Egy gyermek halálához vezetett a bíróság apaellenes elfogultsága Nyomtatás
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC

Egy gyermek halálához vezetett a bíróság apaellenes elfogultsága

Reszet Elek2015. április 8. szerda 23:33 - 95 hozzászólás

Az elvált illetve különélő apák között elterjedt nézet, hogy Magyarországon évtizedek óta olyan apaellenes társadalmi szemlélet és bírósági gyakorlat uralkodik, amelynek jegyében az apák számára csak olyan esetben ítéli meg a gyermek felügyeleti jogát a bíróság, ha az anya a feladatra kifejezetten alkalmatlan. Ahogyan egy napokban történt brutális gyermekgyilkosság felkavaró esete mutatja, sokszor még akkor sem.

Hétfőn találták meg annak a nyolcéves kislánynak a holttestét Tatán egy panzióban, akit az apa bejelentése nyomán már a hétvégén is keresett a rendőrség. A forró nyomon indított nyomozás feltárta, hogy a kislányt vér szerinti anyja, a 41 éves Á. Anikó ölte meg kötéllel és több, mint száz késszúrással. A nő beismerő vallomást tett, a rendőrség őrizetbe vette. Az apa által közreadott történetből olyan következtetések bontakoznak ki, amelyek messze túlmutatnak a személyes drámán és szükségszerűen korábbi gyakorlatának átgondolására kell hogy késztessék a magyar családjogászokat, a bíróságot és a gyámhatóságot.

A saját anyja által meggyilkolt Laura 2007-ben született. Az apa egy korábbi házasságban élt és felnőtt fiai is voltak. A férfi felesége elfogadta, hogy férjének született egy házasságon kívüli gyermeke is, így a család nem bomlott fel. Laurát az apa a nevére vette, és gondoskodott is róla: rendszeresen látogatta és 2,5 éves kora után szinte minden hétvégén elvitte magához is. A 2011-es év körül viszont az apában komolyabb kétségek merültek fel, hogy az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére, mivel rendszeresen italozó, droghasználó életformát kezdett folytatni. A problémák végül a gyámhatóság vizsgálódását is szükségessé tették. A kislányt ellátó óvoda a vizsgálat kapcsán le is írta, hogy„időszakonként előfordult”, hogy az anya már reggel részegen érkezett a gyermekkel az óvodába és délután amikor érte ment, szintén ittas volt. Az is előfordult, hogy az apát kellett értesíteni, akire az óvodai vélemény szerint „mindig megbízhatóan lehetett számítani” és a gyermek is szívesen volt vele. A gyámhatóság által készített hivatalos okiratban az is szerepel, hogy az anya délutánonként erősen ittas állapotban rendszeresen úgy ücsörgött az egyik sörözőben, hogy az akkor ötéves kislány is vele volt. Többször került kórházba amiatt, hogy folyamatosan gyógyszereket szedett és ivott rá. A nő állapota végül olyan szinten leromlott, ami pszichiátriai kezelést is szükségessé tett, ezért önként bevonult a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályára, ahol Dr. Zacher Gábor, az országosan ismert addiktológus főorvos is kezelte.

Á. Anikó már korábban is fenyegetődzött gyermeke és önmaga meggyilkolásával: 2012 júniusában egy alkalommal azzal hívta fel a gyermek apját, hogy éppen most megy a patikába, ahol az öngyilkossághoz és a gyermek megöléséhez gyógyszereket fog vásárolni. Hozzátette, hogy rendeljen majd szép fehér koporsót Laurának. Az apa azonnal hívta a rendőrséget, egyik ismerőse pedig a gyógyszertárba is telefonált, nehogy bármilyen gyógyszert kiadjanak a nőnek. Az esetről a rendőrség értesítette a gyámhatóságot is. Később 2012 júliusában a szülők közjegyző előtt tett nyilatkozatban állapodtak meg a gyermek közös felügyeletéről. Az okirat szerint abban állapodtak meg, hogy hétfőtől csütörtökig az anyánál, péntektől vasárnapig pedig az apánál tartózkodik a gyermek. A közjegyzői okiratba az is bekerült, hogy az anya pszichiátriai kezelés alatt áll és havonta folyamatos kontrollon köteles részt venni. Ha az állapota esetleg olyan mértékben romlik, hogy nem képes a gyermek ellátására, akkor a kislányt ideiglenesen az apánál helyezik el. Az okirat szerint ha az anya állapota ezután „orvosilag igazolható módon” rendeződik, akkor a megállapított beosztás szerint felváltva lesznek majd a gyermekkel. A mindkettejük által aláírt nyilatkozat szerint „az anya a gyermek érdekében vállalja, hogy a kezelésekről készült orvosi jelentéseket az apának is átadja”.

