Tényleg szeretsz? |
Írta: Jenő |
2010. augusztus 27. péntek, 06:13 |
Tényleg szeretsz? Ady Endre: Az én mennyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván: „Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek
*
Van - vagy nincs nekem Szerelmem, élettársam-házastársam?
Akivel megosztjuk ill. válogatjuk a munkát Akivel jól kiegészítjük egymást Aki kompromisszumokat keres velem Aki velem együtt vállal gyerekeket Aki sok helyre elkísér – és elém jön Aki levágja a hajam, a körmöm Aki előttem sohasem szégyenlős - meztelen Aki felöltöztet és levetkőztet Aki észreveszi rajtam, ha valami bajom van Aki úgy ismer, mint a tenyerét Aki semmiért nem számol fel nekem pénzt Aki alig várja, hogy ismét láthasson Akinek mindig én vagyok az első Akinek nincs külön zsebpénze Aki soha nem hoz zavarba Aki mindenét megosztja velem Aki bármit kölcsön ad Aki feltétlen megbízik benned Aki Isten akaratának médiuma feléd Aki a saját kárára is a javad akarja Aki büszke rád, hogy az élettársa vagy Aki emlékeztet a vállalásaidra Aki nem hagyja rád a hülyeségeidet Aki érti a műveltségi utalásaidat Aki a kedvenc süteményed készíti Aki kiveszi a piszkot a szemedből Aki kiveszi a tüskét a bőrödből Aki dicsérve tud korholni Aki az utcán megvéd, otthon megszid Aki lakásodból otthont varázsol Aki mindig tud új dolgokkal meglepni Aki pofon vág, hogy észhez térjél Aki felráz, ha a veszélyben szenderegsz Aki odaadja a fél veséjét, hogy gyógyulj Aki életét kockáztatva ment ki a bajból Aki megértően elnézi gyengéidet Aki végtelen türelemmel kivárja javulásod Aki mindig ajánl, de semmit nem erőltet Aki hallgat mint a sír a titkaidról Aki a te nevedet is viseli Aki visszafogadja a bűnbánó tékozló társat Aki szavak nélkül is érti a bocsánatkérést Aki megbocsátva elfeledi megbánt vétked Akitől bármi tisztességest kérhetsz Aki velem jön a világ végére is Akivel teljesen egy hulámhosszon vagytok Aki rezonál minden rezdülésedre Aki képes magára vállalni bűneidet Aki soha nem tagadna meg Aki úgy néz rád, aki még lehetsz Aki betartja minden ígéretét Aki összebékít a haragosoddal Aki megvarrja ruhád, kipucolja cipőd Aki meghallgatja gondolatkísérleteidet Aki felkelti az érdeklődésedet Aki odahozza a neked kevert kávét Aki eltemet és meggyászol Akiért nem hanyagolod el magad Aki felmelegíti az ételedet Aki bemelegíti a lakást és az ágyad Aki nem engedi, hogy lejárasd magad Aki elkészíti a fekhelyedet Aki bakot tart, hogy falra mászhass Aki kihúz a gödörből Aki elviseli, ha rossz passzban vagy Aki nem háborgatja a nyugalmad Aki mindig készenlétben áll Aki érti és szereti a humorod Aki megpuszilja a „bibidet” Aki felemel, ha elcsúsztál Aki megmasszírozza a tested Aki izgul, ha vizsgahelyzetben vagy Akiben vakon megbízhatsz Aki cerberusként őrzi a nyugalmad Aki vigyáz a házadra Aki szól, ha valami rosszul áll Aki tudja, hogy mit hova tettél el Akivel fél szavakból értitek egymást Aki piszkosan és részegen is beenged Akivel először osztod meg örömöd-bánatod Akinek minden nap tetszeni akarsz Aki megmossa a hátad Aki ápol, ha betegeskedsz Aki kitalálja rejtett vágyad Aki kimossa a koszos gatyádat Aki betakar, ha elszundikálsz Aki vár, ha hazaérsz Aki rád gondolva főzi a meleg levest
*
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié Lennék valakié
*
Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem, Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod
Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám Csak a javamat akarod, és el is veszed Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg Csak az fényemben akarsz sütkérezni Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb. Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz Csak háttered vagyok, hogy villoghass Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz” Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg Csak kapcarongynak előveszel a talonból Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok Csak kísérleti alanyod vagyok Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel” Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal Csak rajtam akarod élezni az eszedet Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni Csak szükséged van egy jó munkaerőre Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”… Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét
Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass * AKI TÉNYLEG SZERET, AZ |
LAST_UPDATED2 |