Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK– 49.

Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek

Sajó Sándor 
Gyászmagyarok

Kik itt élünk még, s magyarok vagyunk,

Testvér, ne titkold: szégyelljük magunk. 

Ki itt magyar még, gyászban mind rokon:

Gyalázat ég itt minden homlokon.

Mi, vérző csonk s végzet egyaránt,

Jaj , nem tudunk már semmit magyarán!

Bujdoss vadonban, erdők rejtekén:

Csak gyászmagyar vagy, testvérem szegény!

Fejed lehajtva járjad bús utad,

Ne nézz tükörbe, - förtelmet mutat.

Megcsúfolt koldus, nincs orrod, füled,

Lefoszlott rólad minden becsület....

Szegény testvérem, én is így vagyok,

Jaj! Így vagyunk mind árva magyarok! 

Világra hangzik koldusénekünk,

S egymásra is csak sírva nézhetünk.

Kik itt élünk még s magyarok vagyunk

Bús gyászmagyarkák - kezet foghatunk…

1920 

*

Halál

Halott, holt - hulla
Halált megvető bátorság – a halál torka – a halál szele
A halál beállta – halottkém – halálbiztos – holtra válni
Hullajelölt – holtág, Holt tenger – halottasház – hulla jó
Halálra ítélt – halálbüntetés – kihalás – halálközelben 
Halálhír – hullaszag – hullamerev – szív/agyhalál 
A holtak birodalma – halálvágy – halálfélelem – hullaház
Félholt – se élő, se holt - hullafolt – halálmadár – holtidő 
Holtpont – halottsirató – halálos beteg – halottas könyv 
Stb.

*

Élet – élő

Élőlény – élmény – élővilág – élveszülő – élemedett korú
Élelmes – élhetetlen – élelmiszer – életbiztosítás – élősködő
Életre kelt – megelevenít – eleven – kiélt – átél – megél – felél
Életben marad – élethossziglan – életfogytiglan – életuntság
Életvágy – életerő – életigenlés – élő beszéd – élő adás – életveszély
Élni akarás – élni és élni hagyni – életben marad – életvédelem
Élet elleni bűncselekmény – életcél – életáldozat – étel - életöröm
Stb.

*

"Ne mondj le semmiről. 
Minden lemondás egy kis halál. 
Ne mondj le semmiről. 
Minden halál gyilkosság (lélekontás): 
Meghalni bűn, ne mondj le semmiről, 
Isten művét rongálja bármi rontás, 
meghalni bűn, ne mondj le semmiről: 
minden vágyad az Isten szava benned 
mutatva, hogy merre rendelte menned."

Babits Mihály.

*

Fiatal szexbomba

Egy fiatal fiú eltéved az erdőben. 
Napokig bolyong, 
míg egyszercsak találkozik 
egy borzasztóan vén, iszonyatosan csúnya vénasszonnyal.
- Szervusz fiam, üdvözli a vénasszony. 
Én egy elvarázsolt királylány vagyok, csodás idomokkal. 
Ha magadévá teszel, visszaváltozom szép, fiatal szexbombává, 
és attól kezdve azt csinálhatsz velem, amit akarsz. 
A vénasszony meglehetősen visszataszító volt, 
de a lehetőség igen vonzó. 
A fiú legyűrte magában az undort, 
és ha nehezen is, de megtette, amit a szipirtyó kért. 
El is aludt rögtön, úgy kifáradt. 
Amikor felébredt ugyanaz a csúf, vén csoroszlya feküdt mellette, 
akit néhány órával korábban magáévá tett.
- Hé, te! - ébresztgette az öregasszonyt. - Azt ígérted, 
hogy gyönyörű szexbombává változol!
- Hány éves vagy te fiam?
- Húsz.
- Na, ez szép! Húsz éves vagy, és még mindig hiszel a mesékben?

