Szöveg Veszprémi Linda
Legutóbbi lapszámunk ezen rovatában felidéztük a magyar klubfutball történetének első, büntetésből eredően zárt kapus nemzetközi meccsét, az 1990-es Ferencváros–Bröndby UEFA-kupa-találkozót. Ezúttal pedig a magyar válogatott első ilyen esetét dolgozzuk fel, a 2013-as Magyarország–Románia világbajnoki selejtezőt, amely bár időben nem túlságosan távoli, ám annál fájóbb emlék. Különösen azért is, mert az azt kiváltó ok és mérkőzés, a 2012-es, Izrael elleni barátságos találkozó a napjainkban már abszurd méreteket öltő stadionbezárási cunami epicentruma volt. Azóta vagyunk rajta a FIFA és az UEFA, valamint az európai szövetséget a rasszizmus elleni harcban partnerként szolgáló FARE (Football Against Racism in Europe – Futballal a rasszizmus ellen Európában) nevű nemzetközi civil szervezet radarján. Ahogy azt a FARE kelet-európai elnökségi tagja, a magyar Jósa Bálint a Nemzeti Sport 2021. július 16-i számában megerősítette, az izraeli meccs óta áll a magyar szurkolótábor a FARE figyelmének középpontjában.
A Magyarország–Izrael barátságos mérkőzést 2012. augusztus 15-én játszották a Puskás Ferenc Stadionban. Ezzel a mérkőzéssel kívánt az Egervári Sándor szövetségi kapitány által irányított nemzeti csapat felkészülni a szeptemberi 7-i, Andorra, illetve szeptember 11-i, Hollandia elleni világbajnoki selejtezőre. Unalmas, jellegtelen mérkőzésen nyolcezer néző előtt, vagyis szinte kongó stadionban 1–1-es döntetlen született. Tipikusan olyan meccs volt, amelyre másnap már nem is emlékszünk. Álmunkban sem hittük volna, hogy olyan utórengései lesznek, amelyeket máig a bőrünkön érzünk. Kitört ugyanis a botrány. A FARE, továbbá a Bécsi Izraelita Kultuszközösség és a Simon Wiesenthal Központ feljelentést tett a FIFA-nál, mivel bizonyítékokkal tudtak előállni, hogy a nézőtéren antiszemita megnyilvánulásokra került sor egy elszigetelt, két-háromszáz tagú szurkolói csoport részéről. A vád szerint többször elhangzott a „mocskos zsidók” rigmus, Benito Mussolinit éltették, palesztin zászlók tűntek fel a lelátón, illetve egyesek hátat fordítottak a pályának az izraeli himnusz alatt. Ráadásul egy orbitális közvetítési hiba csak szította a kedélyeket, hiszen egy technikai malőr miatt az MTVA más képet küldött Izraelbe, mint amit a hazai nézők láthattak. A magyar nézők nem láthatták a palesztin zászlót és a hátat fordítást a himnusznak, az izraeliek viszont igen.
„A részletes vizsgálat eredményeit áttekintve a vezérigazgató megállapította, hogy egy rövid ideig egy műszaki munkatárs figyelmetlenségéből adódóan más jel került továbbításra a magyar és más az izraeli televíziónézőknek. A hibát orvoslandó, dr. Böröcz István vezérigazgató a minőségbiztosítás érdekében a továbbiakban egy új ellenőrzési szintet építtet be minden hasonló jeltovábbítási folyamatba. A hibát vétő műszaki munkatárs írásbeli figyelmeztetésben részesült. Az érintettektől az MTVA ezúton is elnézést kér” – ismerte el hibáját a tv-társaság. Utólag belátható, hogy egy aknamezőre lépett azzal a Magyar Labdarúgó-szövetség, hogy leszervezte az Izrael elleni mérkőzést. Mondhatni, ki nem kényszerített hiba volt. Egyébként nem a Csányi Sándor vezette szövetség tehető felelőssé a párosításért, hiszen az MLSZ még 2008 őszén, Kisteleki István elnöksége alatt kötött le egy oda-visszavágós páros mérkőzést az izraeli szövetséggel. A megállapodás keretében 2009. február 11-én Tel-Avivban mérkőzik meg a két csapat (azt a meccset 1–0-ra nyerte meg Izrael), és három évvel később Budapesten következik a folytatás. Kistelekiék akkor azzal indokolták a tel-avivi mérkőzés szükségességét, hogy a március 28-i, Albánia elleni idegenbeli vb-selejtezőre készülve ott kiválóan modellezni lehet a tiranai atmoszférát, hiszen várhatóan húszezer, heves vérmérsékletű szurkoló előtt léphet pályára a holland Erwin Koeman szövetségi kapitány által irányított csapat. Nos, ez nem úgy sült el, ahogy az MLSZ-ben szerették volna: másnap voltak Izraelben az országgyűlési választások, az eső is esett, kilencezer néző gyűlt csak össze, és lélekromboló vereséget is szenvedett a csapat Tel-Avivban.
