehézség nélkül átalakíthatja őket. A külső jelenetekhez nem kell teljes homlokzat (pontosabban homlokzatok, hiszen a Jackson-házból látszania kell az ajtónak és egy ablaknak). A ház a sivár fajtából való - nem a szellemes tervezésű fajta, amelyik "Az Év Lakóháza" díjat kaphatna.

A telepet nyilvánvalóan egy fantáziátlan járási főépítész tervezte. Unalmas látvány, és nem kelti eleven város benyomását. Colnak teljesen igaza van, amikor lesújtó véleményt mond róla Doreennak a 3. jelenetben.

A ház helyiségei a következők:

Földszint: 
Nappali
Előszoba, lépcsővel, bejárati ajtóval, valamint ajtóval a konyhába

Emelet: 
Nagy hálószoba
Kis hálószoba
Pihenő (folyosó, közlekedő), ajtóval a fürdőszobába.

A konyha és a fürdőszoba nem látszik a színpadon.

http://mek.oszk.hu/00200/00262/index.phtml#