*

Nem mindegy
Amnézia vagy amnesztia
Internátus vagy internálás 
Megörülni vagy megőrülni
Örvendő lány vagy örömlány 
Együttmunkálkodó vagy kollaboráns

*

Tanítva tanulni
A történelem az élet tanítómestere
Nem az iskolának, az életnek tanulsz

*

Tan
Üdvtan 
Tanügy – oktatásügy 
Iskolamester 
Tanító, tanár és tanuló
Tankönyv és tanfelügyelő

Tanári szoba és WC
Tanulható – tanulhatatlan
Kitanul, megtanul, eltanul, áttanul 
Tanmese

Tanerő

Tankötelezettség
Tanulság – tanulságos 
Jó és rossz tanuló
Jót vagy rosszat tanuló

*

Mosoly

Mosolyt csal az arcára
Megmosolyogtató erőlködés

Keep smiling  

*

Somolyog

somolyog (ige)

1. Leplezetten mosolyog; hamiskásan, ravaszul mosolyog

Eredet [somolyog < sompolyog + mosolyog összevonása]

*

Bazsalyog

(ige)

1. Ravaszul mosolyog. Öröm, megelégedettség, jóakarat, kacérság, cinkosság miatt érzett érzelmet fejez ki azzal, hogy csukott vagy félig nyílt száját kissé széthúzza.

– Mit bazsalyogsz? – kérdezte a lány a fiút, aki erre csak megvonta a vállát. A kisgyerek a csoki láttán csak bazsalygott.

2. Mosolyát elnyomja.

Derültségét, félénkségét leplezve,

alig észrevehetően mosolyra húzza a száját; somolyog.

Az öregember a fiatal pár civódását hallgatva nem szólt semmit, csak bazsalygott a bajsza alatt. Amikor a lány elmesélte az anyjának az első randevúján történteket, észre se vette, hogy az anyja csak bazsalyog. A lány az ismerős fiú közeledtére csak bazsalygott, pedig már hetek óta sokat gondolt rá. A barátnők egymásra bazsalyogtak, amikor megbeszélték, mi történt velük a hétvégén.

Eredet [bazsalyog < újmagyar: basajog (bazsalyog; basa módjára, öntelten mosolyog) < basa +(moso)lyog összevonása < ősmagyar: pisoly (mosoly)]

*

Bazsalyog

bazsalyog bazsajog, basajog 

1. <Kissé együgyűen> mosolyog. 

2. Ravaszul, sunyin mosolyog. Csag bazsajgott a bajussza alatt. Sz: Bazsajog, mint a vadalma: ravaszul, sunyin v. kelletlenül mosolyog.

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

*

Ló
Lóhalálában 
Belelovalja magát
Magas lóról beszél
Ha ló nincs, szamár is jó lesz?
A ló egyik oldaláról a másikra esik
Búsuljon a ló, elég nagy a feje
A lónak négy lába van, mégis megbotlik

*

Próba-szerencse
Vak tyúk is talál szemet
Aki keres, az előbb-utóbb talál?
Módszertelen keresés találomra 

*

Könny
Nehéz és könnyű
Könnybe lábad 
Könnyezés – könnyhullatás 
Lehet könny nélkül sírni?
Megkönnyebbülés 
Könyörület és könyörtelenség

*

Ellen
Ellentét 
Ellenkezés 
Ellenkezőleg 
Ellenfél – ellenség
Próba és ellenpróba
Méreg és ellenméreg
Őrzés és ellenőrzés 
Mondás és ellentmondás 
Ellenállás és ellenállhatatlanság 
Ellenzék és őfelsége ellenzéke
Érzés és ellenérzés 

*

Emberautomata
Ha bedobod a pénzt, kijön, amit kérsz
Ha megnyomod a gombot, felmondja a leckét
Ha jól megcsiklandozom, akkor elneveti magát