De még ez lett volna a legkisebb baj, sokkal több kárral járt, hogy 2012-ben le kellett játszani a budapesti „visszavágót”, amelyet a feljelentés és a nagy büntetés követett. Meglehetősen későn érkezett egyébként a FIFA verdiktje. Az Izrael elleni találkozó után lejátszott még hat (!) mérkőzést a válogatottunk, abból hármat itthon, majd csak 2013. január 8-án határozott úgy a nemzetközi szövetség fegyelmi bizottsága, hogy „a Magyarország–Izrael barátságos mérkőzésen tapasztalt szurkolói megnyilvánulások miatt a magyar válogatottnak zárt kapuk mögött kell megrendeznie következő hazai világbajnoki selejtezőjét.” Ami – hogy, hogy nem – a legfontosabb meccsünk, a Románia elleni, március 22-i vb-selejtező volt. Később kiderült, a döntés már november 20-án megszületett, de csak januárban hozták nyilvánosságra, amikor már a román meccs volt a következő. Mintha direkt ahhoz igazították volna. Az Index ezzel a címmel örömködött a hírt közölve: „Zsidózás miatt nem lesz büdösrománozás”.
A fegyelmi bizottság emellett 40 ezer svájci frankos büntetést is kirótt az MLSZ-re, amely egyébként azonnal elítélte a szurkolók egy csoportjának viselkedését, a büntetést pedig eltúlzottnak tartotta, ezért január 18-án fellebbezett a fegyelmi bizottság határozata ellen. A FIFA FEB azonban február 4-én arról értesítette a magyar szövetséget, hogy nem változtat a korábbi döntésén. Ezt követően az MLSZ benyújtotta keresetét a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) február 25-én. Tíz nappal a mérkőzés előtt, március 12-én született meg a CAS elutasító döntése, ekkor vált véglegessé, hogy nem lehetnek jelen nézők a mérkőzésen. Még a brit The Guardian is úgy fogalmazott, hogy ez az addigi legsúlyosabb büntetés a nemzetközi futballban, amelyet rasszizmus miatt róttak ki. Még Romániában sem fogadták örömmel a hírt, hogy nem utazhatnak a meccsre a szurkolók, a játékosok közül pedig Ciprian Marica úgy fogalmazott: „Nagyon örülök, hogy a FIFA lecsap a rasszizmusra, de nézők nélkül a futball nem az igazi. Ellenséges hangulat fogadott volna minket, de elégtételt vettünk volna.”
A síri hangulatú mérkőzésen aztán kétszer is vezettünk Vanczák Vilmos és Dzsudzsák Balázs góljával, de előbb Adrian Mutu egyenlített, majd a 92. percben egy komikus szituáció végén Alexandru Chipciu állította be a 2–2es végeredményt. Az így elveszített két pont pedig nagyon sokba került nekünk a végelszámolásnál: Hollandia mögött a 19 pontos Románia lett a csoportmásodik, és játszhatott pótselejtezőt Görög ország ellen, míg a magyar csapat (17) lemaradt erről a lehetőségről.
KAPUZÁRÁSI PÁNIK
Annyira szokatlanul újszerű volt egy válogatottat és egy szurkolótábort zárt kapus meccsel büntetni 2013-ban, hogy a magyar–románra az MLSZ közös meccsnézést szervezett az Ötvenhatosok terére óriáskivetítővel, a Magna Cum Laude zenekar koncertjével, egyéb programokkal. Ma már, hogy sorra jönnek a hasonló büntetések, senki sem törődik ilyesmivel. Azóta zárt kapuk mögött – pontosabban csak gyerekek mehettek be – kellett játszani 2019-ben Azerbajdzsán ellen a szlovákok elleni meccsen tapasztalt „kirekesztő viselkedés” miatt, aztán az idei Európa-bajnokság budapesti mérkőzései után az UEFA rendelt el két zárt kapus meccset, az angolok elleni vb-selejtező után pedig a FIFA záratta be két meccsre a Puskás Arénát (mindkét esetben egy-egy meccs felfüggesztett), és Isten tudja, mikor lesz ennek vége.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. decemberi számában.)