Népvándorlást gerjeszt az idill - Riport az ausztriai ingázásról Nyomtatás
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

Népvándorlást gerjeszt az osztrák idill

Utolsó frissítés:

Szerző:

Címkék: abcug.huAusztriaingázók;

Reni, Réka, Gábor és Szonja, vagy épp a volt varrónő, a volt cukrász és a volt karácsonyfadísz-festő is azok közé tartoznak, akikkel tele vannak az osztrák határon áthaladó utak, és a hozzájuk hasonlók miatt emelkednek az ingatlanárak is a nyugati határszélen. Mindannyian elsősorban a magasabb, euróban járó fizetés miatt járnak dolgozni Ausztriába, ami sok ingázást, gyakran még több munkát jelent, de megéri. Ügyük kampánytéma a burgenlandi helyi választásokon is. Riport az ausztriai ingázásról. Abcúg a hvg.hu-n.

Az ígéret földjévé vált sok ember számára az ország nyugati fele. A vonzó ausztriai munkalehetőségek miatt sokan költöznek a határ közelébe, de még magyar területre. Sopron és környéke kiemelt célpont, amit jól jelez, hogy óriási a kereslet az ingatlanokra, hogy a várost Ausztriával összekötő úton reggel és este lépésben halad kilométereken át a kocsisor, és van olyan település, ahol rendkívüli intézkedést hoztak a nagy forgalom miatt.

„Horror, ami most van a piacon – értékelte Lendvai Csaba soproni ingatlanközvetítő az ingatlanpiaci helyzetet. – Tíz- és húszmillió forint között semmit sem kapni a városban, az egyedi fűtésű téglalakások szinte teljesen eltűntek a piacról, a használt lakásoknak ez a szegmense kiürült.” A trend másfél éve indult be, de tavaly futott fel igazán. Már a kétszobás panellakásokért is megadnak 17 millió forintot, és a 400 ezer forintos négyzetméterár sem ritka. Sokan vásárolnak magáncélra, de jellemzőbb, hogy befektetők veszik meg a lakásokat, hogy aztán 300-400 eurós díjat is elkérjenek egy másfél szobás lakásért havonta. Egy lakás alig 1-2 napig van a piacon, „már majdnem nincs is ránk szükség” – mondta az ingatlanközvetítő.

Sopron környéki ingázók

Szonja piros autójával várja Klinganbachnál, hogy a Sopron felé feltorlódott autókkal együtt átjusson a körforgalmon.

Fotó: 

Az utakon nagy a forgalom, és gyakran zsúfoltak a kis határátkelők is. A Magyarországról érkező munkavállalók miatt tartott múlt pénteken jelképes határlezárást az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a Fertő tótól keletre fekvő Féltorony (Halbturn) községnél. Kamerás jelzőrendszert és létszámkorlátozást akar a külföldi munkavállalókkal szemben a május végi tartományi választásokra készülő radikális párt. Van azonban, ahol már él is a határzár. Az Ágfalva és Somfalva (Schattendorf) közötti helyi közlekedési célra épített keskeny kis úton már annyi autó járt, hogy április elejétől az osztrák oldalon fekvő faluban a reggeli és az esti csúcsforgalom idejére (reggel öt és nyolc, illetve délután négy és hét között) lezárják a határt az autók elől.

Sopronban pedig újabb terület lett fizetős parkolóövezet, mivel az ingázók közül sokan – hogy csökkentsék az utazási költségeket –, itt ülnek össze négyen-öten is egy autóba, és a sajátjukat egész napra az utcán hagyják. Fizetősek lettek például a temető környéki parkolóhelyek, és egyes bevásárlóközpontok parkolói.

Az ágfalvai lezárás miatt lett egyre nagyobb a torlódás a 84-es út Sopron melletti elkerülő szakaszán reggel Klingenbach, este Sopron irányába. Az autók java része magyar. Az ágfalvai átkelőnél sem állt le azért teljesen a forgalom. A határon az egykori vasfüggönyre emlékeztető szakasszal szemben szinte a senkiföldjén áll másfél tucatnyi autó. Ingázók hagyták itt: vagy összeültek más autójába, vagy pedig átsétáltak az osztrák oldalra, ahol munkáltatójuk felvette őket. Az utat uniós pénzből építették, a lezárásához többek szerint az EU-nak is lesz még egy-két szava.

Az ágfalvai átkelőnél parkoló autók. Szonja itt kivárja, hogy szabad legyen az áthajtás.

Fotó: 

De kik és miért járnak át?

