Szellemi hivatások és hitvallások - I. rész Nyomtatás
42. Test-lélek és szellem-világ - 42. Test-lélek és szellem-világ
2008. október 17. péntek, 07:07

 

SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE




Jót s jól, 
ebben áll a nagy titok – 
s nekünk csak a legeslegjobb elég jó 



Mint a gyermek és a részeg: 
mi is csakis az igazat mondjuk, 
a teljes igazat…! 



Ha a borban az igazság, 
akkor – jó - bort prédikálunk 
és bort is igyunk, bort is iszunk… 



Ha egy bolond százat, 
akkor egy bölcs ember 
hány százezret csinálhat? 



Nem vagyunk csalhatatlanok, 
de a tévedéseink lehetőségét minimalizáljuk… 



A meggyőződésünk szent – 
nemhogy végkiárusítás nincs, 
de még alkalmi engedmény se! 



Nem nyughatunk, amíg 
a szellem napsugara 
nem süt be minden ház ablakán! 



Jó papok mintájára 
igyekszünk holtig tanulni – 
még mások és a saját hibáinkból is… 



A szólás-sajtó, 
a kutatás-tanítás szabadságáért 
az utolsó töltényig küzdünk… 



Érezzük és tudjuk, 
hogy mikor van ideje
a láblógatásnak, 
s mikor a tengerátúszásnak… 



Sportemberek vagyunk, 
akik jó példát mutatva törnek 
új – egyéni – csúcsokra… 



Kiváló egyéni-csapat teljesítménnyel 
olykor egész népünkben tartjuk a lelket! 



Felállunk katedrára, szószékre, hordóra: 
de csak akkor, ha van fontos mondanivalónk! 




A nálunk jobbat 
őszintén és melegen ajánljuk – 
akár még saját magunk helyett is… 



Az igazság bajnokaiként 
a hamisság s hazugság előtt 
sohasem kapitulálhatunk… 



Igyekszünk „üzeneteinket” 
minél egyszerűbben 
és minél közérthetőbben kifejezni… 



Nyilvános működésünket 
ne befolyásolja: 
kitüntetnek vagy lecsuknak érte?! 



A miránk bízott 
vagy tudomásunkra jutott titkokat 
biztonságban megőrizzük – 
nem lehet kiszedni belőlünk! 



Nem lehetnek olyan szégyellt titkaink, 
amivel mi magunk esetleg zsarolhatók lennénk! 



Nemcsak bringázunk, 
de előnyeit propagáljuk 
és lehetőségéért akciózunk is! 




Harag és részrehajlás nélkül ítélkezünk 
az arab, zsidó és bármely más terrorizmuson! 



Szavainkra-műveinkre 
nyitott könyv életünk – 
szenvedésünk az aranyfedezet… 



Sors, nyiss nekünk teret, 
hadd tehessünk végre az emberiségért valamit…! 



Nem baj, 
ha más orozza el dicsőségünk, 
egy a fő: 
ha a hazánk jó úton halad 



Alkotva hass és gyarapíts, 
s családunk, kishazánk-nagyvilágunk 
fényre derül… 



Segíts az embereknek: 
fölös erőfeszítés helyett 
ésszel jobban és tovább élni… 



A közért 
csak a saját bőröd vidd vásárra, 
s ne más farkával verd a csalánt! 



Ötletes-hatásos eszközöket találj ki 
elhallgatásos hazugságot kihangosítani… 



Egy életre megtanítjuk 
a rászorulókat 
érdekeiket felismerni s érvényesíteni! 



Tűzoltók vagyunk: 
örök készenlétben állva, 
de nem keresve az éles bevetést 



Katona vagy: 
gyakorlatozó, hadra fogható, 
de alapjában véve
mégis az örök békére törekevő… 



Nem az a legfontosabb, 
hogy nekünk legyen igazunk, 
hanem az, hogy az igazság, 
a teljes igazság kiderüljön… 



Vészkorszakban
elhagyva elefántcsonttornyunk 
mentjük a legfőbb értéket, 
az embert és a becsületet! 



A zsivajgó életpiac emberei érdekében 
Cerberussal őriztesd 
- Csokonai V. Mihállyal szólva – 
az „áldott magánosságodat” !



Ne hagyd magad 
piti csetepatéba belerángatni: 
egy királyi sas nem kapkod a legyek után! 



Szellemi munícióval 
naprakész párbajképes bátor 
Dávid légy 
a Gonoszság Góliátjai ellen! 



Hetvenhét nyelven kell értenünk: 
a gyerek, a melós, a cigány, a hívő stb. „nyelvein” !



A mi Noé bárkánkon van a holnap hőse: 
röhögjenek a „részeg” építőre s evezősre! 



Szertelenül megmámorosodunk – 
a korlátlan szellemi élvezetekben tobzódunk,
s ez a példa idevonzza az ifjakat s véneket… 



Gondolunk nem egy, de több merészet, nagyot 
és – lesz, ami lesz - rátesszük egész életünket!! 



A rágalmazási per eshetősége nem tart vissza: 
kimondom a mást, a potentátokat terhelő igazam! 



Tudj visszhangtalanságban is működni, 
de örökké keresd 
a legszigorúbb kritikát, a külső kontrollt! 



Százszemű Árgusként 
figyeljük-felemlítjük, 
hol csorbul az emberi méltóság! 



Akkor is magvakat vess 
s palántákat gondozz, 
ha már nincs esélyed az aratásra… 



Őrizzük-védjük 
a bevált régi jó szokásokat – 
kockázatosan kutatjuk, kikísérletezzük 
az elavult helyettit, a még hiányzó jobbat…



A testi-lelki bajokra kitalált „szerekkel” 
elsősorban önmagunkon kísérletezünk… 



Egész népem próbálom 
népfőiskolai fokon 
az igazra, a szépre és a jóra tanítani! 



