2015. március 23. 11:43
 Az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, ha külföldi tankönyveket olvas rólunk. Persze akadnak csaknem kifogástalanok is, de ezek száma elenyészően kevés. És ez nem mai keletű történet.
2015. március 21. 15:29
 Kilencvenhat éve, 1919. március 21-én vette kezdetét hazánk történetének eladdig legtragikusabb időszaka. Amikor is nem pusztán hazánk államformáját, társadalmi-gazdasági rendszerét akarták csupán felszámolni, hanem magát Magyarországot. Ebben a Lenin-fiúk jártak élen. De mikor lesz végre tananyag, mit műveltek? Erről azonban ma is hallgatnak a köztudatot formálni hivatott hivatalos történelemtankönyvek. Pedig bőven volna mit idézni bennük azokból a szemtanúi beszámolókból, melyek e százharminchárom napról szólnak.
2015. március 20. 15:46
 Mondhatnók, nagyböjt ideje alatt azért hátrább az agarakkal. Ilyenkor mindenki, aki csak egy kicsit is ad az ember mivoltra, Krisztus Urunk passiójára emlékezik a negyven napos böjtidő alatt. De aki nem, vagy alig ad, másképpen van ezzel persze. No de miről is van szó ezúttal?
2015. március 19. 11:36
 De nem ám. A Cégközlöny tegnap arról számolt be, hogy a Fővárosi Törvényszék elfogadta az Ulpius-ház Könyvkiadó csődeljárás iránti kérelmét, ezért a könyves céget a bíróság további döntéséig fizetési haladék illeti meg. Nos, az ország egyik legliberálisabb könyvkiadójáról van szó. Nem hullatunk érte krokodilkönnyeket, sőt reméljük, hogy előbb-utóbb ugyanez a sors lesz az osztályrésze megannyi kiadótársának is.
2015. március 18. 17:24
 Amint az imént hírt adtunk róla, a Történelemtanárok Egylete (TTE) felháborodott azon, hogy egy konzervatív történelemtanár, Bánhegyi Ferenc, nem az elmúlt hetven év kliséi szerint fogalmazott tankönyveiben. Merthogy itt tartunk. Miközben a kormány önmeghatározása szerint abszolút nemzeti, hagyja, hogy a baloldali kötődésű TTE döntsön arról, miről lehessen, és miről ne lehessen szó a történelemtankönyvekben.
2015. március 17. 16:48
Igen, megint csak arról kívánok szólni, amiről tegnap. Mert lehet akár évhosszat is sopánkodni, amiért ama köntös nemzeti, ami viszont alatta van, nem az. S mint mindig, amikor a magamfajta betűvető klaviatúra elé ül, hajlamos azt hinni, „letudta” a napi publicisztikát, amiben minden benne volt. Pedig korántsem. De miről is van szó? Magyarul arról, hogy mást sem tapasztalok az önmagukat nemzetinek-kereszténynek vallók körében, mint annak konstatálását, kizárólag azért tartunk mi és drága hazánk ott, ahol, mert azok a hitvány liberálisok, kommunisták minden levegőt elszívnak előlünk. De így van-e ez?
2015. március 16. 13:20
 Nyilván nem csak portálunk állandó témája annak körüljárása, vajon miért nincsen rendszerváltozás, sőt miért, hogy a múltból megörökölt rendszernél a helyébe lépett új összehasonlíthatatlanul rosszabb. Mi több, fogalmazhatunk akár úgy is, hogy maga a földre szállott pokol. Még akkor is, ha koreográfiáját nemzeti színeinkbe öltöztetik.
2015. március 15. 09:04
 De miről is van szó? Nem nehéz kitalálni a Mazsihisz honlapjának szombati cikkét olvasva (Negyvennyolc zsidósága, a zsidóság negyvennyolca). Nem az számít ottan, hogy velünk, MAGYAROKKAL mi történt ama március idusán, hanem… Prizmájukon át magukon kívül senkit és semmit nem óhajtanak továbbra sem észrevenni.
2015. március 14. 18:18
 Még mielőtt valaki túlzásnak vélné a fentebbi mondatot, halkan figyelmeztetjük: szokásunk szerint csak idéztünk. Merthogy az éremnek két oldala van. Az egyiket ismerjük, mind Budapestről, mind Bukarestből. A másikat viszont mintha kevésbé ismernénk. Ezért szegezzük tekintetünket most ismételten a másik oldalára.
2015. március 12. 11:07
 Egy év híján hetven éve, 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferencet és három miniszterét, Beregfy Károlyt a honvédelmi, Rajniss Ferencet a vallás- és közoktatásügyi, Vajna Gábort a belügyminiszteri tárca élén. Ha volna egy szemernyi becsület az őket kivégzők szellemi utódaiban, bizony most ők is fejet hajtanának emlékük előtt, hiszen nem önmagukért, hanem a nekik is otthont adó hazánkért adták a legdrágábbat, életüket.
|
