Régi városi bordélyok nyomában
A Budapesti Aszfaltprojekt (BuPap) egyik tematikus sétája a főváros 19., 20. századi prostitúciójának nyomába vezet.– A kor többi városához hasonlóan Budán és Pesten is a prostitúció legfőbb helyszínei a bordélyházak voltak a középkorban, melyeket jellemzően a városok vezetése tartott fenn – mondta a séta vezetője, Szécsényi Mihály történész, levéltáros. A bevételekből különböző közszolgáltatásokat fedeztek, azok a prostituáltak, akik jó szolgálatot tettek a városnak, nyugdíjat is kaphattak.
A betérő vendégeknek ételt, italt és szállást is kínáló középkori bordélyok a későbbi nagy európai szifiliszjárványok miatt tűntek el, a prostitúciót a 17. századra a legtöbb országban betiltották. Persze a lányok továbbra is dolgoztak illegalitásban, az akkori városfalon kívül, vagyis a mai Magyar, Bástya, Képíró utca és a Károly körút környékén.
A hatóságok elsőként Franciaországban terelték szabályozott keretek közé az ősi mesterséget. Később hazánkban is elkezdték összeírni a kéjhölgyeket. Megjelentek a kéjnőtelepek is: sokan eleve azért béreltek házakat, hogy ott prostituáltak dolgozhassanak, így megalapozva a későbbi bordélyházakat.
Szalonok és egyéni vállalkozók
A szabadságharc bukása után az osztrákok egy rövidebb ideig újra betiltották a prostitúciót. A kiegyezést utáni intézményesített bordélyok – ahol nyilvános szalon működött – például már adót fizettek, és a rendőrség határozta meg a tarifákat is.Komoly konkurenciát jelentettek azonban az – akkori szóhasználattal – „magánkéjnők”, akik egyéni vállalkozóként dolgoztak, és főként a titkos prostitúció, amelyből nem származott adóbevétel. Megjelent a korrupció és a leánykereskedelem is. A századfordulóra már kialakultak a középosztályra „utazó” belvárosi luxusbordélyok, melyekben gyakran megfordultak az akkori irodalmi és politikai élet ismert szereplői is.
Fotó: Kálló Péter
Ezt a sajátos világot az első világháború törölte el, 1926-ban megjelent az első országos szabályozás is. Addig a vidéki városok a fővároshoz hasonlóan szabályozták a prostitúciót. A Horthy-korszakban újabb bordélyengedélyeket már nem adtak ki, a meglévőket fokozatosan visszavonták. A hatalom akkor a kéjnőtelepeket részesítette előnyben: eltűnt a szalon, a vendégek csak a szexuális szolgáltatások miatt tértek be.
A második világháború után ezek engedélyét is visszavonták, és újakat egyáltalán nem adtak ki. Sokan abbahagyták a „mesterséget”, vagy 1956-ban el is hagyták az országot. Azután a 60-as, 70-es évekre újra kialakultak az illegális prostitúció bejáratott formái, a presszókban, szállodákban és kávézókban.
Se bordély, se türelmi zóna
3500 olyan lakás
lehet ma Budapesten, melyben prostituáltak dolgoznak. Van, ahol tíz lány is fogadja felváltva a vendégeket.