*

Kultúra

"Az emberi lélek 
a tudattalan létezés és a transzcendens létezés 
között lévő feszültség szenvedését 
a transzcendens világ jelképrendszerében (szimbólumaiban) 
oldja fel. 
Ez a jelképrendszer a kultúra. 
Ha e szimbólumrendszerben való kollektív hit, 
tehát a jelképek valóságának érzése elvész, 
a jelképrendszer, tehát a kultúra fölbomlik. 
Az egyén számára 
megszűnik a harmonikus élet feltétele, 
a közösség számára 
a harmonikus, 
önként működő, önmagát szabályozó életkeret. 
Igen, ha a kultúra fölbomlik, anarchia áll be. 
Az élet elviselhetetlenné válik. 
Új csodának, új jelképrendszernek, 
új kultúrformának kell jönnie, 
hogy a közösség ismét az legyen, amit a szó jelöl: 
önként egybeálló és egybeillő, 
önmagát nem külső erőszakkal, hanem belső alkalmazkodással, 
a jelképrendszerhez való spontán igazodással szabályozó, 
kollektív, harmonikus életforma.”

Kodolányi Gyula

*

A modern ember

"Az autonóm ember, 
mint társadalmi lény
valóságos, megmérhető erőktől, 
viszonyulásoktól s kényszerektől függ, egyébtől nem. 
Lelkiismereti szabadsága nincs, mert nincs lelkiismerete. 
A régi embertípus 
transzcendens jelképrendszerben gondolkozott, 
a mai okban és okozatban. 
Az autonóm ember 
önmagából indul ki és önmagába tér vissza. 
Minden önmaga igazol és önmaga vállal. 
Egyetlen igazolása a siker. 
Nem szociális lény, 
ál-közösségbe 
erőszakkal kell kényszeríteni, ami természetes. 
Irtózik a kultúrától, hiszen anarchiában él. 
Kínérzései csillapítására narkotikumot használ: 
hatalmat, sikert, rekordot, hasznot, szerelmet, utazást, 
alkoholt, játékot, kényelmet, gyorsaságot, »tempót«. 
Álkultúrával él, 
kultúrának tekinti 
a könyvtárat, a sajtót, a filmet, a rádiót, 
sőt azt is, hogy a halat nem szabad késsel enni. 
Természetesen 
kultúrának fogja föl a civilizáció áldásait is, 
a vasutat, a hajót, a repülőgépet, 
az angol árnyékszéket, a fürdőkádat, stb."

Kodolányi Gyula 

*

Jobb félni, mint megijedni?
De a legrosszabb szorongani/rettegni
Kinek milyen fóbiák bénítják, eszik lelkét?
S miért nem tud/mer ezektől szabadulni?
Okait feltárva…és terápiaként előre „menekülve”

*

Torkosságok
Élvezeti görbe
Az éhség jó szakács,
Hátha még finomat, pláne kedvencedet eszed!
(De a reggeli kávéból is az első korty a legjobb)
Az első falatoknál nem tudsz betelni,
Utána még jó, majd jön a telítettség,
S már csak a szemed kívánja,
Vagy sajnálod otthagyni,
S túlzabálod magad, ami visszafelé is elrontja az egészet,
Akár még a gyomrodat is 
(püffedten elgyengülve elterülsz, s nehezen emésztesz)

*

Óvatos duhaj
Halálugrás a védőháló felett

*

Autodafé – inkvizíció 
Az eretnekek nyilvános megégetése

*

Trappista kolostor – 
a legszigorúbb szabályoknak alávetett szerzetesrendé

*

Karthauziak - szilencium
Akik szótlansági, némasági fogadalmat tesznek

*

Mesetanulságok

Íme az én tízparancsolatom,

azok a tanulságok,

amelyeket gyermekkoromban a mesékből sajátítottam

és amelyeket felnőttként tudatosítottam magamban:

1. Lássam meg és fogadjam el és a csodákat, a varázslatot. Éljek szerendipikusan.

2. Merjek elindulni. Hogyha ott van a zsebemben a hamubansült pogácsa és az atyai-anyai áldás, semmi vész ne érhet. A többi majd kialakul útközben.

3. Keressem meg a saját utam és azon haladjak. Ne siessek, csak lassan. Mindig vannak rövidítések, kényelmesebb megoldások, de ezek csak zsákutcák, soha ne térjek le a jó útról.

