Rövid az élet pótcselekvésre |
A MAGYAR FOCI - táltosparipa vagy állatorvosi ló | |
THURY GÁBOR 2017.09.11 23:26 Frissítve: 2017.09.11 23:43
Rövid az élet – Thury Gábor jegyzete
Dörzsölhetném a kezem, hogy kezdődik a labdarúgó Bajnokok Ligája, ráadásul a D-csoportban Barcelona–Juventus mérkőzéssel, tehát megismétlődik a sorozat 2015-ös döntője. Ám mielőtt tűzbe jönnék, eszembe jut, hogy ebből a kvartettből valószínűleg mindkét együttes továbblép az egyenes kieséses szakaszba. Akkor meg mire az izgalom?
Ha a globalizációt jellemeznem kellene, a BL-t mindenképpen belevenném, a lényeg a profitmaximálás, ráadásul a futball nem is olyan rossz sport, bolondulnak érte az emberek, főleg a fiatalok. Magam szomorúan konstatálom, hogy úgy érzem magam, mint csóró gyerek a cukrászda előtt, ez egyébként szimbolikus kép is egyben, úgy is értelmezhető, hogy a szegény ember nem nyer bebocsátást a gazdagok világába. Nemigen hoz lázba a sorozat, az pláne nem, hogy jobb híján valamelyik külföldi csapatért szorítsak. Ez tőlem teljesen idegen, mi több, értelmezhetetlen, valószínűleg annak okán, hogy ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek tagjai még láttak hús-vér magyar futballcsapatokat a BL elődjében, a BEK-ben, sőt csekélyebb továbbjutási eséllyel a BL-ben is (FTC, DVSC). Ezek után bocsássanak meg nekem, hogy nem szorítok egyetlen burnuszos – vagy éppen nem burnuszos – milliárdos által bekebelezett csapatnak. Tudom én, hogy mindenki úgy csillapítja a minőségi futball iránti éhségét ahogy tudja, értem, hogy a szükség hozza az ...-imádatot (a pontok helyére bármelyik mamutklub neve behelyettesíthető). De ez pótcselekvés, igaz, nem a szurkoló, a magyar futball az oka. |