img_1487Ugyanazon év, azaz 2012 augusztusában az apa egy láthatás után nem adta vissza a gyermeket az anyának, mivel meglátása szerint megint részegen érkezett. A nő emiatt feljelentette az apát a rendőrségen, majd gyermekelhelyezési per is indult, mindketten keresetet nyújtottak be. Végül az ügyben a Budai Központi Kerületi Bíróságon az anya mint felperes keresetére született egy végzés, miszerint ideiglenes intézkedésként a gyermeket vissza kell adni az anyának, a szülők pedig a korábbi megállapodáshoz hasonló időbeosztás szerint felváltva lehetnek a kislánnyal. Viszont a peres ítélet az időközben kialakult helyzeten nem sokat változtatott, mivel a kislány nagyrészt az apánál élt Szigetszentmiklóson és ez a helyzet állandósult. Laura már Szigetszentmiklóson járt nagycsoportba, majd ott ment iskolába is. Az apa és családja igyekezett mindenben gondoskodni róla: a kislány táncórákra járt és megtanult korcsolyázni is. Anyjával leginkább Skype-on vagy telefonon tartotta a kapcsolatot. Az anya ugyanis ebben az időben gyakran Ausztriában és Olaszországban tartózkodott, ahol munkát igyekezett találni. Anya és lánya az apa felügyelete mellett olykor egy-egy délutánt töltöttek el egy bevásárlóközpontban vagy más nyilvános helyen. Az apa úgy emlékszik, hogy bár egyszer a kislány az anyjával és másokkal közösen volt egy horgásztó mellett is nyaralni, de ezen kívül az elmúlt három évben nem töltöttek 24 óránál többet egyvégtében egymással.

A külföldi munkavállalás kudarca után az anya Tatabányán vállalt munkát és egy élettársi kapcsolatot is kialakított. Az apa a telefonbeszélgetések alapján úgy ítélte meg, hogy rendeződött az élete, nem iszik, ezért nem tiltakozott az ellen, hogy a gyermek a nővel töltse a húsvéti ünnepet, sőt  saját maga vitte el lányát a nő tatabányai lakására egy többnapos láthatásra. Innen a nő azonnal egy tatai panzióba vitte a gyermeket, miközben SMS-ben és telefonon terelő sztorikkal traktálta az apát. A rendőrség szerint Á. Anikó már odaérkezésük napján, Nagycsütörtökön megölte a nyolcéves gyereket, de csak hétfőn találtak rájuk a bérelt szobában, így öt napot töltött a halott gyermekével. Egyes hírforrások szerint a nő közvetlen indítékát az anyai kudarc szolgáltatta, mivel a gyermek kijelentette, hogy már nem tekinti az anyjának, nem akarja anyjának szólítani sem. Az apa csak egyetlen dologban reménykedik, hogy a nő talán gyógyszerekkel elkábította a gyermeket a gyilkosság előtt, akkor talán a kicsi Laura nem szenvedett annyit.