4. Segítsek, hogyha olyan társakkal találkozom, akik segítségemet kérik. Vagy észre is vehetem őket és én ajánlhatom fel a segítségem. Tudjak segítséget kérni, amikor szükségem van rá és tudjam elfogadni a felajánlott segítséget.

5. A jóság, az őszinteség, a hitelesség pillanatnyilag nem mindig éri meg. Mondhatják, hogy naív, gyerekes vagyok, de én az a mesehős szeretnék lenni, aki felkapaszkodik az égig érő fa tetejére. És oda csak így lehet.

6. Tiszteljem az ellenségeimet és csak szemtől-szembe küzdjünk, egyenlő esélyekkel. Fogadjam el a vereséget. Én sem vagyok legyőzhetetlen. 

7. Küzdjek meg azért, ami nekem fontos. Ne adjam fel, ha elbukok.

8. Kimutathatom az érzéseim: örömömet, bánatomat, fájdalmamat, csalódottságomat. Sebezhető leszek, ugyanakkor sebezhetetlen.

9. Ne ítéljek, ítélkezzek felszínesen. A gebe gyakran egy táltos csodaparipát rejt. 

10. Ne féljek a veszteségektől és a kudarcoktól, mivel ezek az önmagam felé vezető utazás részei. Legyek hálás ezekért, mert sokkal többet tanulok belőlük, mint a sikereimből.

(11. A sárkányok néha megszelídülnek!)

(Részlet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből.)

*

"Ez fél tizenegykor következett be.

Olivecrona és Söjkvist együtt végezték az ünnepélyes aktust.

Behunyt szemmel, mámoros boldogsággal élveztem

a halk pattanásokat és nyisszanásokat,

ahogy átvágják és lefejtik a hatalmas köteg gézt és vásznat,

szinte grammonként éreztem a megkönnyebbülést,

ahogy a súlyoktól megszabadulok,

mint a felszín felé suhanó búvár,

ahogy egyre kevesbedik feje fölött a vizek rétege.

Utána megnézhettem magam a kézi tükörben.

Könnyű vászonsapka volt rajtam,

nagy örömmel értesültem a tükörből,

hogy elöl nem is nyírták le, ahogy hittem,

koponyám hátsó részén is sarjadzni kezd már a hajzat.

Reggel különben is megborotváltak, az arcom sima volt.

Sima, csak rettenetesen sovány és petyhüdt –

őrülten komikusan hatott rám,

ahogy fülig érő nagy szám és vaskos orrom

biztatóan és szemérmetesen mosolyogni próbált,

mint egy boldog menyasszony a mirtuszkoszorú alatt.

Könyörögtem,

hogy oldalt ülhessek az ágyra,

és lelógathassam a lábam,

de erre még nem kaptam engedélyt.

Délben egy átutazó magyar újságíró rontott be,

széles jókedve átragadt rám,

előzően néhány kupica svéd puncsot hajtott fel.

Friss pletykákat hozott Pestről.

Mikor Olivecrona benézett egy percre, elébe állt

és hajmeresztő németséggel beszédet intézett hozzá:

"In Namen von Ungarn".

Olivecrona zavartan szabadkozott, és elhagyta a csatateret.

(Később óvatosan megkérdezte, mi volt ez,

gratuláltam neki, hogy alkalma volt megismerkedni

a telivér magyar temperamentummal.)"

Karinthy: Utazás a koponyám körül

*

Józsi bá s a bicikli

Józsi bát megállítja a policáj, leszállítja a kerékpárról körbejárja, közben beszélgetnek, Józsi bá hadonászik, magyarázkodik, fizet, aztán odébbáll, de úgy hogy a várakozó policájt láthassa..

Egy ideig áll az út szélén a biciklire támaszkodva, s aztán elkezd kacagni. Éppen arra jön Ábri, nézi, vajon mi lelhette, aztán rákérdez:

–        Mi van magával, Józsi bá? Minek örvend ojan erőssen, hogy itt kacag veszöttül tiszta suhogó igyedül a zút széjjin?

Józsi nagy nehezen abbahaggya a kacagást:      

–        Há, izé, há nezd meg te Ábris – bruhaha – a zelébb megálittott a csendér, leszálitt a bicikliről – hehehaha –, s aszmongya:

–        Látom, van bicikleta.