Az ausztriai munka elsősorban a fizetés miatt vonzó. Az Abcúg.hu-nak nyilatkozó ingázók többsége Sopronban is találhatna munkát magának, de inkább a határ túloldalára jár dolgozni. Becsléseik szerint a hazai fizetésnél kétszer, háromszor vagy négyszer többet kereshetnek, de nem elhanyagolható szempont a rendes bejelentett ausztriai munkahellyel járó egyéb juttatások sora sem, például a 13. és 14. havi fizetés (az egyik a nyaralási pénz az „urlaubsgeld”, a másik a karácsonyi pluszpénz), a kitűnően működő egészségügy, az évi öt hét szabadság. A fizetések ráadásul az ausztriai inflációval együtt emelkednek, és a forint árfolyamának alkalmankénti gyengülésével többet is érnek itthon.

A tízszeres fizetéskülönbség már a múlté

Ehhez azonban dolgozni is kell, sokszor nem is keveset. Reni havi nettó 1250 eurót keres egy ékszerüzletben a határtól körülbelül 30 kilométerre fekvő Mattersburg peremén. Napi 60 kilométert ingázik oda-vissza ezért, s egyszerre üzletvezető, eladó, egy kicsit ékszerész és egy kicsit dekoratőr is. Ha kell, ékszert javít, órában elemet cserél, igazgyöngyöt fűz, új munkatársat oktat. Havonta legalább három, de inkább négy szombaton dolgozik, hétköznap gyakran hét-negyed nyolcig is az üzletben van. Csak szabadnapokon jut ideje elintézni ügyes-bajos teendőit: gumicsere a kocsin, műkörmös, bevásárlás – mi is egy ilyen napon találkoztunk vele Sopronban.

Renáta gumicserét intéz a szabadnapon

Fotó: 

Reni elmondásából úgy tűnik, az évek során azért közeledtek egymáshoz az ausztriai és a magyarországi bérek, de még mindig jobban megéri kint munkát vállalni. Amikor ő az 1990-es évek elején elkezdte az ausztriai munkát, a hazai fizetések 10-14-szeresét vitte haza felszolgálóként. Tizenhárom évet húzott le egyetlen, egy 40 asztalos, terasszal is rendelkező étteremben. „Meg is van a nyoma” – mutatja izmos karjait. Most úgy becsüli, 2-2,5-szeresét keresi meg annak, amit itthon kereshetne hasonló ékszerbolti munkával. Fizetéséből probléma nélkül megoldotta a lakhatását, alkalmanként segíti pályakezdő lányát, és „nem kell fillérezni”. Az ingázásnak azonban van hátulütője is: egy tönkrement házasság, a fáradtság és az időhiány, de a mérleg végül is pozitív: barátságok köttettek, megbecsülés övezi ausztriai ismerősei körében, például rendszeresen összejár annak az étteremnek a tulajdonosával, ahol olyan sokáig dolgozott.

„Több szabadidő és több pénz”

Réka többnyire vonattal jár Mattersburgba, ahol az egyik városszéli bevásárlóparkban található ruhakereskedő-üzletlánc eladójaként dolgozik 2012 óta. Soproni ő is, nyomdaipari mérnökként végzett, de korábban kreatív ügynökségnél is dolgozott Budapesten, majd oktatásszervezőként Sopronban. Most napi öt órában akciós deréköveket, blúzokat és húsvétról maradt ajándékcikkeket árul, amiért 820 eurót kap havonta. „Több szabadidő és több pénz” – indokolja választását: mindkettőből több jut a családra. Sopronban napi hatórás munkával ennek az összegnek a felét kereste, az ingázásra is jóval kevesebb ideje megy el most, mint amikor Budapesten dolgozott.

Réka nyomdában szeretne majd dolgozni

Fotó: 

„Itt egyszerű emberekkel vagyok körülvéve” – mondta kollégáiról, akik számára gyakran ő értelmezi a céges emaileket. Azt mondja, sok visszatérő vevő keresi kimondottan őt, mert „nem mindig szeretik a pimasz osztrákokat”. Szerinte jellemző az osztrák munkavállalókra, hogy – legalábbis ezen a bolti eladói szinten – gyakran használják ki a jóléti állam kínálta lehetőségeket: a minimálisan szükséges munkában töltött időszak után munkanélküli segélyre mennek, majd annak lejárta után vállalnak megint munkát. Emiatt sokan kedvelik a magyar munkavállalókat. Mostani munkahelyét azonban ő is csak átmeneti megoldásnak tekinti: elsősorban a német nyelvbe szeretne jobban belejönni, végső célja pedig, hogy egy ausztriai nyomdánál, eredeti szakmájában helyezkedhessen majd el. Gyerekei jövőjét is errefelé képzeli el: lánya osztrák középiskolába jár.