A nyers hírszolgáltatás ennyi. Nagycsütörtökön meghalt egy kislány. Kötéllel és késsel végzett vele az édesanyja. Alig tudtam leírni, a továbbiakban nem is fogom. A hírszolgáltatásból látható, hogy a többéves gyámhivatali hercehurca és az évek óta is csak “ideiglenes” bírósági határozat után végleges döntést nem sikerült hozniuk az illetékes szerveknek. Az alkoholizmus, a pszichiátriai kezelés, az egyértelműen a gyermek élete ellen irányuló “anyai” fenyegetések és a gyermek befogadása, beilleszkedése az apa családjába sem volt elegendő ahhoz, hogy az elhelyezésről, sőt a másik szülő szükségszerű eltiltásáról végleges határozat szülessen. Az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés, mit kellett volna tennie a gyermek anyjának ahhoz hogy véglegesen elveszítse a gyerek felügyeletét illetve hogy az apának – akinek úgy tűnik egyetlen bűne az volt hogy férfinek született -, mit kellett volna tennie ahhoz hogy véglegesen megkapja azt. Természetesen ezt az álságos módon mindig a gyermekek érdekével takaródzó hivatalnokoktól kellene megkérdezni.

A gyilkosság szörnyű dolog, egy kisgyerek megölése iszonyat, az “édes”anyja általi meggyilkolása felfoghatatlan. Az ember óhatatlanul is felelősöket keres és akaratlanul is felrémlenek benne a környezetének, ismerőseinek és a médiából megismert más apáknak a történetei. Számosan panaszkodtak már az elnőiesedett Gyámhivatal idegesítő és lelketlen bürokratizmusára, a női bíróktól hemzsegő igazságszolgáltatás részrehajló és lassan megszülető ítéleteire. Minden eset más és más, gyakran nehéz kideríteni mi az igazság.

Az bizonyos, hogy egy nyolcéves kislányt nem kell pelenkázni, nem kell ölben etetni, iskolába jár és tud olvasni. A majd minden pillanatban szükséges anyai törődésre – amit szegény kislány amúgy sem kapott meg -, már nincsen szüksége. A kiszámítható, stabil közegre, anyagilag is alátámasztott biztonságra, állandóságra annál inkább. Ezt nem csak jelen esetben, de a gyermekelhelyezési ügyek tekintélyes részében is egy bizonyos gyermeki életkor felett az apák legalább annyira (ha nem jobban) képesek biztosítani. Magyarország egyik legrégebbi civil szervezete az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete évtizedek óta igyekszik felhívni a figyelmet a családjog, a hatóságok, bíróságok apákat diszkrimináló gyakorlatának visszásságaira és veszélyeire. Sem a korábbi, sem az azóta létrejött apajogi kezdeményezések nem vezettek semmilyen a rendszert érintő, lényegi eredményre. Mind a mai napig még az apai láthatás valóban kikényszeríthető módjának bevezetését sem sikerült elérni. A gyerektartás megfizetéséig a férfiak lehetnek apák, de a gyermekkel való törődésben, a vele való együttlétben már csak más engedélyével.

Az apajogi aktivistáknak manapság ráadásul erőteljes médiaellenszélben, különböző államilag támogatott és külföldi forrásokból is pénzelt  férfiellenes szervezetek által hiszterizált közbeszéd ellenében kell a gyermekeik érdekeiért küzdeni. Sokak számára, ha van a történéseknek igazi felelőse, az a gyermekek érdekeit valójában szem előtt nem tartó magyarországi pártos joggyakorlat, a hivatali bürokrácia és a nagyhangú férfigyűlölő civil szervezetek folyamatos, nőket illető szerecsenmosdatása, férfiakat és apákat érintő démonizálása. E kislány vére rájuk hull.

Most csütörtökön meghalt egy kislány. Egy kicsi fehér kereszt, az emlékek és az apukája gyásza.

Az Index.hu-nak nyilatkozva az apa kifejtette, nem érti, hogyan működik a gyermekvédelmi rendszer Magyarországon. Ha voltak a korábbi életveszélyes fenyegetésről szóló jelzések, miért nem ellenőrzik az anya életmódját és körülményeit? Miért nem teszik kötelezővé ilyenkor akár mindkét szülő pszichiátriai vizsgálatát? Ha igazolható, hogy egy anya veszélyt jelent a gyermekére, miért nem akadályozhatják meg, hogy találkozzon a gyermekével? Az apa nem érti, miért neki kellett megpróbálnia megvédeni a kislányt, ami végül nem sikerült. Szerintem mi sem értjük.



Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.