–        Mondom igen, vót reja pénzöm, s megvettem.

–        De akkor lámpá mé nincs? Ez 50 lej.

Kérdöm tölle:

–        Annyit ad?

–        Annyit fizet mágá!

Na, me Józsi – gondoltam – kellett neköd bicikli.

–        De nincs se fék, még 50 lej. Se lámpá hátul. Ha bicikleta van, rajta minden kell. Még 50 lej.

Azta tolvaját – gondoltam – jól van neköd Józsi!

–        Láncvédő se, bécsípi a nadrág, esik, csinál kárámbol, még 50 lej!

Azta jóságát! Mind kifizettem.

–        S ezt kacagta ojan erőssen – kérdi Ábri.

–        Á, dehogy. De eszömbe jutott, hogy minnyá jön Pista komám, s meglesöm, mikor őt es megáliccsa. Én fizettem egy csomó pénzt, me nem vót esse, asse, s erőst kéváncsi vagyok, mit fizet Pista komám, me neki még biciklije sincsen.

*

A magyarság töretlen ereje több tíz-ezer éves

„A magyarságban nem tudom,

hogy honnan van ez az erő,

a magyarság eltaposhatatlan.

Ez több évszázados tapasztalat.

A magyar nem birkanép,

hanem hihetetlenül türelmes és rugalmas.

Megtanult alkalmazkodni az idegen érdekek kijátszásához.

- Írja Makovecz Imre - Kossuth-díjas magyar építész.

Honnan is van ez az erő?

Megmondom, honnan van ez az erő.

A kő-korszakból.

Azóta élünk!

Töretlenül.

„A víz halad, a kő - marad.”

Magyar pásztorok

10.000 (tíz ezer) éves jelrendszert használtak,

még az elmúlt évezred utolsó évszázadának, (XX. század),

azaz az 1900-as évek elején is.

„És lőn, hogy

mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe,

mondának a pásztoremberek egymásnak:

Menjünk el mind Bethlehemig,

és lássuk meg e dolgot,

a melyet az Úr megjelentett nékünk.” (Lk 2:15)