Réka ismerőseinek nagy része is átjár dolgozni Ausztriába. Tudják, hogy Sopronban is lenne munkalehetőség, de jóval kevesebb pénzért. Ismer olyan faipari mérnököt, aki Ausztriában postáskodik, és szerinte a mattersburgi McDonald's is arról híres, hogy az ott dolgozó magyarok között is több diplomás van.

Sokkal több pénz elmegy

Gábor nem soproni. Siklósról érkezett észak-írországi kitérővel, és Nagycenken bérel lakást, ahonnan Hornsteinbe (Szarvkő) jár dolgozni. Ismerős révén jutott az álláshoz még 2012-ben: hőcserélőket szerel össze, és végzi a velük kapcsolatos papírmunkát egy nagy, raktárszerű csarnokban a falu egyik ipari parkjában. Egy közelben dolgozó ismerősével szoktak kettesben autózni, hogy csökkentsék a napi 82 kilométeres út költségeit. Tavalyig egyedül járt kocsival, de túl sokba került még úgy is, hogy korábbi magyarországi fizetésének ötszörösét keresi. Az ingázás így sem leányálom, közel egy órába telik beérni, és ugyan megpróbálhatnák kikerülni a Sopron környéki dugókat, de hiába spórolnak az idővel, ha a kerülő többletköltségként jelenik meg a tankoláskor.

Gábornak megéri Nagycenkről ingázni

Fotó: 

Elégedett a munkájával, de látja az árnyoldalakat is. Például sokkal több pénz elmegy, mint otthon. Eleve a bejárás költséges: amíg egyedül járt, a benzin és a kocsi szervizelése elvitte a 13-14. havi bérét. Sokan nem számolnak ezzel, és nagy reményekkel költöznek ide. Aztán visszamennek, amikor szembesülnek vele, hogy a sok munkával megkeresett jó pénz nagy része elmegy az utazásra és a drága lakhatásra – mondja. Sopron környékén magasak a bérleti díjak, bár ők szerencsések, mert kedvező feltételekkel bérelnek lakást. Korábban felmerült, hogy kiköltözzenek Ausztriába, hogy közelebb legyenek a munkahelyhez, de az ottani havi 500 eurós lakásbérlet és egy osztrák rendszámos kocsi havi 60-80 eurós biztosítási díja elijesztette őket. (Az osztrák rendőrök pedig nem díjazzák, ha valaki ausztriai lakhelye ellenére magyar rendszámú autóval furikázik.) Maradt az ingázás várandós felesége számára is, aki Bécs mellé, a legendás Shopping City Südbe jár műkörmözni több kollégájával egy autóval. Most az a céljuk, hogy meg tudják majd vásárolni bérelt lakásukat.

A zöld-sárga fekete vonat

Az ingázók speciális kategóriáját jelentik a feketén munkát vállalók. Ők jellemzően építkezéseken dolgoznak, vagy magánházaknál, takarítóként vállalnak munkát. Utóbbiak leginkább a Sopronból Ausztria felé induló reggeli vonatokra szállnak fel. Reggelente itt is nagy a forgalom, folyamatosan érkeznek a vevők a nemzetközi pénztárba, de a többség bérlettel utazik. Ez a Bécsújhely elővárosának számító Katzeldsdorfig például 64 euróba (kevesebb mint 20 ezer forint) kerül.

A Bécsújhelyig közlekedő, naponta 7:47-kor induló zöld-sárga motorvonat mindkét kocsijának majd’ minden ülőhelye foglalt már, amikor megnyugtató dízelmorgással kifut a pályaudvarról. Három nő régi ismerősként ül egymással szemben: takarítani mennek feketén, ezért csak név és arc nélkül nyilatkoznak. Egyik varrónő, másik cukrász volt, a harmadik pedig karácsonyfadíszeket festett korábban Magyarországon. Ismerősök útján találtak kinti munkalehetőséget, és ugyan németül nem beszélnek jól, de amit tudnak, az elég a munkához.

A Sopronból érkező motorkocsi a bécsújhelyi állomás peremén

Fotó: 

Azt mondják, átlagosan 6-8 eurós órabérért lehet elmenni magánházakhoz takarítani, de nagyon nagy a bizonytalanság. „Mindig van eleső” – mondja a varrónő. Ezzel arra utal, hogy bármikor elküldhetik egy-egy háztól. „A legjellemzőbb, hogy azzal bocsátanak el, hogy ‘majd telefonálunk’, és többé nem hívnak.” Olyan is volt, hogy karácsonykor még ajándékot kapott nagyon elégedett megbízóitól, majd pár hétre rá közölték vele, „többet nem kell jönni”. Sok helyen vizsla tekintettel ellenőrzik munkájukat, „minden lépésünket figyelik”.