Plusz talentumaink nemessége minket 
minél több „arany” visszaadására kötelez! 



Összerakjuk a széttörött egészeket: 
pl. reált s humánt, népiest s urbánust… 



Egészé egyesítünk 
mesterségesen szembeállított részeket: 
amilyen például a test, lélek és a szellem… 



A csendes többség 
és az elnémított kisebbség 
szóló vagy kórus hangja, 
annak karvezetője légy! 



Leszoktatunk alattvalói hajlongásról 
felbátorítva az öntudatos polgári tartásra! 



Beszélünk és írunk 
a dadogós Mózesek mellett 
és az analfabéta Tiborcok helyett… 



Alázattal, 
de egyben kritikádon átszűrve 
fogalmazd meg polgártársaid jogos igényeit! 



Segítsd elő, hogy embertársad 
majd nélküled, mankó nélkül is 
minél szabadabban dönthessen! 



Utógondozzuk 
a börtönből, elmekórházból, intézetekből, 
menhelyről és máshonnan kilökötteket… 



Tudod, 
mikor az a tőled telhető legtöbb, 
ha – a nyomás dacára - tüntetően hallgatsz… 



Közkinccsé kell tennünk tudásunkat 
a szarból aranycsinálás szellemi alkímiájáról! 



Megtanítjuk s ráneveljük gyermekünket 
egészsége, testi épsége értékelésére és védelmére! 



Az alkotó-kreatív munkát 
mindenki számára 
elérhető-elérendő célként mutatjuk…



Ritkán szólj, 
de akkor nagyon átgondolton-megfontoltan: 
annak ott és akkor súlya, fajsúlya, 
falakat átütő ereje stb. legyen… 

*  

Az évezredes bölcsességeket 
az új generációk nyelvéhez alkalmazkodva add át! 



Nagyobb erővel keressük-kutatjuk 
tételünk, állításunk cáfolatát mint igazolását! 



Törekedj a megmérettetésre, 
ne bujkálj: 
gördülj fel függöny, ítélj publikum!



Megakarjuk 
és meg is tudjuk különböztetni 
a hízelgő-fizetett tapsolót a többitől… 



Mint a jó vadász, 
oly hosszú türelemmel ülünk 
felajzott íjjal az ihletre, sugallatra várva! 



Esetleges pálfordulásaink hitelét 
az is adja, 
hogy új hitünkkel rosszabbul járunk… 



Ha kitiltanak az iskolából-akadémiáról, 
menj a piacra tudás-szülésnél bábáskodni! 



Hipnotikus erő sugárzik belőlünk: 
az igazunkat szuggesztíven, hittel tudjuk átadni! 



Felmegyünk a hegyre 
a boldogságról tanítani – 
de ezt tesszük a bitófa alatt is:
itt állunk és nem tehetünk másként! 



Szellemi cirkuszművészként 
végezz halálugrást, 
bűvészmutatványt és idomítást…



Végszükségben
egyszemélyes intézményként is működj 
mint gondolkodó, író, kiadó és terjesztő stb.



Minket senki nem nevezett ki a helyünkre,
és így senki, a császár sem is válthat le onnan! 



Költői szabadsággal alkothatsz: 
csak szabadon szolgáló szellem tehet csudákat! 



Csak az Isten áll felettünk, 
mástól nem kell engedélyt kérni 
szólásra, írásra, gyógyításra stb.


Nem rettent engem a szabadság, 
nem félek felelni minden szavamért-képemért! 



Nem vállalunk vétkes néma cinkosságot 
semmilyen elnyomorító sötét rendszerrel! 



Ha kell, börtönbe megyünk és ülünk, 
hogy hitelesen tudósíthassunk az alvilágból… 



Kifigurázzuk a mártírkodót, 
de ha dudások akarunk lenni, 
akkor olykor a pokolra is kell menni… 



Nem foghatják be pörös számat: 
se erővel, korbáccsal-szájkosárral, 
se jutalommal, mézesmadzaggal stb.! 



Itt és most akarj jelen lenni, 
de bármikor tudj 
külső-belső emigrációba is vonulni… 



Éppen annyira akarunk 
egyvalamiről mindent, 
mint mindenről egyvalamit tudni! 



Az „evangélium” potenciális apostolait 
főleg az egyszerű halászok közt keressük… 



Fakó teóriákat, poros könyveket 
a lét aranyló zöldje láttán könnyen tűzre dobok… 



Tudjuk, hogy mit tudunk és hogyan, 
de még inkább azt, amit s ahogy nem tudunk… 



Tudjuk és tudatjuk, 
hogy mit muszáj és érdemes tudni 
és mi az, 
amit teljesen felesleges, sőt egyenesen káros… 



Demonstrálva milyen sokra megy a sok kicsi, 
megéreztetem veled kis lépéseid fontosságát! 



Ha barbár invázió fenyegeti kultúránkat, 
szellemi védegyletben küzdünk a létért…! 



Hangyaszorgalommal rakjuk le mindazt, 
amit agyunk az ihletett órákban teremt! 



Tettünk-művünk sikerének végső próbaköve: 
előmozdítja-e a nagy többség boldogságát? 



Tisztában vagyunk a szellem hatalmával: 
csak jó ügyek értelmi szerzője legyünk… 



Anyafarkasként küzdjünk 
a gyenge gyereklélekre támadó 
ordas eszmék ellen!! 



Sosem vaklármázunk, 
ezért figyel oda és rohan mindenki, 
ha egyszer-egyszer tele torokból 
„Farkas!”-t kiáltunk

LAST_UPDATED2