B. Juhász Levente M.V.D.

Ö. P. V. Tábori Püspök

*

SZATMÁRI DALOK

- én kismadár létemre

- huszárosra vágatom a hajamat

- feketetyúk szedegeti a meggyet

- életemben mindig szépet szerettem

- zúg az erdő, zúg a mező

- szól a figemadár

- én istenem adjál esőt

- ez az utca bánat utca

- fekete gyűrű fa sátor

http://www.youtube.com/watch?v=L-liOBlYSYI&feature=related

*

Nyelvi humor –

Új adóformák

Élenjáróknak: hangadó

Gyászolóknak: hamvadó

Figyelmetleneknek: lankadó

Öngyilkosjelölteknek: feladó

Narkolepsziásoknak: szunnyadó

Alváshiányban szenvedőknek: fáradó

Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó

Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó

Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó

Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó

Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó

Kissé sem konzervatívoknak: haladó

Extrém stílust követőknek: sikkadó

Divatdiktátoroknak: mérvadó

Mosodai alkalmazottaknak: száradó

Szakmunkásoknak: szakadó

Örömlányoknak: lyukadó

Szégyenlősöknek: sápadó

Fagyizóknak: olvadó

Szomjasoknak: tikkadó

Horgászoknak: hal-adó

Szülő nőknek: életadó

Atomfizikusoknak: hasadó

Visszafogottaknak: mértékadó

Karosszérialakatosoknak: horpadó

Vendéglátósoknak: fogadó, vigadó

Rádiós, tévés szerkesztőknek: híradó

Fogorvosoknak, szájbetegeknek: fog-adó

Agyzsugorban szenvedőknek: sorvadó

Gyomorbántalmazottaknak: pukkadó

Reumás betegeknek: zsibbadó

Pattanásos bőrűeknek: fakadó

Orvosoknak: hála-adó

Hívőknek: hálaadó

Ingatlanközvetítőknek: eladó-kiadó

Sportrendezvényen szurkolóknak: rangadó

Magas katonai beosztásúaknak: rang-adó

Munkahelyteremtőknek, foglalkoztatóknak: munkaadó

Tépőzár-készítőknek: tapadó

Rágógumizóknak: ragadó

Félősöknek: borzadó

Okosoknak: ötletadó

Tipp-mixelőknek: tippadó

Virágárusoknak: hervadó

Felelőknek: válaszadó

Ünnepélyes megnyitóknak: átadó

Tartozóknak: megadó

Kölcsönzőknek: visszaadó

Színházi öltöztetőknek: ráadó

Szerelmeseknek: odaadó

Nemmel válaszolóknak: tagadó

Közösséghez tartozóknak: tag-adó

Későn távozó vendégeknek: maradó

Nagytestű kutyatulajdonosoknak: mar-adó

Udvarias tömegközlekedőknek: helyadó

Napfelkeltét bámulóknak: pirkadó

Kamaszoknak: lázadó

Betegeknek: láz-adó

*

J

Egy porszívóügynök

betolakodik egy szép új házba,

és a háziasszony minden tiltakozása ellenére

egy rakás száraz lószart szór a szoba közepére.

A nő felháborodva ordítozik vele:

- Megőrült maga? Hogy képzeli ezt?

Az ügynök előveszi a legszebb mosolyát:

- Drága asszonyom, megígérem magának,

hogy amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel,

azt mind meg fogom enni.

- Na, akkor teszek magának egy kis szószt a lószarra,

ugyanis még nincs villany a házban.

*

A szaracénok dala 

Mi a szar... Mi a szar... mi a szaracénok serege vagyunk, 
Belekúr... Belekúr... Belekurjantjuk a világba dalunk,
Szájba kúr... Szájba kúr... Szájba kurtább szöveg nem illene tán, 
Majd leszopsz... Majd leszopsz... Majd lesz opszasza a győzelem után!

Egy nagy fasz... Egy nagy fasz... Egy nagy faszekerce a mi fegyverünk,
Napicsa... Napicsa... Napi csata edzi meg bátor szívünk,
Seggemen... Seggemen... Se Gemencen, s máshol sincs ily hős csapat, 
Kőpicsa... Kőpicsa... Köpi csapatunk a mérgezett nyilat!

Nagyfaszom... Nagyfaszom... Nagy fa szombatonként áldozóhelyünk,
Békapod... Békapod... Béka podvas combja lesz az ételünk,
A buzi... A buzi... A bú zizegteti szívét ellenünk,
Kinyalom... Kinyalom... Kínja, lomhasága erőt ad nekünk! 

Lepisil... Lepisil... Lepi sildes sapkánkat az országút pora,
Kemény mell... Kemény mell... Kemény mellvértünkön megcsillan a nap,
Hosszú fasz... Hosszú fasz... Hosszú faszilánkra véstük énekünk,
A nagy segg... A nagy segg... A nagy segesvári csatába megyünk!

Tevénfasz... Tevénfasz... Tevén faszállítás a mi kenyerünk,
Sok hülye... Sok hülye... Sok hű jeles vitéz csatázik velünk,
Nagy farok... Nagy farok... Nagy farokkán készül harci köpenyünk,
Porbafing... Porbafing... Porba finn gárdista omlik, ha jövünk!

Ő strici... Ő strici... Őstriciklivel az úton suhanunk,
Rakás szar... Rakás szar... Rakás szarmatát már levágott karunk,
Lógeci... Lógeci... Lóg e címer itt a sátrunk oldalán,
Elélvez... Elélvez... Elél vezérünk még száz évig talán!

Nagybarom... Nagybarom... Nagyba romboljuk a városok falát,
Jól megkúrt... Jól megkúrt... Jól megkurtítjuk az ellenség hadát,
Hányadék... Hányadék... Hány a dékán s rektor, kit leölt hadunk,
Mi a szar... Mi a szar... mi a szaracénok serege vagyunk!