Van, ahol 4-5 óra alatt várják el tőle, hogy megcsinálja a nagytakarítást, de van, ahova csak két órákra jár. Összesen tizenegynéhány helyre jár rendszeresen, általában hetente, kéthetente keres fel egy-egy házat vagy lakást. A megbízók is változatosak: van köztük bankár, de idős, nyugdíjas nő is. Van olyan, aki kijön elé a pályaudvarra kocsival, és étellel, itallal is ellátja, máshova gyalog megy, és nem kap semmilyen ellátást. Itt persze szó sincs 13-14. havi fizetésről, vagy más juttatásról.

Egyik társa, aki korábban karácsonyfadíszeket festett Sopronban, heti 70 ezer forint körüli összegre becsüli azt, amit 20 órás takarítással össze tud szedni. „Heti 3 nap munkával többet keresek itt, mint otthon egy hónapban.

Továbbbi ajánlatok az Abcúgon

Analfabétát csinálnak a siket gyerekekből

Van olyan jobbikos, akivel nem innék meg egy teát se

Már nincs kedvem orvoshoz vinni a filamat

Ismeretségek révén jutnak újabb és újabb megbízókhoz. Ilyenkor vagy megbízójuk ajánlja valamelyik ismerősének (tapasztalataik szerint ebből gyakrabban lesz hosszabb távú munkakapcsolat), vagy valamelyik szintén takarítással foglakozó ismerősük passzol át nekik munkát (ez gyakran csak egyszeri alkalom).

Nem csak a munka bizonytalan azonban, de tisztában vannak azzal is, hogy a feketén megkeresett összegből nyugdíjuk sem lesz. Többen ezért nyugdíj-előtakarékossági számlára fizetik keresetük egy részét. A korábban varrónőként dolgozó nő kétszázezer forintra teszi a nettó havi bevételét, amiből félre is tud tenni, és nyaranta jut egy hét ausztriai kirándulásra is. „Aki ezt irigyli, csinálja végig az én 11 évemet” – búcsúzik, miközben a motorvonat bepöfög a bécsújhelyi állomás egyik szélső vakvágányára.

Az ingázó egy napja

Szonja Sopronból jár Petőfalvára (Pöttelsdorf), ahol műszaki asszisztensként dolgozik. Kísérje el velünk egy napra!

Szonja Sopronból jár Petőfalvára (Pöttelsdorf), ahol műszaki asszisztensként dolgozik

Fotó: 

Ha Somfalvánál kel át a határon, megvárja, amíg az osztrák rádió elkezdi mondani a nyolc órás híreket, így biztosra megy, hogy már a korlátozás vége után hajt át a határon. Műszaki asszisztens Petőfalva külterületén egy helyi vállalkozásnál. Vevőknek segít az ajánlatkérésben, és műszaki kalkulációval is foglalkozik. Neki is jár a 13. és 14. havi bér, minden perc túlóráját kifizetik. Ehhez képest a havi ingázás benzinköltsége 50 euró körül alakul, de a Somfalvai lezárás miatt a korábbinál hosszabb ideig tart beérni | Fotó: Magócsi Márton

Mindezt a korábbi magyarországi keresetének két és félszereséért, de pontos számot nem akart mondani. Érkezés a Petőfalva külterületén lévő ipari övezetbe | Fotó: Magócsi Márton

2013-ban, a válása után fősikolai diplomát szerzett logisztikából Ausztriában (Magyarországon az osztrák érettségivel nem mehetett felsőoktatásba). Az ebédet magának viszi, ezen a napon épp gulyáslevest.

Fotó: 

A diplomája ellenére is megelégszik az asszisztensi beosztással. Azt mondja, a jóval magasabb bérért sem szeretne kora reggeltől késő estig dolgozni (ami ezzel járna), mert két gyerek várja otthon, akiket egyedül nevel.

Fotó: 

Ő tízéves hitelt törleszt sorházára, de szomorú, hogy nem tudott ausztriai banktól felvenni (ezt a földtörvény lehetetlenítette el), így elesett a 3,99%-os, euróban felvehető osztrák hiteltől, maradt a hazai 12 százalék körüli. Annak azért örül, ha gyengül a forint. ''Az ám a fizuemelés!''

Fotó: 

Amikor 1998-ban albérletbe költözött, 35 ezret fizetett havonta, de most 90-100 ezer forint alatt nincs albérlet a városban. Nem is biztos szerinte, hogy megéri annak ideköltözni, aki például az ezer eurós minimálbérért tud elhelyezkedni Ausztriában: eleve a fizetése harmada elmegy albérletre, és akkor ott van még az utazási költség.

Fotó: