Költészet
én azt ígérem
szorgalmasabb türelmesebb leszek
az idén sem váltom meg a világot
Üres tönkszemekkel figyelem a szóirtást,
S ahogy haladok, erőmet próbálom
Egy-egy ágon. Könnyen törik.
Én történek mindenben. A villamos elnyújtott remegése, a piros és fehér fényszórók, az ablaktól ablakig játszó menetszél pehelysúlya, a hideg-meleg keveredése. Nem bennem történt, hanem én történtem bennük.
Ebben az egészben nincs semmi egyenes. Mindenhol ott vannak a görbék és kanyarok. Szögek és kereszteződések. Az egyenes az egyszerű ember hite. Lineáristen. Pszeudomegváltás.
Vagy szállodasor, sőt, velnesz, miegyéb lesz itten, vagy semmi! Merthogy a vendégnek ma már ez a szint kell, nem a sátorozás, fa- meg kőházi fogadózás.
Most Szonja baba meg én újrajátsszuk a múltat. Most, hogy nagyobb vagyok, és már nem forog velem a világ, nincs más választásom.
Múltak az évek, eljött a béke, az újjáépítés, és én ezalatt végig azt ismételgettem magamban, hogy meg kell találnom ezt az embert, és viszonoznom kell neki valamivel, hogy olyan rendes volt, és megmentette az életemet!
Helyszíni
A magyar irodalmi élet színe-java gratulált a 75. születésnapját ünneplő Nyerges Andrásnak, akinek írói és publicisztikai munkáiból „120 év magyar történelme” köszön vissza.
Filmvetítéssel egybekötött, gondolatébresztő beszélgetés folyt az Irodalmi Jelen negyedik, évzáró íróműhelyén, amelynek meghívottja Lakatos Róbert kolozsvári filmrendező volt. Az esten a műhely állandó részvevői mellett közismert irodalmárok, filmesek, képzőművészek is részt vettek.
Kritika
Szinte minden egyes lapja fájó magyarázatul szolgál arra: miért voltak oly tragikus következményei annak, hogy a román békedelegáció tagjaként Vaida Voevod 1919. kora tavaszától 1920 februárjáig gőzerővel tevékenyked(het)ett, miközben a magyarországi események (Károlyi politikája, majd a Tanácsköztársaságé) a magyarság képviselőinek távolmaradását eredményezik.
Száraz Miklós György Elpatkolsz, szívem, mint a pinty című novelláskötetének történeteiből hol bizarr, hol lírai, hol hátborzongató végzet gomolyog elő, de hogy elkerüli vagy utoléri-e hőseit, legtöbbször az olvasó fejében dől el.
Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című regénye az első világháború körüli időszakot mutatja be, de nem az események, hanem az emberi sorsok érdeklik. Mosonyi Kata értékelte a könyvet.
Türjei Zoltán Térkép helyett című verseskötete többek között a szemlélődésről, a párkapcsolatokról és az ezredfordulós, nagyvárosi helyzetekről szól. Boldogh Dezső írása.
Délvidéki vérengzés, uniós túlkapások, Horthy szerepe a második világháborúban, hulladékhegyek, világvége, nosztalgia, elgépiesedés – csak néhány téma Hudy Árpád Hidegebb napok című tárcakötetéből, amelyet Mosonyi Kata értékelt.
Izsó Zita Színről színre című kötetéből olvasott fel néhány verset kameránk előtt.
Tárca
Szószerinti idézet a rádióból, egy mezőgazdasági kutatótól: „Különböző búzafajták szárazságtűrő képességét vizsgáltuk, arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e különbség a szárazságtűrő és a nem szárazságtűrő között.” És bármilyen hihetetlen, a szorgos kutatómunka kimutatta, hogy VAN!
Hát mit gondolnak ezek rólunk?! Hogy éppen a magunkfajta csóró kisemberek veszélyeztetnék a világ első számú nagyhatalmát?! Ugyan már, mi a légynek sem ártunk! Ennek ellenére több éve megfigyelés alatt tartanak.
Interjú
Dimény H. Árpáddal, a 2014-ben Méhes György-debütdíjjal jutalmazott költővel beszélgettünk többek között kései indulásáról, az úrinak tartott irodalmi társaság előtti asztaltáncáról, apaverseiről, terápiáról, újságírásról és terveiről.
Írassunk verset a diákokkal, elemzés helyett serkentsük őket alkotásra – javasolja Horváth Viktor, aki verstankönyvet állított össze A vers ellenforradalma címmel. A hiánypótló munkáért máris több kortárs költő, irodalompedagógus rajong. A szerzővel beszélgettünk.
Debüt
Felelősségünk egymást elfelejteni,
mint évszakokba zárt üveggömböket,
s ha pontosan tudnánk, hogy itt ér véget
a mennyezet, és ott kezdődik a pokol,
a köztes térben találnák kétségeket.
|
|
