Tanár úr futballmezben |
A MAGYAR FOCI - táltosparipa vagy állatorvosi ló | |||||||||
Tanár úr futballmezben: 100 éve született Lakat Károly3 hozzászólás. Szóljon hozzá Ön is!
Száz éve született Lakat Károly: az 1964-es és az 1968-as olimpiai bajnok válogatott szakvezetője, az FTC bajnok játékosa és mesteredzője a Rottenbiller utcai iskola magyaróráin is nyomot hagyott egykori diákjában, Gelei Józsefben.
Ma lenne százéves Lakat Károly, a huszadik század egyik különös edzőegyénisége, aki nemcsak a pályán és a kispadon elért eredményeivel hívta fel magára a figyelmet (játékosként egyszer, trénerként kétszer lett bajnok a Ferencvárossal, a Tatabányát kétszer KK-győzelemig, az olimpiai válogatottat 1964-ben és 1968-ban aranyéremig vezette), hanem párhuzamos munkája miatt is: a futballstadionok terepe mellett a tanári katedrán is helytállt. Rendhagyó emlékező cikkünkben erről a – talán az utókor számára kevésbé ismert – oldaláról igyekszünk bemutatni az 1920. november 27-én Győrben született és 1988. december 3-án Budapesten elhunyt sportembert.
Az egykori diák és kölyökszurkoló, a későbbi jeles kapus aztán játékosaként és tatabányai segédedzőjeként is meghálálta tanára bizalmát, amellyel a Rottenbiller utcában pályára állította. „Jó csapata volt az osztályunknak, a Tanár úr pedig gondoskodott róla, hogy összehozzon nekünk egy-egy meccset más iskolák együtteseivel. Fél év után hármunknak szólt – rajtam kívül Kovács Istvánnak, a későbbi kitűnő orvosnak és Szalay Tibornak, aki 1956 után az Austria Wien, a Sevilla, a Barcelona és a Real Murcia játékosa is volt –, hogy jelentkezzünk a Ferencvárosnál edzésre. Mivel a Fradinál még nyolcvan-száz gyerek várt szerelésre a toborzón, továbbsétáltunk inkább a Hungária útra, és végül az MTK-nál szálltunk be az edzésre. Akkoriban én nem vittem túlzásba a tanulást, iskolás éveim elején a futball mellett kézilabdáztam, röplabdáztam is, és ennek meg is lett a következménye az ellenőrző könyvemben. Édesanyám bement Lakat tanár úrhoz, és arra kérte, tiltson el a futballozástól. Ő azt felelte, hogy kérhet tőle bármi mást, de ezt nem. Neki köszönhettem, hogy futballista lettem. Nemcsak mint tanártól, hanem mint edzőtől is sokat tanultam tőle, szinte második apámnak tartottam.”
A futballistaként országos hírű magyar- és történelemtanár kettős énje a korabeli sajtóban is keresett téma volt, a Képes Sportlap 1946-ban például Komáromi Ferenctől, a Rottenbiller utcai polgári fiúiskola igazgatójától kért bennfentes véleményt az ifjú kollégáról. „Éppen olyan lelkes tanár, amilyen lelkes játékos – magyarázta az iskolavezető. – Mindig kimegyek a meccsre, ha Lakat játszik. Teljes szívvel játssza végig a meccset. Mint pedagógus remekül beszél a gyerekek nyelvén. Tetszett volna látni, hogy ezek a szegény gyerekek milyen lelkesedéssel gyűjtötték össze a fillérjeiket, amikor Párizs után csokorra gyűjtöttek Lakat kollégám számára. A legzárkózottabb tanuló is kinyitja a szívét, ha Lakat Karcsi szól hozzá. Mit tagadjam, bizony a mai idők kitermelnek kisebb lopásokat. Nos, ilyenkor Lakat Karcsi a mi legjobb detektívünk. Amikor ő elkezd nyomozni, akkor sokszor több szarka jelentkezik, mint kéne. Nevelői működése az egész iskola színvonalát emeli.” Maga a botcsinálta detektív három évvel később így vallott párhuzamos pályaválasztásáról: „Serdülő gyermek voltam, amikor az apám maga elé szólított és rákezdte: »No fiam, itt az ideje, hogy pályát válassz! Mi akarsz lenni?« Habozás nélkül vágtam rá: »Két nagy vágyam van, apám... Az egyik az, hogy szeretnék történelemtanár lenni Pesten.« Az öreg helyeslően bólintott: »Jól van, fiam. Hát aztán?« »A másik az, hogy szeretnék válogatott futballista lenni a Fradiban...« »Ez már nem jól van, fiam...« – mondta erre apám, és két darab mérhetetlen pofont akasztott a bal és a jobb képemre. Nagyon izmos ember volt. Vasmunkás.”
„A két atyai pofon után éktelenül bömbölve rohantam az anyámhoz. »Mi bajod van, édes fiam?« – kérdezte szelíden. Keserves bőgés közben elmondtam, hogy mi történt velem. Amikor odaértem, hogy futballista szeretnék lenni a Fradiban, a mama megálljt intett. »Bizony, ez tényleg nem jól van, fiam...« – bizonygatta még mindig szelíden, és ő is két testhezálló pofonnal gyarapította atyai örökségemet. Így lettem futballista...” Pályaválasztási tanácsadás terén utóbb sokat szelídült a világ, a Lakat fiú titkos vágya azonban valóra vált: délelőtt a Rottenbiller utcában a Petőfi-strófák, hétvégén az Üllői úton a Fradi-nóták harsogtak körülötte.
|
|||||||||
LAST_UPDATED2 |